REQUIEM » h.s. [befejezett]

RECORDARE.

RECORDARE.   -   EMLÉKEZET.

Mara az angyal vállára hajtotta a fejét és lehunyt szemei előtt levetítette maga előtt bizonyos életképeit.

Látta maga előtt, amikor Harry beteg gyerekekhez látogatott el, amikor jobb célok érdekében szólalt fel az emberek és állatok egészségéért. Vagy amikor a koncertjein jótanácsokkal látta el legkedvesebb barátait - a közönséget - és még így sem ölte meg a hangulatot.

Amikor képes volt gyémánt értékű könnyeit hullatni a legapróbb dolgokért is, ahogyan arany szívébe tudott férkőzni a legkisebb fájdalmú dolog is. Mennyire könnyedén be tudta aranyozni bárki napját, angyali mosolya mosolyra fakasztotta a legelveszettebb embert is a leghaszontalanabb napján.

Hogy mennyi szeretet sugárzott bármelyik ember felé, de legfőképpen felé. Mikor magányos volt, letört és elhagyatott, Harry jóságos lénye mindent megoldott és mindenre választ adott pusztán a létezésével.

Mégis ott ült mellette, de Mara lelke sírt. Sírt, mert számlálva volt az ideje és nem maradhatott többé mellette. Amiért ilyen szomorú sorsot kapott egy ilyen szenvedéllyel teli jóságos ember, aki oly sokat jelentett neki.

- Ne sírj, amiért elmentem, Mara. Örülj, hogy itt lehettem ezidáig.