Pokémon: Hárman a csúcsig

Az első lépések

New Bark Town-ban 3 fiatal barát készülődött. Eljött a napja, hogy útnak induljanak, és elkezdjék kalandjaikat, mint Pokémon trénerek.
Lina, Niko és Kilik már tűkön ülve várták, hogy elmehessenek a professzorhoz, és megkapják az első pokémonjukat. Leültek Niko szobájában, és vártak.

N: Lina te kit fogsz választani?

L: Egyértelmű hogy cyndaquilt.

N: És te bátyus?

K: Én valószínűleg totodilet.

N: Akkor ezen sem veszünk össze. -mosolygott- Én chikoritát választom.

K: Ez mind szép és jó, de hol késik ennyit a professzor? - Ki-ki nézegetett az ablakból, figyelve a labor bejáratát. -
N: Ne legyél már ennyire türelmetlen Kilik. Nem sokára vissza jön.

K: Ezt mondtad kb fél órája is...

L: Srácok mi lenne, ha inkább beugranánk a laborba megnézni a pokémonokat?

K: A professzor azt mondta, hogy várjunk amíg vissza jön. Bár az igazat megvallva... Én is szeretném megnézni őket.

L: Niko jössz te is?

N: - sóhajtott, majd Linára nézett. - Újabb vakmerő kísérlet? Ki fogunk kapni ha rá jön... Menjünk.

Be mentek a laborba, és egy asztalon találtak 3 pokélabdát. Kiengedték a pokémonokat, hogy megnézhessék, és hogy meg ismerjék őket. Cyndaquil azonnal meg is ijedt és be bújt az asztal alá. Chikorita egy ideig nézte Nikot, majd elindult az ajtó felé. A lány nem győzött a Pokémon után futni, és bezárni előtte az ajtót.
Amíg Lina próbálta ki könyörögni cyndaquilt az asztal alól, és Niko igyekezett bent tartani a laborban chikoritát, addig Kilik leült a földre totodile mellé és, beszélni kezdett hozzá.

K: Látod, ezek a buta lányok nem értenek semmihez.

L: Kilik ha ki szedtem cyndaquilt én esküszöm hogy...!

K: Jó nyugi. Nem kell komolyan venni tudod jól.

Kilik rámosolygott totodilera, és megsimogatta a fejét.

K: Te egész nyugodt pokémonnak tűnsz kis barátom.

Totodile elég hamar megkedvelte a jövendőbeli trénerét, még hozzá is bújt örömében.
Eközben cyndaquil némi győzködés után kimászott az asztal alól, és félve Lina mögé bújt. Biztonságban érezte magát mellette. Chikorita makacskodott, de mivel nem tudott kijutni ezért vissza ment az asztalhoz, és morcosan leült annak egyik lába mellé.

Egy perc sem telt el, de megérkezett a professzor. Nagyon mérges volt a fiatalokra amiért egyedül be jöttek a laborba. Végül egy fejmosás után mindenki megkapta a maga kiszemelt pokémonját. A prof kiosztotta a Pokédexeket és a labdákat, majd útnak indította a fiatalokat.

A 3 barát azonnal útnak is indult egyenesen Violet city felé.
Az erdőben, a rout 29-en, már mindenki leste, hogy merre talál Pokémont. Egyszer csak Niko észrevett egy sentretet. Azonnal élő is hívta chikoritát.

N: Gyerünk chikorita! Használd a tackle támadást!

De chikorita nem volt hajlandó végrehajtani az utasítást. Ellenben a vad sentret igenis harca kész volt. Azonnal meg is támadta chikoritát egy scratch támadással. Chikorita ettől mérges lett és vissza támadott. Dúlt a csata mikor kilik és Lina oda értek.
Hajrá chikorita! Buzdították az emberek. Végül sentret kimerült, Niko pedig azonnal kapott az alkalmon, és rádobott egy labdát. Sentret bent is maradt, így szerezte hát meg Niko a 2. pokémonját.

L: Ez de király volt!

N: szép volt chikorita!

K: ügyesek voltatok.

Chikorita elégedett volt, és nagyon örült a sok dicséretnek. Niko vissza hívta, majd indultak tovább vadászni.

Pár óra múlva, már eléggé elfáradtak.
L: Srácok... Lehet kicsit később kéne körül nézni... Itt mindenütt csak sentretek meg rattaták vannak.

K: Igazad van. Este talán találunk érdekesebb pokémonokat is.

N: A lényeg, hogy nekem már van egy sentretem - mosolygott -

L: jó akkor menjünk. Nincs már innen messze Cherrygrove City ott találunk szállást.

Elmentek a városba, és ellátogattak a Pokémon centerbe, majd szállást kerestek. Éjjel vissza mentek az erdőbe, annak reményében hogy találnak egy-két érdekes, vagy ritka Pokémont. Elég sötét volt az erdőben, az orráig se látott senki. Linának az az ötlete támadt, hogy elő hívja cyndaquilt és majd az ő lángja fényében látni fognak valamennyit. Cyndaquil viszont eléggé félt, ezért inkább elbújt Lina mögé.

L: Jaj cyndaquil semmi baj. Nincs mitől félni, hisz itt vagyok melletted - rámosolygott a Pokémonra - ha bármi baj történik én megvédelek rendben? Csak szükségünk lenne egy kis fényre. Tudnál segíteni?

Cyndaquil meg nyugodott, és lángot gyujtott. Szépen lassan haladtak belljebb az erdőbe, míg a fák között a sötétben észre nem vettek valamit. Valamit ami nagy és gyors volt.

Az ismeretlen Pokémon félelmetesnek tűnt a sötét éjszakában a fák közt cikázva. Cyndaquil nagyon meg rémült, de nem csak ő, még a fiatal trénernek is. A Pokémon hirtelen elrohant mellettük, szinte alig lehetett észre venni. Annyira meg ijedtek ettől, hogy azonnal vissza szaladtak a városba. A nagy és gyors Pokémon pedig olyan gyorsan mint a villám csapás, tűnt el az erdő mélyén.