Ébredés

119 3 10
                                    

--Nóri szemszöge--

Lassan ideje felkelnem. Dehát, minek? Nem is szól az ébresztő... Csukott szemmel a párnám alá akartam nyúlni, hogy megkeressem a telefonom, de nem gyapjú párnámat éreztem a kezemben. Felpattant a szemem félelmemben, és felálltam. Egy sziklaszirten álltam, a fejemet pedig a párna helyett, egy dús fűcsomón pihentettem az elöbb. Magam mellett találtam egy kitaposott ösvényt. Mi ez a hely? És hol a telefonom? Rávetődtem a fűcsomóra, és eszeveszetten keresgélni kezdtem benne. Már jó ideje turkáltam, amikor meghallottem azt a hangot. Azt a hangot, amit tán filmekből, vagy mesekből hallhat az ember. Megpördültem. Egy zafírkék sárkány repült el szirt elött, az ösvény felé haladva. Rajta egy barna hajú, hegyes fülű ember ült. Ugye, ez nem az, amire gondolok? Csak az lehet...Meg kell találénom a telefonom! Fel kell hívnom valakit, de sürgősen! 

Egy kis idő múlva rátaláltama szerkenytyűre, de a tárcsázásnál nem volt ott édesanyám névjegye. (Magyarázatként, azért őt akartam hívni, mert ő volt a legbölcsebb ember, akit ismertem.) Beléptem a névjegyek közé, és két nevet láttam csak benne. Lilláét és Katáét. Már éppen nyomtam rá volna a hívásgomra, mikor lépések hangja hallattszódott mögülem. Úgy tettem, minta semmi sem történt volna, és a fülem mellé tettem a  telefont. Teljesen természetesen elkezdtem járkálni vele, majd megfordultam. Egy sötét köpenyes, és csuklyás alak állt velem szemben. Amint észbekapott elfutott előlem az ösvényen. Utána mentem, de felszívódott, mire utólérhettem volna. Ígyhát folytattam uatmat az ösvényen.

--Lilla szemszöge--

Reggel anya, és apa ébresztett.

-Drágám, várod már a sulit?-kérdezte anya.

-Miért várnám?-lepődtem meg.

-Hát mész a Roxfortba! Elfelejtetted volna?

-Nem, nem csak még álmos vagyok egy kicsit....-hazudtam, mert semmi nem rémlet az elöbbivel kapcsolatban, de volt egy olyan érzésem, hogy a szüleim meg akarnak viccelni. Mindenesetre belementem a játékba, hátha én nevetek majd a végén.

-Akkor jó! Csinálok teát neked a reggelihez!

-Köszönöm..?

-Mi az, miért furcsálod?-kérdezte apa.

-Semmi...

Apa nagyon mélyen belenézett a szemembe, hátha talál valami választ, de feladta:

-Na jó...mennem kell készülődni!

Azzal magamra hagyott. Én feltápászkodtam az ágyból, és az ablakhoz siettem. Nyár kezdete volt akkor, és nem tudtam felfogni, honan vették a szüleim a Roxfortot. Biztos csak meg akarnak prankelni! De, mikor kinéztem az ablakon a para érzékelőm bivillogott. A fákon a levelek sárgák voltak, és ráadásul nem a megszokott panoráma fogadott. Egy teljesen más utcát láttam magam elött nem a régi megszokottat. Hirtelen nem tudtam mit tegyek. Elkezdtem végül szép lassan készülődni, de egy újabb sokkot kaptam, mikor megpillantottam egy varázspálcát az íróasztalomon.

--Kata szemszöge--

Por, és fadeszka. Ezen volt a fejem, mikor felkeltem. Egy kis szobában voltam, amiben rajtam kívül egy ágy is volt. Nagyon ismerős volt számomra. Bár nem úgy, mintha már jártam volna ott. Természetesen egy ablak is tartozott hozzá, amin rögtön ki is pillantottam. Aztán, mikor megláttam, amit kellett hirtelen nem is tudtam öröljek- e vagy búsuljak. Egy hatalmas fal magasodott az égbe, azon mindenféle kúszónövény. Főleg indák, és liánok. Tudtam mi ez az első látásra fan létemre. Az Útvesztőben voltam. A helyen, ahol velem egykorú gyerekek az életüket adták. A helyen, ahol tán csak poénból, de mindig is akartam lenni.

Helló!

(Sorry @Fkata05,hogy a te részed kicsit rövidebb lett az elején!) Ja, és @CsLillaaameg @Fkata05 szóljatok, ha valami nem tetszik, okés?

Remélem felkeltette az érdeklődéseteket, és, hogy élvezhető a story. Egy rövid kvíz, okés? (Minden rész után lesz egy )

1. Nóri (azaz én), milyen fandomban ébredt?

2. Hol ébredt fel Kata?

3. Mivel viselnek a gyerekeket általában a Roxfortba?

Mára ennyit, én Noriii voltam! 

Sziasztok!

Fandomok közöttМесто, где живут истории. Откройте их для себя