𝕎𝕙𝕒𝕥𝕖𝕧𝕖𝕣 ~Cole Sprouse

~1~

Sziasztok, Vanessa White vagyok! 16 éves vagyok, van egy ikertesóm, átlag magasságú, fekete haj, kék szem. Egy átlag iskolába járok ahol az iskola újság fő szerkesztője vagyok. Mindenem az írák és a fotózás. Ennyit amit rólam tudni kell.

- - - - 𝚜𝚝𝚘𝚛𝚢 - - - -
2014. Március. 19

Reggel kilenc órakkor sajgó fejjel keltem ki a meleg puha ágyikból. Fel ültem az ágyamon majd bele bujtam a kis rózsaszin mamuszomba, és le csoszogtam a konyhába szememet dörzsölve, ahol megpillantottam a leendő szomszédotokat, amint a szüleimmel beszélgetnek hogy tudnánk e segíteni a költözésben. Én mit sem törődve a házas párral be csoszogtam a konyhába majd egy csésze kávét öntöttem magamnak.
-Kislányom ugye nem kávét öntesz magadnak? -szólt ràm hirtelen apu.
-De, és? Nyugi egy kis csésze kávétól nem dől össze a világ. -motyogtam majd tovább csoszogtam a fürdőbe. Miközben mentem a fürdőbe meghallottam annyit, hogy a házaspárnak van egy fia, aki velem egy idős, és lehet hogy velem fog egy suliba járni. Erre a kojelentésre unottan csoszogtam tovább, azzal a gondolattal a fejembe, hogy ,,éljen még egy idióta akit vezethetek körbe". Mivel szombat reggel volt, ráérősen nyitottam meg a csapot és zuhanyoztam le.

***

Lassan de felfrissülten sétáltam ki a fürdőből a szombámba ahol át öltöztem. Az outfitem egy szimpla magasított derekú mackó nadrágból, és egy fekete rövidített pulcsiból állt, na meg a kedvenc convers cipőmből. Mivel ma nagyon nem volt semmi dolgom ezért el mentem az egyik közeli nagy bevásárló központba, és készülődtem a hétfőre mivel, addigra kell leadnom az iskola igazgatónak a legújjabb részét az iskola újságnak. Mivel nem kellett sok minden csak egy tinta patron a nyomtatóba, ezért beugrottam a ledvenc ruha boltomba. Nemsokkal később egy pólóval a kezembe távoztam az üzletből, mivel nem sok dolgot találtam magamnak. Úgy gondoltam hogy ennyi elég volt mára, inkább haza mentem hogy folytassam a tennivalóimat.
A békávé fele tartva megpillantottam azt a házaspárt akik nállunk voltak, és nekik sem kellett sok hogy észre vegyenek. Heves, boldog integetésbe kezdett a hölgy, én meg csak egy kínos mosollyal köszöntem nekik. Az úr szépen lassan közölte feleségével hogy egy méterre állok tőle, és hogy rajtunk kívül még tíz másik ember is van, akik furán néznek ránk. A felesége meg is értette, majd oda jött, és bocsánatot kért az előbbi mutatványért. Én szintén azzal a kínos mosollyal az arcomon bólogattam, hisz ennél kínosabb nem jöhetet volna. A házaspár lassan elvonult, én meg fel szálltam a buszomra. Le ültem a legközelebbi helyre, a fülemet bedugtam, és el kezdtem zenét hallgatni. Nem sokkal később egy srác ült le mellém. Nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, viszont amikor el kezdte nézni hogy miket beszélgetek a barátnőmmel kezdett idegesíteni. Mikor láttam hogy nagyokat néz mikor elrejtett üzeneteket írtam neki, de még ezután is nézte a beszélgetést, ott telt be a pohár. Felpofoztam majd leszáltam és a következő busszal mentem tovább.

***

Mire haza értem senki sem volt otthon. Sem az ikertesóm (húgom), sem a szüleim nem voltak otthon. Mivel úgy voltam vele hogy biztos csak elugrottak valahova, majd haza jönnek. Mikor ezt elkönyveltem magamban, megláttam egy cetlit a hűtőn, apa kézírásával.
,,Szia kincsem! El mentünk itthonról, de ezt valószínűleg te is észlelted. A leendő szomszédhoz megyünk át, segíteni a bepakolásban. Holnap jövünk, mivel beugrunk a nagyihoz is. Légy ügyes. Apa és Anya"
Miután ezt elolvastam tök nyugodtan vettem le a pulcsimat és a pólómat és egy szál melltartóban és mackónadrágban voltam otthon egész nap. Sorozatokat néztem, befejeztem a cikkeket a suli újsághoz, és főztem egy kis milánoit. Körülbelül öt órára végeztem mindennel szóval el mentem egy meleg fürdőt venni. Meg engedtem a kádba a meleg vízet, gyújtottam két gyertyát, majd bele ültem a kádba. Rá írtam Tess-re, a tesómra hogy merre vannak, majd videó chatelni kezdtünk.
-Szia Vani -mosolygott rám Tess a vonal tulsó oldalán.
-Mondtam hogy ne hívj Vaninak. -nevettem.
-Nekem örökre Vani maradsz, és ezen semmi nem változtat. -nézett rám, majd láttam hogy mögötte mindenki pakkol.
-Milyenek a leendő szomszédok -vonom fel a szemöldököm.
-Rendesek. Van egy fiúk... -mondta volna tovább ha nem szólok bele.
-Igen tudok róla -forgattam meg a szemem -valszeg nekem kell körbe vezetni a suliba.
-Jaj te szegény gyerek -nevetett az arcomba -szóval. Van egy gyerekük aki nem csúnya de nem az esetem. Neked biztos tetszeni fog.
-Tess ikrek vagyunk. Ami/aki neked nem tetszik az nekem se fog -mosolyogtam.
-Nagy marhaság -röhögött megint az arcomba.
A nagy beszélgetés közben mindenki csak kétszer szólt Tessának hogy ideje mennie segíteni. Majd végül egy óra beszélgetés után Tessával megszakítottuk a beszélgetést és ment segíteni. Én is kiszálltam a kádból, majd szomorúan konstatáltam hogy nincs semmi tennivalóm, ezért elmosogattam és ki teregettem a ruhákat. Miután ezzel készen voltam át vedlettem pizsomába és bele bújtam az ágyba.

- - - - 𝚖á𝚜𝚗𝚊𝚙 - - - -

Másnap reggel izgatottan kelltem ki az ágyamból mivel, kíváncsi voltam hogy az én ablakomból kinek a szobájára fogok majd látni. Egyből az ablakomhoz sétáltam és ki néztem a szobám ablakából, majd megpillantottam az ujdonsült szomszédom fiát. Meg kell hagyni, nem egy csúnya srác. Fekete göndör haj, magas alkat, nem is nagyon vékony de nem is túl dagi. Tökéletes. Amint az ablakomhoz értem arra lettem figyelmes hogy hátra fordul egy szál boxerben majd rám mosolyog, majd vissza fordul és öltözik tovább. Tövig pirulva mentem ki a szobámból.
-mi ez a vigyor Vani -mosolygott Tess.
-semmi -mosolyogtam tovább.
-GYEREKEEEK -kiabàlt fel anyu. -Àt megyünk a szomszédokhoz, mindenki átöltözni.
Vissza mentem a szobámba majd ki vettem a szekrényemből egy fekete fehér rövidített pulcsit, és egy szaggatott magas derekú farmert. Ezután át mentem a fürdőbe ahol kifésültem a hajam, ès fel tettem egy szempilla spirált egy matt bordós rúzzsal.
Le sétáltam anyuhoz és leültem a kanapéra.
-mikor indulunk?
-nemsokára, csak jöjjön le a húgod. -mosolygott anyu egy tálca sütivel a kezébe.
Nemsokkal ezután Tess le sétált a lépcsőn.
-kész vagyok anyu. -mosolygott. Ugyan az a rúzs volt rajta mint rajtam, ugyan úgy volt a haja mint az enyém. Konkrétan majdnem ugyan úgy öltözött mint én.
-hogyhogy úgy öltöztél mint én?
-nem arra törekedtem, azt vettem fel amit találtam a szekrényembe -vonta meg a vállát.
Anyu a nyitott ajtó előtt állt és várta hogy menjünk már. Mind ketten mentünk ki az ajtón, és mentünk apu után, a szomszédék fele.
Amint oda értünk, apu megnyomta a csengőt, és a szomszéd ajtót nyitott nekünk.
Ott kezdődött minden....