Csak egy díjugrató [JenLisa ff.] BEFEJEZETT

$8. Fejezet$

$Lisa Szemszöge$

Reggel úgy keltem hogy valami mozgott alattam.. Kinyitottam szemeim, és elsöpörtem arcomból a hajam.

Azt vettem észre hogy teljesen Hopera vagyok dőlve, amit ő hagyott is. Tehát egész este úgymond vigyázott rám? Egész végig rajta aludtam ezek szerint.. Fura hogy nem dobott le magáról.

Gondolkodásmenetemet az egyik bokor mögüli zaj zavarta meg. Kissé ilyedten kaptam oda a fejem..

Minden jóban van valami rossz... Vagy is.. Legyünk pozitívak.

Minden rosszban van valami jó... Ahh ez se jó... Ebben is benne van a rossz szó..

Ebben a pillanatban egy fiú lépett ki a bokor mögül fényképezőgéppel a kezében.

- Ne bánts! - Kiáltottam fel hirtelen - Vagy mi...?

- Miért bántanálak? - Nézett rám kedvesen - Nem harapok. Nem vagyok kannibál. Csak szeretek fotózni, és most erre a csodálatos erdőre esett a választásom. - Mosolygott kedvesen -

- Bocsi.. Csak most minden rosszra felkészültem.. - Vakartam a tarkóm zavartan -

- Egyébként Felix vagyok! - Nyújtotta a kezét amit én elfogadtam -

- Lalisa. Vagyis csak Lisa. - Ráztam meg kezünket - Ő pedig Hope - Mutattam a lóra amikor elengedte a kezem -

- Aranyos. Esetleg te a Jolly Roses lovardába jársz? - Nézte meg jobban a pulcsim amire egy igennel bólintottam -

- Csak egy kis problémába akadtam. Még tegnap délután eljöttem túrázni, viszont annyira beleestem a tájba hogy elfelejtettem melyik irányból is jöttem.. - Hajtottam le fejem - És egyáltalán nem ismerem még annyira a környéket hisz csak egy hete jöttem..

- Óó, mostmár minden világos. Nos segíthetek vissza találni. Az unokahúgommal folyton én vittem oda amíg, úgy nem döntött hogy oda költözik. - Mosolygott kedvesen továbbra is -

Még szinte levegőt sem tudtam venni, csak annyit vettem észre hogy Hopeot a kantárnál fogva vezeti előre.

Én pedig csak figyeltem az utat, ha máskor is el szeretnék jönni túrázni, vagy esetleg rá lennék kényszerültve mint most, akkor már vissza is találjak.

A fiú hiába nem vette cikinek azt hogy itt vagyok szerencsétlenül semmi nélkül, legalábbis nem mutatta.. Viszont én nagyon is kínosnak éreztem a szitúációt.

Ebben a majdnem fél órában egész jól megbarárkoztam Felixel. Jó fej az egyszer biztos, El lehet baromkodni vele mindent.

- Innentől azt hiszem már tudom - Mondtam amikor megálltunk a lovarda kapuja előtt -

- Szeretnélek azért végig kísérni ha nem gond, meg ha már itt vagyok, benézek drágalátos unokatesómhoz. - Nyitotta meg a kaput amíg én le szálltam Hoperól -

- Ahogy akarod. - Léptem be a kapun -

Fel se fogtam hogy végre itt vagyok de már valaki meg akart folytani az ölelésében.

Fogalmazok jobban. Valakik. Ugyan is Rosé és Jennie volt az. Kik mások lettek volna? Természetesen örültem ölelésüknek, és pár másodperc után viszonoztam is azt.

- Tudod hogy mi mennyire aggódtunk érted?! - Csattantak fel mind a ketten szinkronban -

- Ne haragudjatok, tudom az útat is kellett volna figyelnem nem csak a szép tájat ami szinte ugyan úgy néz ki.. - Csuktam be szemeim várva a még nagyobb leszídást -

- Az a lényeg hogy nincs bajod és itt vagy. - Ölelt szorosabban Jennie -

- Engem meg se ölelsz? - Szólalt fel a mögöttem lévő fiú - Chh... Milyen rokon vagy te.. Ezt megjegyeztem.

- Te bolond. Tudod hogy imádom a hülye fejed. - Engedett el engem a lány és Még ölelte Felixet -

Szóval akkor Felix unokahúga Jennie..?

- Szerintem én megyek lefürdeni, és utána dolgozni, mert így is le vagyok maradva. Köszönöm Félix a segítséged.

Már indultam volna el, viszont valaki elkapta a kezemet, pontosabban az előbb említett fiú.

- Mindenképp hívj fel, vagy írj egy SMS-t vagy bármi - Nyomott a kezembe egy papírfecnit a kezembe amin egy telefonszám volt, valószínűleg az övé -

Mosolyogva bólintottam majd felmentem a szobámban, rögtön elmentettem a kapott telefonszámot, és beírtam neki egy becenevet
♡Felix♡