Csak egy díjugrató [JenLisa ff.] BEFEJEZETT

$9. Fejezet$

- Nem láttad Lalisa Manobant? - Futott ide hozzám egy pár évvel fiatalabb lány -

- De... Pontosabban én vagyok az a személy akit te keresel.

- Igazából a főnök hívat... Sürgősen, elég mérges volt, szóval szerintem jobb ha sietsz - De ahogy ezt kimondta már el is futott -

Jézusom... Akkor kezdhetek félni...?

Nem húzva az időt, pár másodperc alatt már ott álltam az iroda előtt. Nem is kicsit rettentem meg...

De végül hogy ne legyen nagyobb bajom inkább bekopogtam mire egy szigorú tesséket kaptam.

Nem tagadom egyre jobban rezeltem be.

- Lalisa.. Nagyon nagyot csalódtam benned. - Nézett fel rám komolyan -

- Miben? - Kérdeztem rá óvatosan hisz még magam sem tudom miről van szó -

- Ezt nem kell tagadnod.. Még találtuk a szobád szekrényében azt a pénz köteget amit még tegnap este loptak el. Pedig benned megbíztam. Fáj ezt kimondani, de szépen kérlek, pakold össze a cuccaid és menj el, nincs már szükségünk rád. Ki vagy rúgva. - Nyitotta ki nekem az ajtót és jelezte hogy ne szóljak semmit csak menjek -

Ez valami rossz vicc akar lenni? Én tegnap este itt se voltam... És még április elseje sincs..

Könnyeim el küszködve ballagtam szép lassan fel felé hisz az itt szerzett barátaim nem akartam elhagyni. Sőt Hopehoz is nagyon hozzá nőtt a szívem...

Időközben amikor felértem kaptam egy magánszámról egy SMS-t.

Meg nyitni se nyitottam mert semmi rossz hírt nem akartam kapni amíg ki nem heverem ezt.

Elővettem két papírt és egy tollat, az egyik papírra Rosénak írtam egy személyes üzenetet, a másikra pedig Jennienek. Ezeket az asztalomon hagytam amíg össze pakoltam.

A lovas cuccokat amiket kaptam a lányoktól azt inkább a szekrényememben hagytam. Másnak hátha több szüksége lesz rá, ha nekem már nem..

Megfogtam bőröndöm kis fogóját, és elkaptam az asztalomon lévő két kis papír fecnit.

A bőröndöm húztam magam után. Mivel Rosé a szobája közvetlen mellettem volt így csak oldalra fordultam és az ajtója alatt becsúsztattam az üzenetem.

Ugyan ezt megismételtem a másik lánynál is.

Még mindent jól megnéztem magamnak utoljára, viszont a legfontosabbat majdnem elfelejtettem.

Még vissza rohantam az istállóba és ami répa még volt nálam azt oda adtam Hopenak és könnyes búcsút vettem tőle is..

Nem tudom mi fájt jobban, az hogy csak úgy itt tudom hagyni ezt az egészet, vagy hogy valaki úgymond a nevemben lopott pénzt, amit soha nem tennék.

Addig időztem ebben a búcsúzkodós dologban míg az utolsó buszt is le késtem, taxit meg már nem volt kedvem hívni, sőt nem is tudtam volna mert vasárnap szerintem senkinek sem lenne ehhez kedve..

Szuper. Akkor az új tevékenységem, keressünk egy szállodát és egy új munkát..

Ahogy kiléptem a kapun még mindig a nekem szimpatikus irányba mentem, mert még mindig nem tudom hogy mi merre van.

Most az egyszer jó felé haladtam. Fél óra után amikor már kezdtem volna feladni, megpillantottam végre egy mini hotelt.

Benyitottam, és már kerestem is a recepciós pultot. Amint megláttam szememsarkából a nőt már vettem is arra az irányt.

Végül három napra kivettem egy szobát.

A lépcső helyett ezúttal inkább a liftet választottam.

Rajtam kívül ahogy láttam senki sem akart liftezni.. Na mondjuk nem is baj... Ezek után semmi kedvem az emberekhez.

Nyílt a lift ajtaja amin rögtön ki is léptem. Jobbra az első szoba volt az amit kibéreltem.

~~~~~~~

Hajnali kettő óra van és még mindig nem tudok magammal mit kezdeni..
Ahhj a kíváncsiságom mindig győz.

Picit félve megnyitottam a kapott üzenetem.

"Lalisa.. Lalisa.. Ennyire naiv hogy lehetsz? Észre vehetted volna hogy a kezdetektől nem bírlak. Át akartam venni a helyed. A többi barátod mostmár az enyém, hogy végre eltávolítottalak innen. És erről senkinek sem egy szót, mert rosszabb lesz!"

Döbbenve olvastam végig. Ki lehet ez..?