Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

h u s z o n ö t

🔞🔞🔞

Felé mászok és puszilgatni kezdem nyakát, ő pedig a vállam markolássza. Néha-néha beleharapok, mire halkan nyög egyet. Úgy kínzom, mint ahogy ő engem. Simogatom, nyomogatom, puszilgatom.
-Annyira hiányoztál. -suttogja.
-Te is. -löktem a térdemmel egyet a lába között, mire felnyögött. Melléfeküdök az ágyába és a nyakához rakom a fejem.

-Vissza kéne menni a többiekhez. -mondom.
-Talán. -válaszol. -felöltözöm és mehetünk. -kel fel és bőröndjéhez megy, onnan pedig kivesz egy apró rövidnadrágot és egy pólót, amit fel is vesz, majd a kezét nyújtva indulunk ki a szobából.

-Karolinnel mi lesz? -kérdezi. Szembefordítom magammal, és úgy válaszolok.
-Bármi legyen, ne csinálj semmit, ne szólj semmit, majd én elintézem.
-Tuti? Ha akarod megtépem, vagy valami. -kezdi.
-Angi!
-Jó, na csak felvetettem. Akkor nem csinálok semmit. -zúgja ki.
-Pontosan. Na menjünk be. -nyúlok a kilincsért, majd kitárom az ajtót, és belépünk rajta. A többiek csodálkozva, de mosolyogva fogadnak minket.
-Sziasztok. -köszön Angi.
-Sziasztok. Jöttök filmet nézni? -kérdezi az öcsém.
-Igen. -mondjuk egyszerre majd befekszünk az ágyamba. Angit az ölembe ültetem, és így nézzük a filmet. Azért remélem nem lesz semmi kellemetlenség.

Angi szemszöge

Nagyban megy a film, és már érzem alattam Kis Marcust. Körbefordulva már mindenki alszik, csak mi nem. Marcus sem aludt el, mert a derekamat simogatja. Már zavar a pálcája alul, ezért inkább megmozdulok, vagy megpróbálok megmozdulni rajta, mire halkan felnyög. Hátrafordítom a fejem, és megkérdezem.

-Mi a baj?
-Ahhhhhh. -csukja be a szemét majd a csípőmet megfogva kezd el mozgatni... magán. Egy idő után abbahagyta, és csak simogatott.
-Azért el ne élvezz. -forgatom meg a szemem, majd szembefordulok vele. -Nem azért, de nem akarsz elmenni a vécére? -kérdezem, mire csak bólogat, majd kiindul. Egyedül maradtam ébren a szobába, így a többieket néztem. Martinus Anettet átkarolva, félig fekve, félig ülvr aludt barátnőm mellett. Durva, hogy Anett hamarabb elaludt mint én, inkább ez fordítva szokott így lenni. A többiek is mind összeölelkezve aludtak, kivéve Karolinet és Leventét, akik nem voltak a szobába, szóval mindegy. Egy ideig vártam Marcust, aztán mikor már pont aludtam volna el, beesett és vadul keltegetni kezdett mindenkit.
-Mi van már? -kérdezem.
-Amikor vécén voltam, hallottam Levente meg Karolinet az erdőben, és kinéztem az ablakon és éppen baszni készülnek. -lihegi.
-Geci menjünk nézzük meg őket! -mondja Ashton mire a fiúk készülődni kezdtek, mi viszont lányok nem.
-Nemár! Gyertek! -mondja Martinus.
-Minek? -kérdezi Vic.
-Meg tudjátok szívatni Karolinet fotózzátok le! -vigyorog Marcus. Összenéztem a lányokkal, majd elkezdtünk szedelőzködni, ami annyit jelent, hogy hoztunk telefont, meg felvettük a rendes cipőnket.
Halkan kiosontunk a folyosón, majd a fal mentén indultunk meg a fiú vécé ablaka felé. Marcusnak a kezére kulcsoltam a kezem, aki mögöttem zárta a sort, előttem pedig Anettéhoz.
-Hol a faszomba vannak? -suttog Ashton.
-Tuti őket láttad Marcus? -kérdezi Rose.
-Felismertem a hangját!
-Melyiknek?
-Mindkettőjét! -pattog mögöttem Marcus. -Várj! Shh! -int, mi pedig halk nyögéseket hallunk. Hirtelen megindul Ashton, aki legelöl volt, így elindultunk.
-Várj már! -intek előre! -El fogunk így esni, ha ennyire sietsz!
-Majd megfoglak. -ölel át Marcus.