Lucifer /BEFEJEZETT! /

2.

      Lucifer szemszöge

Halandók elött sosem jelenünk meg! Ez az első és legfőbb parancs de egyszerűen képtelen voltam innen irányítani a dolgokat. Elvégre én vagyok a pokol ura. Ezen jót mulatva idéztem elő újra a tegnap estét. Az a lány teljesen megfogott. A gyönyörű tengerkék szemével, a sötétbarna derékig érő hajával. Ahogy rám vezette tekintetét sütött róla a döbbenet és az értetlenség. Ő az egyetlen olyan személy akinek a szemében nem látok félelmet. Minden ember szemébe ha belenézek látom mit gondol. Az övében pedig bármennyire is összpontosítottam egyszerűen képtelen voltam kiolvasni bármit is.

- Ördög most bezzeg nemtudsz megjelenni a semmiből mi? - láttam ahogy az asztalnál űl és bosszankodik. A barátnője most ment el egy pasival ő pedig egyedűl van. Nem Lucifer nem teheted ezt! Nem jelenhetsz meg mégegyszer! Szídtam le magam de aztán nem bírtam tovább így becsuktam szemem és megjelentem a háta mögött. Szerintem érezte hogy valaki van ott mert egy hírtelen mozdulattal megfordúlt majd a szemei elkerekedtek.

- mi a... - állt fel hírtelen a székről és szembe fordúlt velem.
- azért azt tisztázzuk hogy nem fogok neked pattanni amikor te éppen azt akarod! - mosolyodtam el mire neki mégnagyobbra nyíltak szemei. Hozzá kell érnem. Éreznem kell bőrét. Tudnom kell mire gondol. Nem tudok belelátni.
- elárulod végre hogy ki vagy? - rázta meg fejét majd rámvezette újra tekintetét. Csillogtak a szemei a kiváncsiságtól. Élveztem a helyzetet nem tagadom.
- ahogy tegnap is mondtad az ördög. - kacsintottam rá mire ő csak megrázta mosolyogva a fejét majd vissza űlt a székre. Tetszik a mosolya. Engem is mosolyra késztet. Oda mentem az asztalhoz majd vele szembe helyet foglaltam a széken.
- tudod! - emelte rám tekintetét. - az ördögöt mindig is úgy képzeltem el hogy van két szarva, tűzvörösen ragyogó szeme és vasvillája. Neked pedig egyik sincs. Helyette egy jól öltözött és gyönyörűen csillogó sötétbarna szinte már fekete szemeid vannak. - magyarázott beleéléssel. Kell ez a nő! Fejem közelebb húzva hozzá bámultam rá.
- ne hidj a tanárodnak Halandó! Piros szemem ugyan van de másom nincs. - mondtam neki majd kacsintva feláltam az asztaltól.
- van piros szemed? - döbbentettem le újra majd amikor felfelé néztem átváltott a szemem hírtelen pirosra majd rá pillantva mosolyodtam el.
- a.. akkor te csináltad azokat a fura dolgokat is az elmúlt napokba? - mutatott rám ujjával és éreztem hogy kezd össze állni neki a kép.
- igen. - ennyit tudtam kinyögni ugyan is megjött a barátnője. Az ujjamat odatéve számhoz intettem csendre mire ő csak bámult ki a fejéből majd megrázva azt rámosolygott barátnőjére.

A fotelembe űlve azon tanakodom hogy mennyire más ez a lány. Sokkal jobban oda kell figyelnem különben teljesen elveszítem a fejem ha a közelébe vagyok. A mosolya annyira elképesztő hogy még engem az alvilág urát is mosolygásra készteti. De dühít hogy nem látom mire gondol. Ha belenézek a szemébe csak feketeséget látok pár kósza gondolattal. Lehet hogy taktikát kellene váltanom és inkább olvasnom kellene a gondolataiban. Erre elmosolyodtam majd felpattantam a fotelemből és a konyhába indultam valami ennivaló után nézve. Úgy döntöttem inkább csak iszok valamit így választásom a whyskire esett. Éppen belekortyoltam mikor hallottam hogy bement a szobájába. Itt a pokolban nagyon unalmasak a minden napok. Nekem kell intézni hogy ki hova mennyen ugyan is a pokolban nem csak ördögök vannak hanem más lények is példáúl démonok, maffiózók meg ehhez hasonló lények. De ott van példáúl a halál. Na vele sose tudok egyet érteni bizonyos dolgokba.
A lány szobájában vagyok épp a szekrénye melletti sötétebb részen. A hold csak úgy világít be az ablakon a Halandó viszont nem bír aludni.

- tudom hogy itt vagy valahol! - hangja betelítette a szinte üres szobát. Elmosolyodtam.
- te tele vagy rejtéjekkel Halandó! - léptem kíjjebb mire ő egyből felűlt az ágyon. Úgy gondoltam itt az ideje hogy megpróbáljak a fejébe olvasni. Hallani akarom mire gondol.
- miért nekem jelensz meg folyton? - nézett rám nagy kék szemeivel. Nem bírtam. Oda mentem hozzá majd az ágyára űlve közelebb csúsztam hozzá. - még a nevedet sem tudom! Nem lehet Ördög a neved hiszen az alvilág ura vagy. - tette oldalra a fejét amin mosolyognom kellett.
- Lucifer. Lucifer Morningstar! - emeltem felé a kezem amin felkuncogott.
- Sarah Morgan! - fogta meg kezem mire lefagytam. Csak néztem hatalmas kéken csillogó szemébe és megszűnt körülöttem a világ. A keze bizsergést késztetett kezemben. Mi a bánat ez az érzés?
- öhmm.. aludnod kellene! - vettem ki kezem kezéből de a helye már is hiányt keltett bennem.
- nem tudok aludni. - hajtotta le a fejét szomorkásan mire nekem egyből belehasított a mellkasomba egy nem ismert érzés. Utálom ha szomorú.

Oda hajoltam hozzá majd egy puszit nyomtam feje tetejére amitől ő egyből elaludt. Haja puha volt és sejmes. Kókusz illata volt. Istenem Lucifer térj már észhez!! Elfektettem az ágyon majd betakartam és elmentem. Nem maradhatok ott különben nem tudom hol a határ. Távol kell tartanom magam tőle!

  Sziasztok Babáim! Meg is hoztam a kövi részt. Remélem hogy ez is tetszeni fog nektek. Nagyon szeretlek titeket puszii!😘😘