Lucifer /BEFEJEZETT! /

3.

        Sarah szemszöge

Vasárnap reggel van és még mindig az ágyat nyomom. Szóval Lucifernek hívják. Valami fura módon minél többet meg akarok róla tudni. Meg akarom Őt ismerni. Lulu épp az elöbb ment ki a konyhába valami reggelit csinálni míg én nyomom az ágyat. Nagyon hideg van. Nyakig betakarózva oldalamra fordúltam és bámulom azt a helyet ahol tegnap állt. Azóta nem láttam mióta elaludtam. Az is olyan hírtelen történt tuti hogy az ő műve. Gondolat menetemet a barátnőm szakította meg aki idő közben behozta reggelimet.

- itt a reggelid álom szuszék! - kuncogott fel ami engem is mosolygásra késztetett. Ránéztem a kajára de egy falatot sem kívántam belőle.
- nem vagyok éhes köszi! - gondolatomnak hangot adva néztem rá barátnőmre aki kitágúlt szemekkel bámúlt engem. 
- Shasi minden oké? Olyan piros a fejed! - nyúlt homlokomhoz majd egy alig hallhatót káromkodott és felállt. - te lázas vagy! Azonnal meg kell mérni! - hangja ellentmondást nem tűrő volt ezért inkább fejemre húzva a takarót engedtem barátnőmnek.

Egy hétig nem mehetek suliba. Remek már csak ez hiányzott. A doki megparancsolta hogy szigorú ágyban fekvés és sok tea. Utálom kihagyni a sulit mert utánna meg rengeteget kell pótolni. Lulu folyamatosan benéz hozzám komolyan úgy viselkedik mint egy anya.

- hozzak be valamit Szivem? - kukucskált be az ajtón mire én oda fordított fejjel válaszoltam.
- nem kell köszi! De ne járkálj ennyit inkább pihenj le te is egy kicsit! - kacsintottam rá mire bejött a szobámba és leűlt az ágyamra.
- tudod... eddig nem is tudtam elmesélni hogy Edward mennyire aranyos. - mosolyodott el miközben az ágytakarómat nézte. Elmosolyodtam.
- akkor most itt a remek alkalom! - kacsintottam rá mire ő újra elmosolyodva rámtekintett.
- voltunk étterembe aztán meg elvitt sétálni... - magyarázott de nem tudtam rá koncentrálni. Láttam hogy nagy beleéléssel mutogat és jár a szája de képtelen voltam felfogni mit mond. Egy valami viszont nem hagy nyugodni. Ő.

Lulu miután látta rajtam hogy egyáltalán nem figyelek letudta annyival hogy túl lázas vagyok ezért majd máskor elmeséli. Nem nagyon ellenkeztem ugyan is Ő még mindig nem ment ki a fejemből. Össz vissz két napja láttam de teljesen felforgatta az életemet.

Mi ez az érzés?

Ő mit érezhet most?

Miért pont engem kísért a pokol ura?

Ezek és ezekhez hasonló gondolatokkal foglalkoztam és próbáltam valami értelmes választ össze szedni amikor is megszólalt a telefonom.

- igen? - szóltam bele ugyan is nem néztem meg ki hív.
- szia Kicsim! Gondoltam felhívlak. Régen beszéltünk már! - anya hangja szomorkásan csengett a telefonba ami miatt az én szívem is össze szorúlt. Elhanyagoltam azokat az embereket akik szeretnek és akik felneveltel.
- ne haragudjatok hogy nem kerestelek titeket! - nem tudtam tovább folytatni mondatomat ugyan is a köhögés a hatalmába kerített. Remek még ez is.
- kislányom te beteg vagy? - anya hangja azonnal aggodalmassá vált és mint egy szerető, védelmező édesanyuka vett kezelésbe ő is.
- igen azt hiszem megfázhattam. - motyogtam a telefonba ugyan is nem akarom hogy ő ide jöjjön mikor neki is van egy csomó dolga.
- megveszem a vonat jegyed gyere haza! Majd kikúrállak! - lelkesedett be egyből de én nem akartam itt hagyni Lulut és nem akartam azt sem hogyha én haza megyek Ő nem jelenik meg többé.
- ne anya! Erre semmi szükség Lulu majd kikúrál! Percenként néz be hozzám hogy vagyok. - magyaráztam neki abban a hitben élve hogy majd mellém áll dehát megint csalódnom kellett.
- nagyon helyes! Ha már én nem vagyok ott akkor legyen aki vigyázzon rád! Most viszont mennem kell Kicsim! Vigyázz magadra szeretlek! - hadarta el gyorsan mire kinyomta a telefont.
- én is szeretlek! Motyogtam az üres készülékbe majd egy nagy sóhajtás után ledobtam az ágyra és hanyatt vágódva bámultam a fehérre meszelt repedezett falat.

Lulu odaadta a gyógyszerem de nagyon kellett hadakozni vele ugyan is szörnyű íze volt. Alig várom hogy elfogyjon és végre én is meggyógyúlva, frissen és üdén mehessek suliba. Utálok pótólni pedig még csak el sem kezdődött a hétfő. Milyen sokat sejtő ez a szó.

A nap már javában lement de még mindig nem láttam Őt. Remélem hogy nem bántottam meg vagy mondtam neki olyat amitől úgy döntött nem jön ide többet. Nem hazudok tovább magamnak inkább bevallom. Hiányzik. Pedig annyira magának való és beképzelt. Bár mondjuk a pokol urától mást nem is várhat az ember. Olyan rossz hogy nem mondhatom el Lulunak mert tudom hogy úgy sem hinné el és akkor csak tönkremenne a barátságunk.

   Sziasztok Bogárkáim! Meghoztam a kövi részt. Igyekeztem vele hogy minél elöbb tudjátok olvasni. Nem is húzom tovább az időt jó olvasást puszii!😘😘