P.3
▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂
még csak pár nap telt el, de a mondvacsinált pár már elég szépen haladt a nyilvánosság által is inkább meggyőzőnek vélt kis álcájukkal.
nem igazán voltak a legjobbak abban, hogy hogyan is mutassák ki a szeretetet; a karjaikat együttesen hintáztatták, mikor összekulcsolták ujjaikat, wooyoung teljesítette san kívánságát és ringatta san-t, miközben ő egy könyvet olvasott a könyvtári kanapén az alvó san-nal az ölében; és időnként, mikor a fiatalabbik a legkevésbé számított rá, a zöld hajú fiú apró puszikat lopott az orra hegyéről, ami mindig anyafogást, és egy szép rózsa színű pírt eredményezett a fiatalabbik részéről.
wooyoung szereti és értékeli mingi-t. persze, hogy szereti, de teljes mértékű hazugság lenne azt állítani, hogy nem élvezte a mással eltöltött időt, még akkor is, ha az illető choi san volt.
ma wooyoung a második órája befejeztével (a saját szépművészeti fakultációjában) készen állt a szünetre, miután megmosta a festékkel díszített kezeit - nagyot sóhajtva a körmei alatt lerakódott festék foszlányok láttán - és elpakolta a felszerelését a táskájába, majd átdobva azt a vállán indult el, miután további szép napot kívánt a tanárának.
a szünidejének lehetséges kimenetein gondolkodva lépett ki a terem ajtaján, amik közé nem tartozott az, -ám visszatekintve ezzel igencsak számolhatott volna- hogy két kar fog majd dereka köré fonódni, és apró csókokkal árasztják majd el nyakát, miközben próbálnak majd egy izoláltabb részhez botorkálni a folyosón, a köréjük gyűlt, őket aranyosnak vélő, főként lányokból álló kis csoportok láttán - akik közül sokan még kicsit sem burkoltan követték őket apró kuncogások kíséretében, és csak akkor hagyták el a terepet, mikor már kiszúrták őket.
"h-hé! ez nem megengedett!" ordította suttogva wooyoung a fiúnak, majd morgott egyet, még mindig san mellkasának dőlve.
san azonban nem adta fel. "nem az ajkaidon csókoltalak meg," vágott vissza csitító hangon. imádta, ahogyan wooyoung megszorította a karjait, miközben tudta, hogy san felfelé vándorló ajkai mit jelentettek számára "plusz tegnap nem ilyen hangokat adtál ki."
a fiatalabbik érezte a nyakában elfojtott mosolyt.
wooyoung minden tőle telhetőt elkövetett, hogy ne essen ugyanazon hibába, a tegnapi napra visszaemlékezve; san úgy döntött, hogy arctól lefelé, egészen a nyakáig terülő területen mindenhol elárasztja őt cuppanós puszikkal, egyfajta zavaró befolyásként szolgálva wooyoung számára. ám, amikor a közvetlen wooyoung álla alatt elhelyezkedő ponthoz ért, egy alig hallható sóhaj szökött ki ajkai közül, amit san, ragaszkodva a szarházi énjéhez, természetesen nem engedhetett el.
"az egy alkalom volt. nem tetszett, egyszerűen csak hirtelen érintett, te idióta." mormogta wooyoung, teljesen elvarázsolva.
"persze, bébi." san válaszával egyidejűleg fordult meg wooyoung, mielőtt a fiú még egy utolsó csókot nem hintett a tarkójára, továbbra is a karjai között tartva a fiatalabbikat.
"tudod, hogy nem kell ezt tennünk, mikor egyedül vagyunk, igaz? lehetünk csak normálisak is." mondta wooyoung.
san wooyoung haját cirógatta, majd gyengéden elmosolyodott "egyszerűbb egész végig azt tettetni, hogy a pasid vagyok. meggyőzőbb ily módon, nem gondolod?"
wooyoung bólintott.
szürreálisnak tűnt számára. a tettetés része, de a a jólléte sokkal fontosabb volt, mintsem hogy hagyjon elvesztegetni egy ilyen esélyt, mégha egy kicsit mocskosan is játszottak.
VOUS LISEZ
𝕤𝕫é𝕘𝕪𝕖𝕟𝕥𝕖𝕝𝕖𝕟 // 𝕨𝕠𝕠𝕤𝕒𝕟
Fanfiction❝ emlékszel, mikor egoista fasznak hívtál? aha. ez itt a visszavágás ideje wooyoung ❞ ‣ wooyoung esküszik, hogy ez az egész a pénz miatt van. san azt mondja ez csak egy kis szórakozás, és a sértés viszonzása. manapság senki sem tudja valójában hogy...
