Egy ribanc manó regéje

2.Vese

Fényes, párás reggelre ébredt az erdő. A vadászkunyhó barna rönkjei masszívan tartották távol a hajnal hidegét a szobáktól. Vagy már épp a benti átkot igyekeztek volna távol tartani a romlatlan erdő, a kellemes, nyugodt falú lakóitól. Botorság lenne megkérdezni tőlük.....tárgyakról lévén szó a sors akarata egyben az ő akaratuk is.
Ferenc motivációt gyűjtve kezdett, még az éjjel ruháinak megalkotásába. A reggeli indulás előtt gyorsan faragott egy vele egy magasságú sétabotot. Gyufaszárból. Indulását nehezítette ugyan, hogy se az ablak, se az ajtó kilincsét sem egy alig 10cm-es törpének szabták,de Ferenc kreatív volt. Romlottul kreatív. Az öreg Juli bácsi combcsontjába faragott létrafokokaz. Végül is kezdetét veheti a nagy kaland. Hullát talál még, ez nem kérdés, ha mégse csinál ő magának.Végre becserkészheti első igazi prédáját. Az első igazi, szaftos, izzadt pináját.

Istenem..... Miket beszélek itt, hisz..... Punciiiii..... Mi..... Megint fokuszálhatatlan vagyok. Fókuszáljunk a feladatra... Fókuszáljak

Ferenc lassan megindult a falu felé. Közel másfél órás séta, és egy kiadós szarás után végre valahára megnyugodhat a pici manódémon szíve. Gyémánttá keményedett fallosszal nézi végig Ferenc, hogy tesz magáévá egy paraszt valami rongyos menyecskét. Az aktus végeztével a férfi mosolyogva ad át egy pár bankjegyet.
-Remélem segíthettem a férjeden, és továbbra is kifutja majd a bevételed a gyógyszereit-kuncog egyet a férfi, majd fekve hagyja a ziháló, pityergő asszonyt.

Ferenc végighallgatta a történteket,és elgondolkozott. Még a kis keze is lecsúszott az acél dákójáról. Nem tudta hirtelen mit is gondoljon. Egyrészről egy gonosz ember kiteljesedését figyelhette meg, mi közben egy csicsogós kis sunát láthatott működés közben. Ez a gondolat nem csupán feltüzelte az apró démon kedélyét. Egyenesen orgazmust okozott. Azonnal észbe kapott. Más megközelítésből viszont... Ez az ember fél perc alatt több fájdalmat okozott ennek a lánynak, mint ő bárkinek mióta csak megérkezett. Most. Most amit érzett több volt, mint düh. Gyilok vágy volt amit Ferenc most érzett.

A lány már felült, és úgylátszott viszonylag összeszedte magát. Sírdogált még, próbálta koszos rongyaival letörölni a férfi nedveit hosszú combjáról, az ajkairól. Letörölni ment, kikaparni hasztalan próbálkozás. Már épp talpra állni készült, mikor meglátott valamit. Ha eddig nem fordult meg a fejében a gondolat, na most igggen erősen szögetütött a fejében.
Vajon őrült vagyok? Kérdezte magától, de pillanatnyilag olyan ramatyul érezte magát, hogy könnyebb volt átadni magát az őrületnek, mint sem harcolni a gondolattal.

-Szerbusz kedves erdei törpe uram. Gondolom te is aranyat hoztál, és a testemre pályázol!-felkacagott keserűen-Csak tudnám, hogy akarsz meghágni azzal a pici cövekkel.

Ha lenne lehetőségem, és méreteim most megölném, és szétkefélném. Koncentrálj! Megölöm azt a szenesszájúkukoricagombócot!

-Kedvesem, való igaz célom nem volt kevesebb, mint lakhelyül bitorolnom nemes nemiszerved felszíni, és mélyebb régióit, de azt hiszem kényelmesebb üzletet is köthetünk, mint amilyet mertem remélni. Szükséged van anyagiakra, függesz tőle szerelmed miatt igazam van?
-Igazad, kötve vagyok ehhez az emberhez, még ha nem is a törvény, vagy az egyház előtt.
-És, ha azt mondanám, hogy anyagiakhoz juttathatlak, és meg is gyilkolhatjuk azt az embert?
-Csodálatos dolgokat mondasz törpe, de fel nem foghatom, hogy lennének ezek lehetségesek számomra.
-Ha segítesz megölhetjük őt, óriási pénzhez juttatlak, és a férjed is meggyógyulhat. Adj egy esélyt, nem minden nap találkozol ilyen csodatévő törpével!

A szövetség megköttetett. Egy nő becsülete, szerelme élete, és a közös életük egy új lehetőséghez jutott, de milyen áron. Ezt Ferenc nem árulta el, hisz Ferenc segítsége üzlet..... Egy rossz üzlet!