The best thing in Seoul

Láttál

Amikor ott ülltem a bárpultnál nem gondoltam mi lesz ebből az egészből kettőnk között. Ittam a vodka martinimet , közben mögöttem pár ember táncolt, így a pop zenére ringattam a fejemet jobbra-balra és fordítva. Próbáltam buli hangulatba kerülni, ami pár perccel ezelőtt még meg volt, aztán a legboldogabb és legszabadabb egyedül töltött perceimből Te zökkentettél ki. Persze nem tudhattad,hogy én a legjobban így vagyok el. A barátnőmmel minden zenét ismertünk amit a DJ--vagyis a zenegép-- éppen dobott, és önfeledten táncoltam, ahogy még soha, végig énekeltem az összes dalt.Teljesen boldognak éreztem magamat, már ha létezik 100%-os boldogság. Aztán megláttam a szemem sarkából két férfit. Először fel sem fogtam kik ők, csak azt láttam,hogy ismeretlenek és túl vonzóak a felhozatalhoz képest, amit Teevel már hamarabb felmértünk. T. folytatta a bolondos táncmozdulatait, közben a tekintetemet keresgélte, és a figyelemelterelésem irányába nézett. Pár másodperccel később már a karomnál fogva rángatott le a tánctérről és magyarázni kezdett, én viszont semmit nem értettem a zene dübörgésétől.

- Miről beszélsz Tee? - kérdeztem értetlenül közelebb hajolva hozzá. Tee megint kézen ragadott és a női mosdó felé sietett. A mellékhelységre érve , a tükörbe néztem és ekkor vettem észre konkrétan az egész sminkem lefolyt az arcomról. Mondjuk ugráltunk is rendesen. 

- Szóval a két srác akit bámultál, nem ismerősek egy kicsit? - nézett a tükörbe, ahol is én a rúzsom maradékát törölgettem le az ajkaimról vizes papírzsebkendővel. Valóban kicsit ismerősek voltak, főleg a bal oldali srác,aki magas volt , festett vörös haja csak úgy fénylett a táncparkett sötétségében és az a mosoly , ahogy az arca bal oldán egy kis bemélyedés jelent meg amikor mosolyra húzta a száját. És pedig mosolygott miközben engem és Tee-t nézte. A ruhái sem voltak hétköznapiak , hófehér rövidujjú felsőt viselt világoskék blézerrel és színben megegyező elegáns nadrággal és fehér edzőcipővel. Nem minden nap látni ilyen srácot. 

- De talán egy kicsit ismerős volt, az egyik. - mondtam miközben felkentem a rúzsomat. 

- Igen - vágta rá azonnal T. és mosolyogva bámult a tükörben. - Ő Jungsoo. - úgy ejtette ki ezt a nevet, mintha egy bűnszövetkezet tagjai lennénk és figyelnünk kellene mindenre amit mondunk. -Park Jungsoo.  - folytatta még közelebb hajolva hozzám, alig hallottam,olyan halkan suttogta , de ezt a nevet bárhol felismertem volna. 

- Micsoda?  - kérdeztem megpördülve. Nem hittem a fülemnek. Tizenéves koromban rajongtam a Super Junior k-pop bandáért, és bármit megadtam volna, hogy lássam azt a férfit aki a zenekart összetartotta. Bármit megadtam volna,hogy ő lásson engem egy táncparketten a barátnőmmel önfeledten tácolni. - Ez lehetetlen. 

- Pedig nem az, ott van kint és le sem tudta venni rólad a szemét. - vágta rá azonnal. Tee ismert már akkor is,mikor ebben a rajongói korszakomban voltam, és tudta mennyire tetszett Jungsoo  vagyis más néven Leeteuk. -Én azt javaslom menjünk vissza táncolni és hagyjuk,hogy történjenek a dolgok.  - mosolygott diadalittasan. Igaza volt, majdnem beparáztam , pedig felnőtt ember létemre nem kellene,hogy ez ennyire szíven üssön. 

-Rendben - bólogattam és vettem egy óriási levegőt aztán kiindultam ,hogy találkozzam Veled.