Jimin pár perc múlva elhagyta a "lakóhelyemet", ami nem volt nagyon ellenemre, hisz abban a percben talán bele is fulladok a közelségébe, ha még ott marad egy kicsit. A furcsa érzés a hasamban nem tett jót az agyamnak. Egyedül maradtam, vagyis majdnem egyedül. A szemben lévő cellában továbbra is ott üldögélt Kunwoo, néha felém pillantva, aki megmenekített a rendőrkapitány vádaskodásai elől, miszerint lekurváztam a drága menyasszonyát. Lassan odamentem a rácsomhoz, hogy magamra hívjam a figyelmét, ami sikerült is. Kérdőn rám nézett.
-Kösz, hogy segítettél - biccentettem egy aprót, hisz tényleg értékeltem a dolgot. Nélküle Jimin még mindig itt lenne és a véremet szívná, amire aztán pont nem volt most szükségem. Kunwoo végigmért egyszer, de nem mondott semmit, csak megrántotta a vállát. Ezt egy "nincs mit"-nek vettem.
Láttam rajta, hogy nem mostanában fog hozzám szólni, úgyhogy otthagytam és újra a ruháknak szenteltem minden figyelmem. Mivel szekrény nem volt, az ágyam végébe tettem a ruhakupacot. Felmértem a cella tartalmát kicsit tüzetesebben, a párna alatt egy ütött-kopott pokrócot találtam, amit a zuhanyzó aljára terítettem, így elkerülhettem a lábgombát meg minden ilyesmi fertőzést. Kezembe vettem az egyik fehérneműt, egy farmernadrágot meg egy egyszerű fehér pólót. Letettem a kabin melletti polcra a cuccokat, hogy könnyen elérhessem, mikor végeztem. Beálltam a zuhanyzóba, és a függönyt elhúzva kezdtem el vetkőzni, hogy elkerüljem a nem kívánatos nézőközönséget, ami itt több mint valószínű. A régi ruháimat is a lábam alá tettem. Már úgyse tudom kimosni belőlük a vért, kuka helyett jó lesz gombaálló páncélnak. Egyedül a bakancsomat dobtam ki az ágyam mellé, mert arra még szükségem lesz a későbbiekben. Megnyitottam a csapot, de elővigyázatosan félreálltam. Jól is tettem, hiszen a tusolórózsának szánt csőből vörösesbarna lötty kezdett folyni, fintoromat nem tudtam visszafogni, majd lassan kitisztult és átlátszó, tiszta vízzé alakult. Beálltam a kellemesen langyos víz alá, és hangos sóhajjal értékeltem, hogy végre megtisztulhatok. Megmostam a hajamat meg vérrel és kosszal áztatott testemet is, hisz egy perccel tovább sem bírtam volna már mocskosan maradni. Törölközőért nyúltam ki a függöny mögül, és villám tempóban szárazra töröltem magam. Magam köré tekerve azt kinyúltam a kabinból, hogy felkapjam a fehérneműmet is, majd a többi ruhadarabot. Sietve elkészültem az öltözéssel, hisz kényelmetlenül éreztem magam ott meztelenül, hamar magamra vettem a narancssárga kezeslábast a farmerre és pólóra. Sejtésem beigazolódott. Olyan nagy volt rám, hogy majdnem kétszer is belefértem volna. Fintorogva mértem végig magam, nem igazán jött be ez a kukás zsák szerelés, biztos nem mentem volna el így a párizsi divathétre.
-Jól áll - hallottam meg magam mögött egy jól szórakozó hangot, mikor kiléptem a zuhanyzóból, picit meglepett, hisz Kunwoo-t véltem felfedezni a hang tulajdonosaként. Nem gondoltam, hogy önszántából hozzám fog szólni, még ha csipkelődés is.
-Ha valakinek zsánere egy narancssárga tejes zacskó, akkor bizonyára - igazgattam a nadrág részét, ami folyamatosan le akart csúszni rólam. A fiú halkan felkuncogott.
-Jobban nézel ki benne, mint itt bárki, minden csávó utánad nyáladzik, ahogy látom, úgyhogy... - mosolyodott el pimaszul. Szememet forgatva fordultam el inkább. Mégis mit akar elérni ezzel a kedves mosolyával?
-Egyébként Kunwoo vagyok, de gondolom rájöttél a korábbi beszélgetésből Jimin főkapitánnyal - sóhajtott fel szemét forgatva, vaknak is leesett volna, hogy mennyire nem csípi a képét. Valószínűleg nagyon sokszor esett meg a korábban is hallott csípős beszólogatás. Vagyis hogy Jimin leszúrja Kunwoo-t mindenért, akinek nincs joga visszaszólni.
-Sooyun.
-Szép név - tette hozzá a srác. Újra csak egy bólintás tellett tőlem köszönetképpen. Játszottam a szótlant, mint mindig, hisz erről is a szüleim jutottak eszembe. Számtalanszor elmesélték, hogy mennyit veszekedtek, mi legyen a nevem, végül bátyám hat évesen valahonnan ezt a nevet hallotta, és szajkózni kezdte anyáéknak. Így lett a nevem Sooyun.

YOU ARE READING
Ez az Én városom [pjm] -szünetel-
FanfictionElég egy fiatal tinédzser és a nyughatatlan természete, hogy családja gyilkosa után kezdjen nyomozni. Azonban ez nem olyan egyszerű, hisz még a rendőrség sem talált rá évek múltán a körözött személyre. Vajon Park Jimin, Szöul főkapitánya segítségéve...