Fandomok között

Némi kétely

--Lilla szemszöge--

Na jó....Most döntenem kell! Eszem egy minden ízű drazsét, és visszatérek a magam kis világába. Vagy maradok....Mi legyen? Gondolataimat a büfékocsis néni kopogtatása az üvegen zavarta meg.

-Kérsz valamit, drágam?

-Öhm..

-Nem érek rá egész nap!-rivalt rám.

-Igen, egy minden ízű drazsét.

-Rendben van.

Miután megmondta mennyit kell fizetnem, előkerestem némi zsebpénzt, amit még apuék hagytak rám. Kifizettem az árut, majd leültem a helyemre, a combomon tartva a "nyalánkságot". A vonat már ilyenkor nagyban ment, de még mindig nem jutottam semmire.

Nagy volt a kisértés minden irányban.
Vegyük sorra a jó, és rossz lehetőségeket.
Ha, itt maradok, megvalósíthatom egy álmomat. Varázsló lehetek, és átélhetem mindazt, amit olvastam...Ellene, viszont az van, hogy sose kaphatom vissza a régi életemet. Az IGAZI családomat, az igazi barátaimat.

Meg voltam győződve arról, hogy szeretteim ugyanúgy léteznek ebben a világban, ahogy a szüleim, de ők is másak.

Aztán kinyitottam a zacskót. Kihúztam egy szemet, és kinéztem az ablakon. Elnéztem a tájat néhány percig, majd bevettem a számba a drazsét. Erős lime citrom íze volt,  ami kissé meg is adta az iróniáját mindennek. Egy álomvilágból kerültem savanyogva, vonakodva a keserű valóságba.

Matek órán ültem, és egy dolgazat fekete-fehér papírja volt elöttem. Nagyon megijedtem, de miután átnéztem a papírlapot rájöttem, hogy már rég befejeztem. Átnéztem még kétszer, és tényleg jól csináltam meg mindent benne. A teremben mindenki még a doga fölé görnyedt.

Kicsöngetés után folyton az járt a fejembe, hogy kinek kéne elmondanom mi történt velem valójában. Sétálva a folyosón Katát vettem észre. A lány álmos volt, és nyúzott. Odamentem hozzá.

-Hé, hogy ment a doga?

-Jól...

-Jól vagy?

-Jól...

-Biztos?

-Jól...

Éreztem, hogy baj van, de nem tudtam mi.

--Kata szemszöge--

Khm...szóval úgy kéne kijutnom az Útvesztőbe, hogy a fiúk ne vegyék észre, mert nem is tudom....Ezután az ember után nem igazán van kedvem bármihez is. Ráadásul ki akar kb ötven fiúval találkozni?
Lassan kilopóztam a szobából. Lesétáltam a lépcsőn. Kiléptem az ajtón, és a ház mögé osontam. Felsóhajtottam, majd egy pillanatra leültem. Oké...eddig minden rendben. Most jön csak a nagyja! Ki kéne lopózbom az Útvesztőbe. De, mikor? Este, amikor több esélye van, hogy összefutok eggyel. Vagy, most, amikor inkább annak van esélye, hogy egy futárral futok össze... Bár elmehetnék a Sirató odúhoz, és várhatok egyre. ...Jó legyen ez!

A legközelebbi kapura tekintettem, aztán kinéztem a Nagy ház mögül. A Koncolók szokásos helye volt legközelebb hozzám. Épp egy malacot vittek be, így tiszta volt a levegő. Elkezdtem futni az Útvesztő felé, de, amikor odaértem egy ázsiai fiú érkezett velem szemben onnan. Megtorpantam, majd visszafelé kezdtem futni.

-Hé!-ordított rám Minho.

A ház mögé érve bebújtam az egyik ablakon. Megbújtam az alatt, így, aki kint járt az nem látta, hogy ott vagyok. Hallottam Minho zsörtölődését kintröl, majd elment. Gondoltam a térkép szobába. Még néhány percig ottmaradtam, aztán feltápászkodtam a földről, egy újabb megkönnyebbült sóhaj mellett.

-Te meg ki vagy?-kérdezte egy fiú mögülem. Valahonnan éreztem, hogy ki az, bár nem tudom honnan.

Miután megfordultam Newttal találtam szemben magam.

-Ő....senki?

-Figyu, nem emlékszel a nevedre? Mert az itt általános...

-Nem, nem félreérted! Én nem idevaló vagyok, és....

-A Veszettől jöttél?

-Nem, dehogy! Hé, tudnál segíteni nekem?

-Mégis miben?

-Esküszöm neked, hogy nem akarok rosszat..., de ha ebben segítesz nem is lesz több gondotok velem...

-Én ezt nem értem...

-Én se igazán..., de kérlek segíts!

-Miben egyáltalán?

-Kijutni az Útvesztőbe, úgy, hogy a többiek ne vegyék észre!

-Te meghuzadtál?

-Nem, de csak így juthatok haza!

-Aha...értem-a fiú egy ideig magában hezitált, majd végre beleegyezett-Oké, várj itt!

Fordult meg, és már ment is ki a legközelebbi ajtón, de megfordult mielött kiment volna:

-Mindjárt jövök, maradj itt!-aztán végre kilépett a szobából.

Úristen! Az én hercegem!...Nyugi Kata, mindjárt hazamész..., de tényleg mennem kéne?...Fel se merüljön benned! Haza kell menned!

Hamarosan visszatért Newt.

-Jó, gyere! -intett, majd követtem.

Kivezetett a házból, és elvezetett egészen az Útvesztő bejáratáig. Ott megállt, és nem ment tovább.

-Köszönöm, de mégis hogy csináltad?

-Nem volt könnyű....,de elintéztem, hogy mindenki legyen valami dolga ebben a pillanatban.

-Mindenesetre köszönöm. ...Öhm Szia!-fordultam meg, mert éreztem, hogy elpirulok.

-Szia!

Már mentem volna, de valami megállított. Végül is csak egyszer élünk! Odasétáltam a fiúhoz, és arcon pusziltam. Aztán befutottam az Útvesztőbe, nehogy lássam a reakcióját.

--Nóri szemszöge--

Az ösvény egyik részletén megláttam a csodát! Megláttam a Angnor hegy csodáját. Épületeit, építményeit. Mindegyik elképesztően szép, és letisztult volt. Köztük megláttam Eragon lakosztályát, mely mellett ott feküdt Saphira.

Odamentem a házhoz. Átsiettem rajta, majd Saphira mellé pottyantam ki az egyik ablakból. A sárkány rámmorgott, és a fejembe nézett.

Ki vagy te?

Egy nem ide tartozó...

Hát az látszik!

Ő...kérlek ne bánts! Esedeztem.

Hahaha! Mulatságos vagy ám, kisember!

Megkérhetlek egy dologra? Utána nem zargatnálak...

Hahaha! Rendben van! Mi lenne az?

Meg kéne simogatnalak...

Ha, ez felvillanyozz...

Köszönöm, köszönöm Saphira Zafírsárkány!

Odatotyogtam hozzá, és óvatosan közelítttem a kezemmel az orra felé. Heccből egy pillanatra megrándult, de tudtam, hogy csak viccel. Majd megérintettem. A pikkelyei simák, és bársony puhák voltak. Igazi álmom volt egy igazi sárkánnyal találkozni.

Köszönöm. Aztán a következő percben már az iskolai szekrényem elött álltam.

Haliii!
Jöhet a Minikvíz?

1. Newt miért sántított az Útvesztő szériában?

2. Dumbledore milyen ízű drazsét evett a Harry Potter és a Bölcsek kövében?

3. Az alábbiak közül, milyen színű sárkány nem volt az Örökség-ciklusban:

a piros
b narancs
c fekete
?

Én Norii voltam ismét. Sziasztok!