𝑻𝒐𝒈𝒆𝒕𝒉𝒆𝒓? 𝖥𝗈𝗋𝖾𝗏𝖾𝗋. /Stony/

1S▶Új érzések◀

Mindenek előtt, szerintem nagyon cuki ez a gif! ↑ :))
𝙎𝙚𝙫𝙪𝙧𝙞𝙞

- Hol a francban kell lefordulni? - morgott a milliárdos.

- Valahol itt lesz biztosan. - próbálta nyugtatni a szuperkatona.

- Nincs itt! - háborodott fel. - A benzin rohamosan fogy! - csapott a kormányra.

- Nyugi, itt lesz ez. - szólt rá higgadtan. Még tíz percig mentek, míg szépen lassan a kocsi megállt, olyan ötven méterre egy aluljáró előtt.

- Fantasztikus! Tudsz valamit erre is kitalálni, Mr. Optimista Vagyok? - rivallt rá.

- Hé! Nyugi, hívj fel valakit, hogy jöjjön értünk. - erre előveszi a milliárdos a telefonját, ami még inkább felidegesíti.

- Nincs térerő! - nyomja az arcába a telefont. A kocsi lámpái kezdtek elsötétülni.

- Mi történik? - kérdezte már ijedten Rogers is.

- A picsába! - csapott még egyet a kormányra, majd indulatoktól tölten kapkodva csatolta ki magát és robbant ki az ülésből. Őt követte már a nyugalmasabb Steve is.

- Tony, mi történt? - sétált a fejét fogó társához.

- Az - nézett rá ingerülten -, hogy a kocsiban nincs benzin, lemerült az aksi és ha nem lenne ez az egész még elég, nincs térerő! Jarvist kikapcsoltam és nem tudom visszanyomni! - emelte fel egyre a hangját, majd a végére már ordított vele.

- Nyugalom! Egyébként sem az én hibámból van. - az utolsó mondatot inkább halkan mondta.

- Mit mondtál? - kezdett felé sétálni és valami hihetetlen gyilkos tekintetet vetített a Kapitány felé - Válaszolj! Azt merted mondani, hogy mindez az én hibám?! - ordított, már sokadszorra.

- Nem teljesen azt mondtam! - lépett egyet hátra.

- Teljesen?! Én vagyok a hibás, mert neked kötelező volt a város másik végére menni! Örülj, hogy elhoztalak! - csapott már a kocsira is. Steve ritkán látja ilyen idegesnek barátját. Inkább nem szólt semmit, mivel azt gondolta, hogy majd ez javít rajta. Nem így történt. - Ennyi erővel, azt is mondhatod, hogy az én hibám volt az egész, ez a rohadt szakítás! De persze, te miért is éreznéd át? Hiszen az ötvenes években volt utoljára barátnőd, az isten verjen meg! - ekkor elcsattant az első pofon Tony arcán.

- Az este folyamán már egyszer a szádra vetted Peggyt, amit nehezen, de eltűrtem! Te még egyszer megmerted tenni! - emelte fel ő is a hangját.

- Jaj te szegény! Az vagy hetven éve történt, ez pedig ezen a kibaszott héten! - dobbantott egyet.

- Én nem kértem tőled semmit, csakhogy vigyél haza, Stark! - mondta már higgadtan és átsétált az autó másik oldalára. Ott a kimerültségtől leült, hátát a járműhöz tapasztva és becsukta a szemét. Ő már nem szereti úgy Peggy Cartert, inkább tiszteli. Tiszteletből kedveli, de nem mondható ez már szerelemnek. Már régen nem az. A fejét a járműhöz támasztotta, majd elengedett egy mély sóhajt. Eszébe jutott megint az a fürdős eset. De vajon miért maradt meg benne ennyire? Úgy gondolta, hogy inkább kinyitja a szemeit és a távolban elterülő várost figyeli, minthogy a rossz és sötét gondolatok újra előtörjenek, mint az eset estéén.
Nem csak ő gondolkodott így, hanem a másik oldalon a cipője orrát vizslató zseni is. Ő csak a kocsihoz döntötte csípőjét és onnan figyelte a felhős eget. A nagy vattapamacsok még a sötétben is láthatóak voltak, miszerint; azok nem a kedves fajták. Ő is sóhajtott egyet. Ő neki is a fürdős eset jutott eszébe. „Steve Rogers látott meztelenül." járt még mindig a fejében. „De vajon miért érdekel ez engem?" ekkor az egész lényén átfutott egy kellemes melegség, ami, mint egy támadóknak a jel, úgy lobbantotta a fel a kis pillangókat. Valamikor gyatrán, de most lelkesen csapkodták a szárnyukat. Az egész teste bizsergett, amit nem tudott hova tenni. „Beszélnem kell már tényleg Bannerrel!" A jóleső érzéshez csatlakozott valami nyomasztó is, amit középen érzett. Mintha rátettek volna egy több tonnás épületet; olyan érzése volt. „Ez nem lehet más, mint a bűntudat. Mit is beszélek? Hisz' én sosem érzek bűntudatot! Mindig helyesen cselekszek; miért is éreznék? Lehet, hogy azért, amit mondtam Rogersnek nem olyan régen?" erőt vett magán, majd mikor ment volna meghunyászkodni, eleredt az eső. Pár másodperc múlva már szakadt. Mivel az autó nyitva volt, Tony kivette hátulról a kis pokrócot, amit még Pepperrel tettek be, majd a kis vizet is karjaiba kapta. Stevevel közösen rohantak be az autóknak kiépített aluljáróba.