A rock istennő <Michael Clifford ff>

19.

Lassan kezdtem nyitogatni a szemem. A kórterem falai halvány kékek voltak, a vörös függöby el volt húzva, az előttem lévő fotelben Ash aludt, még a mellettem lévő széken Mikey, úgy, hogy a feje már az ágyon volt. Óvatosan a fürtjeibe vezettem az ujjaim, majd cirógatnibkezdtem a fejét. Erre ébredezninkezdett.
- Asa. - motyogta kómásan, ami egy halvány mosolyt csalt az arcomra. De ekkor eszembe jutott miért vagyok itt, és egyből komor lett az arcon, és a cirógatást is abbahagytam. Megerőszakolt. Elvette tőlem, ami az enyém. Megfosztott tőle. Bántott.
- Hé. - eszméltem fel Mikey lágy hangjára. - Hogy vagy? - simította egyik mezét az arcomra.
- Fáj. Minden. - súgtam.
- Elhiszem. - simított végig az arcomon. - De minden rendben lesz. Ezt is átvészeljük. Együtt. - kulcsolta össze ujjaink.
- Remélem. - motyogtam halkan, mire Mikey nyomott egy puszit a kezemre. A fájdalom nem múlt el, sőt erősödött. Ennek követleztében a szívverésem is felgyorsult, melyet az EKG jelzett.
- Mi a baj Asa? - kérdezte Mikey, mire összeszorítottam a szemeim.
- Nagyon fáj! - kaptam a hasamhoz.
- Bsszus, a dokik mondták, hogy lesznek fájásaid, de nem gondoltam hogy ekkorák. - idegeskedett. - Jó. Hé Asa. Nézz rám. - vette arcom kezei közé. - gondolj valami másra. Akármire és mondd ki. Oké. Koncentrélj arra amit most mondok, és amit mondani fogsz. - nézett mélyen a szemembe.
- Múltkor...kikerestem a neten a Jeat black heart-ot, de...nem találtam. - mondtam a fájdalomtól elhaló hangon, de már nem volt olyan élviselhetetlen, mint először. Mikey elmosolyodott.
- Azért nem találtad mert én írtam a számot. - kezdte el a hüvelykujjával az arcomat simogatni.
- Ténylég? - kérdeztem csillogó szemekkel.
- Igen. - bólintott mosolyogva.
- Elénekled mégegyszer? - kérdeztem ragyogó szemekkel
- Persze. - mondta, majd énekelni kezdett. A fájdalom már sokkal elviselhetőbb volt, sőt oercek múlve meg is szűnt.
- Azta, Mikey! Nem is mondtad hogy ilyen jól énekelsz. - hallatszott Ash, kissé kómás hangja. Erre Mikey csak lehajtott fejjel mosolygott, zavarában.
- Így most rohadt cuki vagy. - súgom oda neki, mire felnevet. Közben Ash is feláll és leül az ágyra mellém.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Testileg vagy lelkileg? - tettem fel a kérdést. - Mert jelenleg megalázott nak és mocskosnak érzem magam. És ezt nem múlja felül a testi fájdalom, ami amúgy elviselhetetlen volt két perce. - mondatom befejezésekor, Ash csak szorosan átlölelt.
- Én melletted vagyok. Mindenben. - súgta.