La diva de las aguas {Ruggarol}

Prológus

A víz ellepte Karol Sevilla hosszú, hullámos csokoládé barna haját miközben ő elterült a víz felszínén. Olyan szabadnak érezte magát, mintha repülne. Nem tudta hol van. 

Nem félsz a víztől?-kérdezte egy férfihang. Karol mindenfelé fordult, hogy kiderítse a hang tulajdonosát. Azonban rajta kívül nem volt senki sem a vízben.

Mi történik?-kérdezte Karol.-Most már láthatatlan embereket is meghallok?
-Nem vagyok láthatatlan.-felelt a rejtélyes férfihang.
Karol erre már nem tudott mit felelni. Megijedt. A félelme mintha felkeltett volna egy hullámot és elkezdte őt sodorni, sodorni messze a parttól. Egy kétségbeesett sikoly hagyta el a száját és a karjaival, lábaival próbált ellenállni a hullámok vad, szeszélyes hullámzásainak. Érezte, hogy valami egyre lejjebb húzza őt. Próbálta magát fenntartani, valahogy a víz felszínén, sikertelenül. A víz húzta őt egyre lejjebb és lejjebb. Lehunyta szemeit és közben a kezében az Anyjától kapott delfin alakú medálját zárta az ujjai közé, ezt mindig a nyakában viselte. Közben érezte, mindjárt teljesen a víz alatt lesz.

De ez nem következett be, ehelyett két erős kar ragadta meg és húzta őt ki a vízből. Amint kinyitotta szemeit észrevette, hogy egy mogyoró barna szemű fiatal srác mentette őt meg a vízbe fulladástól.

-Ki vagy te?-kérdezte Karol, de nem kapott választ. A srác gyengéden letette a partra és Karol smaragd szemeibe nézett. Ajkaik csak 5 centiméterre voltak egymástól.
-Ne félj Sellőlány. Nemsokára találkozunk.-mondta és szó szerint elmerült a tenger tiszta vízébe, mint a gonosz tengeri boszorkányok a mesékben.