Fandomok között

Öröm, vagy bánat?

--Lilla szemszöge--

Mi ez a hely? Hol vagyok már megint?

Első gondolatok a legjobbak...ja nem.
Ezúttal a kellemes pázsiton ébredtem, egy nagy erdő szélén. Paraszt ruhát viseltem, és nálam volt a telefonom, meg persze egy újabb cetli. A mostanin ez állt:

Ha, vissza akarsz jutni oda, ahová tartozól...
...el kell lopnod a herceg kulcsait.

Az üzenetből azonnal arra következtettem, hogy Merlin féle "világban " járhatok. Szerettem ezt a sorozat által létrehozott fandomot, és örültem a lehetőségnek. Bár ellopni a kulcsokat...nos, nem kis tészta!

Ahogy mendegéltem, kikeveredtem az erdőből, és eljutottam Camelotig. Beengedtek a kapun, így az első lépésen már túl voltam, de már minnél inkább hazavágytam, amint eszembejutott, mire vállalkozok.

A palotába is beengedtek. Gondoltam, azért, mert szolgának néztek. Mentem épp fel a folyosón, mikor Gwennel találkoztam össze.

-Ó, istenem! Úgy örülök, hogy jól vagy!-ölelt át.

-Én is örülök neked....?

-Mondj el mindent!

-Miről is?

-Hát nem emlékszel?

-Nem igazán...-törtem le a lányt.

-Biztos emlékezet kiesésed van, vagy hasonló. Ó szegénykém!

-Elmondanád mi történt?

-Egy levelet küldtek veled az egyik szomszédos királyságba, és elfogtak. Avval fenyegették Uthert, hogy ellene fordítják az adott birodalmat.

-Aha...

-De, te...hogy?

-Mi hogy?

-Hogy szögtél meg?

-Fogalmam sincs. Reggelre már az erdőben találtam magam.

-Mindegy, majd nézz le Gaiushoz! Ő tudja mit csinál!

-Igen...

-Ja, és Morgana hivat téged!

-Tényleg?

-Miért baj? Hisz jó barátod!

Khm. Khm. Na az tuti nem!

-Oké...megyek...Szia?-indultam meg.

-Szia.

Felérve a Uther fogadott lányának a hálókörletébe, az úrihölgy is hasonlóan üdvözölt, mint Gwen.

-Áh, Lilla! Úgy örülök, hogy látlak!

-Szintén!

Aztán lezajlott egy nagyon unalmas beszélgetés közöttünk, melyet végig egy kényszeredett mosollyal szinészkedtem el. Késöbb leugrottam Gaiushoz, aki semmi komolyat nem mondott, csak azt, hogy szerinte majd vissza fognak térni az emlékeim egyhamar.

--Nóri szemszöge--

Egy sötét kunyhó féleségben ébredtem. Megint a telefonom, és egy cetli volt a zsebemben. Ezúttal a telefont néztem meg elsőnek. Felhívtam Lillát, aki nem vette fel. Felhívtam aztán Katát ő is hasonlóan tett. A cetlivel egyenlőre nem törődve, kiléptem a házikóból. Megfordultam, és jobban megnéztem magamnak az épületet. Persze tudtam mi ez az építmény, de kissé sokként ért az, hogy megint nem otthon vagyok. Ez csak egy újabb fandom. Nincs semmi probléma! Élvezd Nóri, élvezd! Úgyse hiányol senki!

Elszántam lépkedtem a Félvér Táborban. Jó ideig nem találkoztam senkivel. Az első élőlény, akivel összefutottam egy nimfa volt. Ő is csak egy fa mögül vislatott engem félősen.

-Öhm...Helló! -a törékeny lány megremegett-Nem akarlak bántani! Esküszöm neked!

A nimfa még mindig a fa mögött állt, de végre megszólalt:

-Szia, félvér. Te miért nem harcolsz?

-Mi ellen kéne harcolnom?

-Hát, Kronosz ellen? Ki más ellen!-ripakodott rám.

-Persze-törtem le- Szóval nincs itt egy táborlakó se?

-Nincs.

A nap további részében körbejártam a tábort, és edzedtem. Próbáltam magamat felvidítani, de a depressziós roham így is elért. Dél körül márcsak egy fa tövében kuporogtam, és sírtam. (Maximum az tudja megérteni, aki olyan, mint én. Kissé depis.) A nimfa odajött hozzám, és rákérdezett a valómra:

-Te nem ide valósi vagy, ugye?

-Hát, nem éppen!-válaszóltam az égre nézve.

A hegyes fülü nem mondott semmit csak leült mellém.

-Csak jól akartam érezni magam...! De, ez nem igen működik itt, amikor nincs egy szál lélek se, hogy visszaadja a Félvér Tábor hangulatát!-panaszkodtam tök jogosan.

Estefelé újra felhívtam Lillát, és végre felvette:

-Szia Lilla!

-Nóri?

-Ki más?

-De, örölük! El sem tudod képzelni hol vagyok!

-Sztm eltudom.

Aztán persze elmeséltük egymásnak a kalandjainkat.

-Most le kell tennem, mert holnap el kell lopnom Arthur kulcsait! Neked sok sikert, és remélem legközelebb a mi világunkban beszélünk majd! Szia!

-Szia...

Lilla hangja tele volt energiával, aminek örültem persze, de inkább csak még jobban kívántam a szeretetet.

--Kata szemszöge--

Na jó....Találjátok ki, hogy milyen fandomba kerültem! Segítek!

Fehér egyenruha, vödör sisak. Kancsal lövésztudomány. Ja, és egy fekete ruhás pasi az élen. Igen, rohamosztagos lettem! Mégpedig Kylo oldalán! És ott volt Thomas is! Egyfajta okostóni volt, de ez nem fontos! A Csillagpusztítón voltam, amikor jöttek a lázadók.

Nem vagyok nagyon otthon ebben a világban, de azt sejtettem, hogy ebben a helyzetben sem a rosszfiúk győznek majd. Szóval felkészültem!

A telefonomat, amit az előzö utamnál észre se vettem lehalkítottam, és megnéztem a cetlit.

Ha, vissza akarsz jutni oda, ahová tartozól...
....le kell lőnöd egy lázadót!

Kössz szépen! Már reménykedtem valami egyszerűbbe, vagy hősiesbe!

Haliii

Eddig, hogy tetszik? Remélem nem túl nyálas,  vagy mély, mert nem szánom annak ezt a könyvet! Azért próbálok kissé a lányok személyiségéhez igazodni, de nem mindig sikerül. Ha, pedig rólam van szó, akkor meg nagyon kiöntöm magam.

Minikvíz!

1. Kylo Ren hány hisztit vert le a filmben? (STAR WARS: Ébredő erő)

2. Mi a fura Nóri ébredésével? (Nem könnyű rájönni)

3. Hol lakik Merlin, a Merlin kalandjai sorozatban?

Én Noriii voltam, és leszek. Sziaaaasszzztookkk!