Recovery - h.s [hun] // befejezett

36.

L I L Y

A lefele lógó lábaimat lóbáltam a kórházi ágyon ülve. Éreztem magamon Harry tekintetét, arra várva, hogy mondjak valamit, de én inkább figyelmen kívül hagytam őt. Dühös voltam rá, amiért rákényszerített, hogy eljöjjek ide, ráadásul fáztam is és ki voltam merülve. Délután kettő volt, előző este egy jó tíz órát aludtam, de nagyon álmos voltam. Mint mostanában mindig.

- Ne bámulj már - szóltam rá Harryre, miközben a körmeimet kezdtem el piszkálni.

- Nem bámulnálak, ha az a köpeny nem volna ennyire rövid. Bassza... - folytatta volna, de az ajtónyitódás félbeszakította őt.

Doktor Ross egy kedves mosollyal üdvözölt minket. Amióta az eszemet tudom ő az orvosom. A legtöbb ember kényelmetlenül érzi magát az orvosoknál, de ő a vicceivel és a személyiségével mindig megnyugtatott.

- Miss James - leült az ágy mellett lévő székbe és egyenesen a szemeimbe nézett. - Mi a panasza?

- Igazából semmi - mondtam neki, majd kisöpörtem egy kósza tincset az arcomból.

- Halloween óta minimum tizennyolc kilót fogyott, Hálaadás óta kétszer volt beteg, és nagyon könnyen zúzódások keletkeznek a testén - szólt közbe Harry, aki másik széken ült keresztbe font kezekkel.

- Igen, azt látom, hogy rengeteget fogyott - mondta, utána elkezdett vizsgálni. - Eszel rendesen, ugye? Úgy, mint általában?

- Nem igazán volt étvágyam - a vérnyomásmérő nagyon elkezdte szorítani a karomat, és nagyon fájt.

- Értem - mondta. Valamit leírt egy papírra, amit nem tudtam elolvasni. - És a zúzódások? - a lábaimat vizsgálta, ahol a lila foltok különösen nagy számban előfordultak.

- Nem annyira vészesek - védekeztem, mire Harrytől csak egy komoly pillantást kaptam.

- A mellkasán van egy elég nagy, ami az egész területre kiterjed - szólalt meg a göndör egy szemforgatás kíséretében. Ross doki felhúzott szemöldökkel nézett rám, mire sóhajtva kicsit lehúztam a kórházi köpenyt a mellkasomnál. A szemei kitágultak, majd újabb dolgokat írt le a papírra.

Egy puffanással ült vissza a székére. - Lilian, tapasztaltál bármilyen más..tünetet?

- Tünetet? - kérdeztem csodálkozva. Idegesen kezdtem el piszkálni a 'ruhámat'.

- Kimerültség? Hidegrázás? Izzadás? Amikor először beteg lettél, mennyi idő után lettél megint az? - úgy tűnt, mint aki tudja, mi a bajom. Annyira meggyőzőnek tűnt, hogy a szívem a torkomban kezdett el dobogni.

- Általában mindig fázom, öm.. nem izzadok. Bármennyit alszok, ugyanúgy fáradt vagyok, mint előtte. És nem tudom, egy, talán két hét elteltével - miközben beszéltem, mindent leírt.

- Lilian - szólalt meg gyengéden a lábait keresztezve. - Szeretnék elvégezni pár vérvizsgálatot.

- Vérvizsgálatot? - kirázott a hideg, és a szemem sarkából láttam, hogy Harry teljes testében megfeszült.

- Nem szeretném, hogy idegeskedj. Csak azért, hogy rájöjjünk, mi a probléma.

- Probléma? Milyen.. milyen probléma? Hogy érti azt, hogy probléma? - közel voltam ahhoz, hogy pánikrohamom legyen. Úgy éreztem, hogy a falak elkezdtek közelíteni felém, és nem tudtam rendesen levegőt venni.

Az ajtónál megállt, az egyik keze a kilincsen volt, a másikban azt a hülye táblát fogta, amin volt a papír. - A vizsgálat eredményéig nem mondhatok semmi biztosat. De Lilian, ez nem normális. Ma nem ettél vagy ittál semmit, igaz?