Most és mind örökké. Yoonseok ff.(Befejezett)

38.rész Látogatás

Hoseok szemszöge:

Felhívtam Yoongit hogy a koliba  van-e mert mesélnem kell neki. Mivel ott volt gyorsan össze szedtem magam és már indultam is.

10 perc múlva már a koli lépcsőjén vágtatok fel hogy minél hamarabb mesélhessek.
-Sziaa...Ohm KiBum? Yoongi hol van?-kérdeztem mivel nem a szelermem nyitott ajtót.
-Szia Hoseok. Elugrott a boltba. Gyere be addig.-állt félre hogy betudjak menni.
Bementem majd levágtam magam Yoongi ágyára és elkezdtem telefonozni.
-Hoseok...te mit szeretsz Yoongiban?-kérdezte KiBum.
-Hmm nem is tudom. Mindent szeretek benne.-válaszoltam a telefonomból fel se nézve.
-Hát...ez nem volt túl meggyőző.-mondta majd hallottam egyre közeledő lépteit.
-Miért is nem?-kérdeztem de alig tudtam befejezni a mondatot mert ajkaimra tapadt.
Meglepettségemben azt sem tudtam hogy fiú vagyok-e vagy lány. De amint kattant a zár egyből kapcsoltam és megpróbáltam letolni magamról ezt a seggfejt de egyszerűen úgy rám tapadt hogy lehetetlen volt.
-Mi a fasz....?-hallottam meg Yoongi hangját. KiBum egyből lepattant rólam. Yoongi szemeiben könnyeket és fájdalmat fedeztem fel. Yoongi kirohant a szobából én pedig utánna.

KiBum szemszöge:

Zicoval megbeszéltünk mindent. Azt mondta minden áron elakarja szakítani egymástól Yoongit meg Hoseokot. Én ebben segítettem neki. Lehet nem kellett volna mivel Yoongi aki a szobatársam szerintem egy életre megutált. De megérte mert érezhettem Hoseok édes ajkait az én párnyácskáimon. Egyszerűen csodálatos volt. A csók után megfogadtam hogy segíteni fogok Ziconak szétszedni őket.
Ha kell ölök is érte.

Hoseok szemszöge:

-Yoongi várj meg!-ragadtam meg a csuklóját és szembefordítottam magammal. Szemeiből patakokban folytak a könnyek.
-Yoongi megmagyarázom csak hallgass meg....-kezdtem bele de nem hagyta hogy befejezzem.
-Nem Hobi elegem volt. Mindig megbántasz utánna meg jössz a "megmagyarázom" dumákkal. Azt hiszed neked mindent szabad? Mert ha igen megsúgom neked hogy kurvára NEM.-emelte ki az utolsó szót.
-KiBum mászott rám. Nem láttad hogy próbaltam eltolni? Egyszerűen rámtapadt nem tudtam mit csinálni.-mondtam belenéztem könnyekkel áztatott szemébe.
-Ha nem mondasz igazat megöllek.-mondta majd elindult a szobába.
-KIM KIBUM MOST RÖGTÖN VÁLASZOLJ  TE CSÓKOLTAD MEG HOBIT?!-hallottam az ordibálást a szobából.
Rögtön szaladtam vissza a szobába hogy elhalkítsam Yoongit mert ha nem kibasznak minket a koliból.
-Igen....-mondta KiBum hallkan.
-Miert is?-csatlakoztam be én is a beszélgetésbe mire rámkapta tekintetét.
-Lefizetett....valaki. Meg hát...Hoseok egy idő óta tetszik nekem és tökéletes alkalomnak láttam hogy elvegyem tőled.-mondta lehajtott fejjel. Hát ezt szoptad szivi.
-Ki fizetett le?-kérdezte Yoongi kíváncsian. Ha ő nem de én már tudom.
-Azt hiszem Zico.-mondta Yoongi szemébe nézve. Na igen ki gondolta volna? Ja igen. ÉN.

Megbeszéltük KiBummal a dolgokat. Jelenleg ő valami haverjánál van egy másik szobába.
Yoongival összebújva fekszünk az ágyon.
-Miről szerettél volna mesélni?-törte meg a csendet majd felnezett rám.
-Hát kiderült minden....-mondtam majd elkezdtem neki mesélni.
Yoongi tátott szájjal hallgatta végig amit mondok neki.
-Úr isten Hobi.-ennyi jött ki a száján majd szorosan megölelt. Boldogan viszonoztam az ölelését.
Beszélgettünk még egy kicsit majd mint a ketten gondolatainkba merülve elaldutunk.

*Péntek*

Na igen ez is elérkezett. Itt állok annak a lánynak a háza előtt akit több mint egy éve megerőszakoltam. Hát mit ne mondjak nem a legkellemesebb érzés.
Yoongi csengetett és Jisoo egy kisfiúval az ölében nyitott ajtót.
-Sziasztok.-köszönt vidáman.
-Szia Jisoo.-mondta Yoongi majd megölelte a lányt.
-Ohm....Szia.-mondtam zavartan. Olyan fura ez a helyzet.
-Szia Hoseok. Gyertek be.-mondta majd elállt az ajtóból hogy betudjunk menni.
-Üljetek le. Kértek valamit inni esetleg enni?-kérdezte kedvesen. Olyan fura hogy kedves amikor megerőszakoltam.
-Nem köszi.-mondtam majd ránéztem a fiamra. Valami kockát nézegetett. Yoonginak igaza volt. Hasonlít rám. Mélybarna szemek. Sötét dús haj. Mintha magamat látnám csak kicsibe.
A nappali tele van Doyun és Jisoo képeivel. A legtöbbön csak Doyun van de a közös képek is helyet nyertek. Mindegyiken mosolyognak. Boldogok. Gondolatmenetemet a kicsi törte meg azzal hogy elkezdett felmászni az ölembe.
Yoongira néztem aki csillogó szemekkel nézte a kicsit majd engem.
Felvettem az ölembe Doyunt és könnybe lábadt a szemem.
Ő az én fiam.

Yoongi szemszöge:

Boldogan néztem ahogy Hobi játszik Doyunnal.
-Annyira aranyosak.-mondta Jisoo majd a kezembe adott egy pohár narancslevet.
-Igen.-mondtam majd elkezdtem inni.
-Hoseok biztos jó apa lesz.-mondta majd egy mosoly kíséretében rámnézett.
-Igen ebben én is biztos vagyok.-mondtam és én is ránéztem.
-De viszont Doyunhoz rendszeresen fogunk járni ha nem gond.-mondtam miközben Hobiékat néztem.
-Én lennék a legboldogabb ha ez így lenne.-mondta majd ő is odaült hozzájuk.
Boldogan néztem ahogy a kis "család" játszik.
Később én is odamentem és így már négyen játszottunk a kocsikkal. Doyun nagyon édesen hangot is adott ki ahogy megy a kocsi. Hobi csak mosolygott és le se lehetett volna törölni az arcáról a mosolyt. Egyszer remélem nekem is lesz majd egy boldog családom Hobival.

Este kilenc körül értünk Hobiékhoz mert Jisoo ragaszkodott hozzá hogy maradjunk fürdessük meg majd altassuk el a kicsi Doyunt. Hát bevallom nem irigylem Jisoot. Előszőr nem akart menni fürdeni majd nem akart kiszállni. Az altatásról meg ne is beszéljünk. Nem könnyű a gyerekekkel az biztos.
-Min gondolkozol ennyire?-törte meg a csendet Hobi.
-Nem irigylem Jisoot. Egyedül kell felnevelnie egy kisfiút 18 évesen segítség nélkül.-mondtam ki amire jelenleg gondoltam.
-De már nem lesz egyedül. Mindenben támogatni fogjuk és segíteni fogunk neki.-mondta majd megölelt. Hát igen ezt én is így gondoltam.
-Meg édes. Hozzá kell szoknod. Majd amikor a mi gyerekeink fognak rohangálni és kikészíteni minket.-meglepődve hallgatgam Hobi szavait amit észre is vett majd nevetett rajtam.
-Gyerekeink? Akkor te többet is szeretnél?-kérdeztem mert azt hittem majd gyereket se akar.
-Igen mindimum ötöt. De majd még ezt megbeszéljük.-kacsintott rám mire én csak lefagyva álltam.
-Na menjünk fürdeni aztán aludjunk.-jelentette ki majd elvonszolt a fürdőbe.

Már az ágyban fekszünk összebújva elvégezve az esti rutinunkat.
-Mi a baj?-törte meg a csendet Hobi.
-Semmi. Mi lenne?-kérdeztem tőle majd felpillantottam barna szemeibe.
-Csak mióta hazajöttünk olyan szótlan vagy.-mondta ami igaz is.
-Álmos vagyok.-mondtam majd belebújtam mellkasába míg ő szorosan átkarolta a derekam.
-Akkor aludjunk.-jelentette ki majd lekapcsolta az ágy mellett lévő kislámpát.
-Jó éjt édes.-mondta és egy puszit nyomott homlokomra.
-Neked is Hobi.-mondtam majd mély álomba merültem.