Fandomok között

Furcsaságok tömkelege

--Kata szemszöge--

Épp egy folyosón baktattam nagyban, mikor észrevettem két másik rohamosztagost, akik egyfolytában nekimentek az elöttük lévő falnak. Rájuk szóltam, mert feltételeztem, hogy csak eltévesztették a kanyart, vagy valami ilyesmi, de ők csak mentek neki, annak az ocsmány vasnak rendületlenül. Végül mentem tovább inkább, de három szakasz után megint egy eszméletes pillant történt velem. 

A Vörös Koponya a Marvel filmekből állt a folyosó közepén, és csak bámult előre, majd eltűnt. Én meg mentem tovább míg Phazmába(, akinek a nevét abban a minutumban még nem tudtam,) nem futottam:

-FA38 menjen a felszálló térre!

-Igenis!

Szóval vezetni fogok egy ilyen kétszárnyú izét? Ezaz?!

Hamarosan már egy ilyen repcsiben voltam, és felszállni készültem, de rájöttem, hogy még sose vezettem ilyet. Elkezdtem nyomogatni mindenféle gombot, majd egy karral elindítottam a járművet előre. Nagyon gyorsan ment, és még mindig nem volt arról fogalmam, mit is kéne csinálnom. Megfogtam a joystiket, és megpróbáltam kormányozni a masinát.

Egy nagy kerek fémlap fölött repkedtem a társaimmal, és lövöldöztünk a lázadókra, akik között megpillantottam egy Dumbót is repülni. Reméltem, hogy csak káprázik a szemem.

Nagyon halálos lövedékekkel lövöldöztünk, mikor eltaláltak a bal "szárnyam", és zuhanni kezdtem. Pánikba estem, közben még mindig küldtem a mannát. El is találtam egy hajót, mire a következő pillanatban már a suliban voltam. Ez gyors volt!

--Nóri szemszöge--

A maradék nimfa, akik a táborban maradtak meggyújtották nekem a tábortüzet. Rekezdtek egy pár dalra, és igyekeztek felvidítani, ami jólesett nagyon. Ahogy ott ültem a tűz mellett még megláttam egy pillanatra Amerika Kapitányt idősen, majd eltűnt. Egy másik esetnél egy minecraftos gyémántkard terpeszkedett a kardhüvelyemben. Jó darabig ott maradt, majd az is eltűnt.  Közben ráeszméltem, hogy a bungaló, amiből kiléptem az a Hádész bungaló volt, ami abban az időben még nem is állt.Nem tudtam mire vélni mindezt, inkább hallgattam tovább az előadást.

Elvetemült ötlet villant fel a fejemben, amit mindenképpen meg akartan csinálni, bár a józan ész azt súgta ne tegyem, mégis elkezdtem énekelni. Miközben kornyikáltam a nimfák elhallgattak, és tisztelet teljesen meghallgattak.

Where are you, little bird?
Where are you? Where are you?
I can't see you. I can't find you.

Where are you? Where are you?
Please say something,or let me alone.
I can't see you , where are you?
Where are you, my kindness?

Please say something.
Please say something.
Or let me alone.
Let me alone!
In the darkness.

Elcsuklott a hangom, mert nem volt sose jó ének tanárom, hogy megtanítson énekelni. Nem tudom miért pont angolul kezdtem el dalolni, de teljesen normálisnak tűnt nekem. Úgy döntöttem, hogy előveszem a cetlit:

Ha, vissza akarsz jutni oda, ahová tartozol...
...énekelned kell a tábortűznél!

Mi? Dehát ezt csináltam! De, a következő percben már otthon voltam.

--Lilla szemszöge--

A kulcsok ellopása nem kis meló volt, de, ha beszámolnék mindenről belőle egy akkor sosem érne véget a mondanivalóm. Mindenesetre már az erdőben jártam a kulcsokkal, amikor még mindig nem jutottam haza. Idegeskedni kezdtem miatta, ami azt illeti nem kicsit, mert eddig minden a legnagyobb rendben sikerült. Igyekezetemben nekimentem egy fának, és elanéltam. Egy németjuhász nyaldosásával keltett fel. Szerencsére még éjszaka volt, de megtorpamtam, mert nem hittem, hogy ebben a korban már voltak hozzá hasonló kutyák. Meghallottam az utánam küldött katonákat, és arra jutottam, hogy futok tovább. Már vagy három falu után tértem haza.

Helló, helló!

Jöhet a minikvíz?

1. Ki volt a Hádész bungaló első lakosa?

2. Hogy hívják a lázadók nevezetes hajóját? (Segítség: X)

3. Hány furcsaság történt Lillával?

Noriii voltam. Sziasztok!