A gondozottam már nagyon sok ideje szenvedett.
Tüdőrákot diagnosztizáltak nála, és megmondták hogy max 6 hónapja van hátra.
Nem tudom mit csináljak.
Marianna nagyon szenved, és nem tudom hogy hogy könnyítsek a baján.
Már nem egyszer könyörgött nekem, hogy legyek a halála angyala, és oldozzam fel, de én nem szeretném!
Szívem szerint megkönnyíteném a helyzetét, de nem akarom.
A rendőrök biztos hogy rájönnének, és engem lecsukatnának!
Még csak 21 vagyok, nem hiányzik az életfogytiglan, se az örökös őrlődés a bűntudat miatt….
Minden áldott nap azon kesergek, hogy miért csak egy idősgondozó lett belőlem?!!!
Barátom nincs, az életem romokban!
Mariannán kívül senkim sincs, és ő is haldoklik!
De elég!
Lassan, remegő léptekkel odamegyek a gyógyszeres szekrényhez, és kiveszem a nyugtatót!
Sírástól fuldokolva az összes tablettát beleöntöm a pohárba, ráöntöm a vizet!
Én nem így terveztem… De már ekkor zokogtam!
És utoljára elgondolkodtam, majd megittam a pohár tartalmát.
Na akkor ki is Marianna 😈
YOU ARE READING
Creepypasta (hun)
Horrorcreepy pastàkat fogok leírni ,(rövidebbet és hosszabakat is) valószinüleg mindennap posztolok majd, jò borzongàst!
