Countryhumans

6.

Köszi a tippeket és a türelmet. Itt a folytatás. :P
Előre is bocsánatot kérek mindenkitől

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

~ Russia szemszöge ~

...Fejvesztve rohantam vissza Németékhez. Annyira szaladtam, hogy az ajtó előtt már nem bírtam tovább, összeestem.
- Te jó ég! Russland! Jól vagy? - szaladt ki Német. Felsegített, betámolyogtam a nappaliba, ledőltem a kanapéra és levegő után kapkodtam.
- Mi történt? - kérdezte aggódva Ria.
- Nem... hiszitek... el... - lihegtem. - most már... tudom... hogy miért... küld el... minket... otthonról...
- Nyugi. Lélegezz. Így nem értjük mit mondasz. - nyugtatott Német.
Mélyeket lélegeztem, majd amikor már úgy éreztem, hogy tudok összefüggően beszélni, újrakezdtem.
- Rájöttem, hogy apám miért paterol ki néha otthonról.
- Miért? - kérdezte Lengyel.
- Országokat kínoz a pincében? - ötletelt Magyar.
- Mi? Dehogy - szörnyülködtem. - Már rég nem bántalmaz másokat. Arról leállt, miután Belarus egyszer rajtakapta és egy hónapig nem jött ki a szobájából. Nekem kellett neki enni és innivalót vinnem, mert apámhoz nem volt hajlandó hozzászólni. Mivel USSR számára mindennél fontosabbak vagyunk, így úgy döntött, hogy abbahagyja.
- Durva... - hűledezett Magyar.
- Na de ez most sokkal durvább.
- Durvább a szadizmusnál?
- Да, sokkal. Illetve másképpen.
- Mondd már! - türelmetlenkedett Lengyel.
- Hát... nem is tudom, hogy mondjam. Amikor benyitottam a szobájába annyit láttam, hogy apám és a ti apátok - néztem itt Németre és Austriára - hát... - egyik kezemmel kört mutattam, a másikkal pedig a mutatóujjamat és összetettem. Így próbáltam némán elmagyarázni, hogy mit láttam.

Mindenki lefagyott. Magyar összeérintette a két mutatóujját és kérdőn nézett rám.
- Да.
- Szóval az apáitok buzik? - foglalta össze egy kérdésben a lényeget Magyar.
- Hát, ha nem is azok, de azért nagyon úgy tűnt.
- De, hogy EGYMÁSSAL? Mármint ők ellenségek, nem?
- Ezek szerint csak voltak.
Néma csend következett. Mindenkit sokkoltak az előbb hallottak.

- Mi van? - törte meg a némaságot Német.
- Úgy tűnik akadt egy kis probléma az őseinknél. - válaszolta Ria.
- Miért? Már probléma, ha valaki meleg? - kérdeztem feszülten.
- Nem, dehogy, de azért mégiscsak beteg.
- Á, szóval az, ha egy fiú fiút szeret az már betegség!? - egyre ingerültebb lettem. Ennek nem lesz jó vége.
- Nem, de most hirtelen miért véded őket? - háborodott fel Német.
- Ja! Csak nem te is meleg vagy? - dobta be Magyar csak úgy szórakozásból.
- ... - hallgattam. Hát így kell kiderülnie?
- Russia, te tényleg meleg vagy? - fordította komolyra a szót Lengyel.
Csendben bólintottam egyet.
- Herrje... ( te jó ég) - hallottam magam mögül Német hangját.
- Nemár... ez... durva. - mondta Magyar is.
A lányok csak hallgattak.

Ismét pár perc néma elmélkedés következett. Azt hiszem túl sok volt nekik ez így egyszerre. Aztán Austria odajött és megsimította a hátam.
- Semmi baj. Csak most mindenkit... sokkoltak egy kicsit az események. Hiszen nem minden nap tudja meg az ember, hogy a... pszihopata apja - egy pillanatra eltorzult az arca - egy diktatórikus szadistával kavar. Aki ráadásul az egyik legjobb barátjának az apja.
- Meg, hogy az a barát a fiúkhoz vonzódik. - tette hozzá Német.

- Na, ezt jól összefoglaltátok! - próbált egy kis vidámságot csempészni a hangjába Magyar.
- Bocsánat, hogy eddig nem szóltam róla, de tudtam, hogy utána már nem lennétek a barátaim.
- Rosja... ennél azért több kell, ahoz, hogy megszakítsuk veled a barátságunkat. - biztosított Lengyel.
- Ja! Most gondolj már bele. Soha nem hívhattuk volna magunkat a barátaidnak, ha most cserben hagynánk. - erősítette meg Magyar a húga kijelentését.
- Köszi srácok. - hálálkodtam meghatódottan.
Ezek után már kicsit felszabadultabb lett a hangulat. Szórakoztunk, beszélgettünk és még egy régi társas is előkerült valahonnan. Azonban még éreztem, hogy szükségük lesz egy kis időre, hogy felfogják és elfogadják, hogy meleg vagyok. De már legalább nem kellett titkolóznom.

Miután meguntam a társast kimentem a konyhába, megkerestem a késes fiókot és kivettem a legélesebbnek tűnő kést. Visszamentem a naplaliba, majd bejelentettem, hogy elmegyek fürdeni. Ott legalább senki nem zavar.

A fürdőszobához közeledve már éreztem, hogy viszket a kezem a kötés alatt. Szinte sóvárgott az újabb vágásra. Bementem és leoldottam a fáslit a karomról. Ahogy a kés hideg, éles felülete a bőrömbe és a húsomba hatolt az agyamat egyre tompábbnak éreztem. Csak néztem ahogy a mélyedésből a csapba folyik a vörös folyadék és éreztem, hogy kitisztul a fejem.

Miután újra érezni kezdtem a csípő fájdalmat, egy vattával megpróbáltam elcsitítani a vérzést. Engedtem egy kis vizet a kádba, belemerültem és élveztem, ahogyan a tiszta, meleg víz lemossa rólam a mai nap szennyeit.
Egy ideig azt figyeltem, hogy a vércseppek hogyan színezik pirosra az átlátszó vizet. Miután már szinte az egész víz vörösbe változott kikászálódtam a kádból, megkerestem az elsősegélydobozt, friss kötést helyeztem a sebekre és visszavittem a kést a helyére.

Ezek után megcéloztam a hálószobát.
Hullafáradt voltam. A nap izgalmai és a több kilóméteren át tartó futás kifárasztott, így alig estem be az ágyamba, már el is nyomott az álom.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok!

Ez az előzőekhez képest kicsit rövidebb, de annál mozgalmasabb rész lett.
Remélem tetszett. °^°

Kicsit haragszom a wattyra, mert az első befejezésem nem mentette el, pedig az sokkal jobb megfogalmazású lett. :,(
Bár lehet, hogy emiatt inkább magamat kéne okolnom...