Hé, ez az Én tündérmesém! [Félbehagyva]

|19.rész|

Felegyenesedtem miközben a kócos frufrumat hátra simítottam a kezemmel. Az arcom maximálisan tükrözte a tömény gyűlöletet és fáradtságot, no és persze hogy nem vagyok beszédes hangulatomban:
-Mit kell rajta magyaráznom?

Erre mégmérgesebb lett, és rámmutatott szigorúan:
-Amikor táncoltál A Herceggel! Mégis mit jelentsen ez?!

Erre flegmán megforgattam a szemeimet, majd megnyitottam a csapot hogy megmossam a falfehér karikás arcomat:
-Azt hogy táncoltam vele. Ezen mit kell így kiakadni?

-Ne tégy úgy mintha nem tudnád!- rivalt rám.- Pontosan jól tudod hogy mi a hagyomány. Ráadásul mi volt az a jelenet a végén?

-Nem tudom hogy mi közöd van hozzá.- lögyböltem meg az arcomat higgadt hangon.

-NE BESZÉLJ ÍGY VELEM!! Mi történt veled Emily?! A baleset óta mintha teljesen más ember lennél! Azóta szétszórt, hanyag, és lusta lettél, ami előtte nem valt rád. Ráadásul még a Herceg is felkért táncolni! Miért pont téged?!

Erre elpattant bennem a cérna, és idegesen rávágtam a csapra amire az elállt. A vizes frufrum az arcomra csöpögött, ami jelenleg gyilkosan bámult Charlotte-ra. Az én tűröképessségem is véges, főleg egy ilyen szar reggel után.

-Na ide figyelj ribanc! Nekem te csak ne mond meg hogy milyen legyek és milyen ne, pont elég még a hisztijeidet is elviselnem! Lusta lettem? Hanyag vagyok? És az téged hol érdekel és miért fáj? Hidd el én se szívesem koptattam a cipőmet a Herceggel, de legalább nem illegettem a csípőmet és rebesgettem a pilláimat hogy észrevegyen, nem úgy mint a többi szajha! Majd talán ha mégegy réteg vakolatot felkensz a pofádra talán esélyesebb leszel, de addig kérlek offold magad az életemből vagy én teszem meg helyetted!- mondtam volna szívem szerint, de természetesen mégsem tehettem ezt...

Ehelyett csak minden porcikámat visszafogtam hogy ne essek neki és tépjem ki minden szál haját. Remegve összeszorítottam ökölbe a kezemet, és lassan kifújtam a levegőmet. Emlékezz hogy ki is vagy valójában! Én vagyok Diana egy 26 éves érett nő szar gyerekkorral, és még szarabb élettel. Ne feledd, hogy nem vesztheted el az eszedet egy nálad jóval fiatalabb szőke elkényeztetett csitri miatt, akit te alkottál meg. Csigavér, csigavér.. :
-Beszéljük ezt meg később, fáradt vagyok...

Erre nem szólt semmit csak puffogott egy kicsit majd mérgesen bevágta az ajtót maga után. Szerencsére most ennyivel megúsztam, de biztos vagyok benne hogy nem ő lesz az utolsó aki ezt felfogja még nekem hozni. Ah... ettől a sok drámától csak mégjobban fáj a fejem..

|□|

Egy pár órába se telt bele, és egy halom szolgáló torpant be a szobámba, kezükben tömérdek mennyiségű gyönyörű ruhával. Én csak megszeppenve pislogtam a zavaros szituáció miatt:
-Ö-öhm... segíthetek valamiben?..

-Megtisztelő hogy találkozhatunk önnel, Emily Hercegnő!- hajolt meg az egy tucatnyi cseléd egyszerre.

Erre csak mégjobban kétségbeestem, és zavaromban elkezdtem hadonászni:
-E-erre semmi szügség! Kérem emelkedjenek fel!!

Erre csak mosolyogva felegyenesdtek, majd sorba jöttek oda a ruhákkal ahhoz, aki azt se tudja mi folyik itt.

-Mi ez a nagy felhajtás?- kérdeztem kínosan.

-Nem tudja Hercegnő? Az I. Király látni óhajtja.- válaszolt az egyik lány.- Kérem engedje meg hogy felöltöztessük!

-E-erre komolyan semmi szükség, leköteleztek vele!- magyarázkodtam tovább.- Feltudok én is öltözni egyedül! Ráadásul nekem is ott van még a tegnapi ruhám, felesleges mindez.

Rám se hederítettek, csak sorra mutogatták a ruhákat amiket hozzám igazítottak. Teljesen beleszédültem ebbe az egészbe, de nem tudtam hangot adni ennek, mert teljesen figyelmenkívül hagyták. Bevallom hogy egytől egyig gyönyörű ruha volt amiket én sose érdemelnék ki.. de valahogy most ebben a helyzetben nem ezt tudtam előtérbe helyezni.

-Mustár vagy levendula?- kérdezték tőlem a nekem teljesen létidegen színeket.

-Le-levendula.. Azt hiszem?

-Hm... én is ezt választottam volna, ez a ruha biztosan kiemeli a vékony derekát!- szólalt meg a másik.

Miután nagynehezen kiválasztották a ruhát nekem, rámadták egy kis ellenkezés után, majd elegánsan feltűzték a hajamat egy csattal, a frufrummal együtt.

-Nagyon jól áll magának ez a fazon, Hercegnő.- dícsérték meg a végeredményt.

Kicsit zavarba éreztem magam hogy láthatóvá vált a homlokom, de legalább hátul nem melegített a hajam. Komolyan elképesztően festett még a ruha is, akárkin jól állt volna. Televolt gyöngyökkel és csipkékkel, mintha csak egy meséből választották volna. Én életemben nem hordhattam volna ilyet, ha az apámon múlt volna:
-Köszönöm szépen...

Erre mindegyikük elmosolyodott kedvesen:
-Nem tesz semmit, hiszen ez a dolgunk. Nem kell megköszönnie!

Nagyon hálás vagyok hogy ilyen jó emberekkel is megismerkedhetek itt a Kastélyban, hamár nem is szívesen jöttem ide. Komolyan úgy érezhetem magam itt akár egy percre is, hogy vagyok valaki. Nem mintha nagy hatással lett volna rám apám elnyomása, de ez teljesen egy másik környezet, ahol emberségesen bánnak a nőkkel is, mégha egy kicsit is.

-Őfelsége már várja önt, kérem kövessen minket!- hajoltak meg.

Erre csak zavaromban én is meghajoltam majd követtem a cselédeket, akik elvezettek egyenesen arra a helyre, ahol 1 napja találkozhattam előszőr a nagybátyámmal, a Trónterembe.

|□|

Wow~ Gyorsan elrepült ez a nap... mármint igaz még amikor ezt írom akkor lesz mindjárt 4, de olyan mintha csak 1 óra telt volna el mióta felkeltem... ijesztő. 0_0 Nah, de gyorsan megkell írnom az utánpótlást, mert kezdek kifogyni az előregyártott részekből. 😅

XOXO: Tunci123