Sebastian & Klaus

1.

Klaus szemszöge

Ma reggel is sikerült elaludnom, szóval rohanhatok be az egyetemre, ami egyébként nincs annyira messze, de nem épp a legkevésbé forgalmas városban lakok, ezért nem olyan könnyű eljutni oda. 3 percem van beérni, de csak nem akar zöldre váltani a zebránál a lámpa, szóval szétnézek és mivel úgy ítélem meg, hogy még van időm átérni az erre száguldó kocsi előtt, lelépek az útra. Fékcsikorgás, dudaszó, káromkodás. Lehet, hogy nem vettem észre egy kocsit. Bár végülis nem haltam meg, szóval nincs para, azonban a sofőr nagyon ismerősnek tűnik valahonnan.... óóó, meg is van, ő az a híres színész, akiért minden nő odavan. Nem értem, hogy a nők mit esznek egy ilyen pasin. Ja, de. A pénzét.
Az egyetemről természetesen elkéstem (már megint), de legalább benne vagyok a hírekben: 'A fiatal férfi, akit majdnem elgázolt Takekawa Sebastian'. Holnap a családi vacsorán biztos ez lesz a téma. Na meg persze az, hogy miért nincs még feleségem vagy legalább barátnőm. A családom még mindig nem tudja, hogy olyan meleg vagyok, mint egy kályha. Bár ha tudnák és azt kérdezgetnék, hogy miért nincs még pasim, arra is csak ugyanaz a válaszom lenne, 'nincs rá időm'. Egy egyetemistának csak elhiszik, nem? De egyébként is mi közük hozzá?
Azon gondolkoztam, hogy mi lenne, ha kártérítés követelnék a majdnem elgázolásomért? Lehet, hogy felfigyelne rám valami jóképű pasi és végre nem lennék szingli. Mióta meleg vagyok (kb születésem óta...), nem voltam még soha velem egyneművel. Nővel is csak egyszer feküdtem le, de azt inkább ne is emlegessük. Annyi embernek szól az egész élete a szerelemről és a szexről, nekem meg egy normális kapcsolatom sem volt még. Itt van például az a színész, aki majdnem elcsapott. Biztos vagyok benne, hogy bárkit megkaphat és ezzel elég rendszeresen vissza is él.
Mi lenne, ha felregisztrálnék valami meleg társkeresőre? Biztos nem olyan nehéz...
Név: Izumi Klaus
Kor:22
Foglalkozás: tanuló
Érdeklődési kör: ehhez mit írjak?
Csörög a telefonom. Privát számot ír, ezért nincs kedvem felvenni. Valószínűleg csak valaki szórakozik. Leteszi a telefont és ahogy abbahagyja a csörgést, minden olyan kihaltnak tűnik. Mostmár tényleg kéne valaki, hogy ne csak a kaktuszom, Greg legyen a lelkitársam. Újra csörög a mobilom. Mintha egy rég várt hívás lenne, úgy ugrom a készülék után. Még ha csak néhány kölyök játszik is, akkor sem leszek arra a néhány percre ennyire egyedül.
-Hallo? -szólok bele félénken.
-Izumi Klaus? Takekawa Sebastian menedzsere vagyok. Szeretném megkérni, hogy holnap fáradjon be az irodánkba.
-Miért nem ő keres fel személyesen a bocsánatomért esedezve?
-Reggel 6ra küldök egy taxit magáért -ezzel a mondattal le is csapta a telefont. Most mit csináljak? Egyáltalán mit akar tőlem?
Másnap reggel arra ébredek, hogy valaki dörömböl az ajtómon. Ó basszus! Ma is elaludtam. Rápillantok az órámra, negyed 7. Biztos a taxis. Néhány pillanat alatt elkészülök és az ajtóhoz sietek. A sofőr egész kedves ahhoz képest, hogy megvárattam és útközben mesél egy kicsit Mr. Takekawáról. Elmondása szerint néhány rosszabb napján akár több lányt is felvisz magához. Nem is értem, hogy hogy nincs még valami nemi betegsége.
A kocsi megállt egy hatalmas ház előtt és őszintén nekem semmi kedvem bemenni. Az a pasi biztos csak egy egoista és öntelt pojáca, mint a legtöbb színész.
-Nem megy be? -fordul felém a taxis.
-De de indulok... -valaki mentsen meg.
Az ajtón belépve rögtön odasiet hozzám egy titkárnő, hogy felkísérjen őfelsége Mr. Takekawa Sebastian irodájába. Még nem is beszéltem ezzel az emberrel, de már most utálom...
-Hívja be -hallom meg a hangját, ahogy ráparancsol az asszisztensére. Meg se várom, hogy kijöjjön és szóljon, elindulok. Csak essünk túl rajta. Belépek és egyből megpillantom, ahogy az asztal mögött ül és telefonál. De jó, még nekem kell várnom...
-Üljön le -parancsol rám, miután befejezte a csevegést valakivel. -Azért hívattam ide, mert szeretnék magával beszélni, mint férfi a férfival. Megengedi, hogy tegezzem?
-Ja -vetem oda neki flegmán a választ azt remélve, hogy így hamarabb szabadulok. Az egész helynek olyan fura hangulata van. Nem tudom megmagyarázni, de menekülni akarok erről a helyről, de nem is akárhova, a velem szemben ülő férfi karjaiba. Mindigis én voltam a laza srác, aki minden helyzetben nyugodt tudott maradni, most pedig itt ülök mint egy nyuszi...

Ennyi lenne az első rész. Légyszi írd meg a véleményed és ha tetszett nyomj rá egy voteot!❤