Countryhumans

7.

~ Russia szemszöge ~

Szeptember 25. szerda

Péntek óta nem nagyon beszélgettünk az "incidensről"

Mindenki próbált visszatérni a normális kerékvágásba, de azért még ott lappangott bennünk a kérdés, hogy mégis miért. Miért történt ami történt. Megválaszolni sajna senki nem tudta.

Ma sátorozni mentünk ahhoz a  folyóhoz amit Német említett. Tényleg nagyon szép hely. Egy kis tisztás körös-körül fenyőfákkal, vagy 10 lépésnyire a zubogó folyótól.

- Magyar! Hol a hálózsákom? – hallottam Lengyel hangját az egyik sátorból.
- Honnan kéne tudnom? Ja várj, nálam van. – röhögött Magyar.
- Add már vissza!
- De nekem kell! Nem elég a sajátom!
- Mi? Add már vissza, te paraszt! Nem készültél, így jártál!

Még egy ideig figyeltem ahogy civakodnak, de utána inkább elmentem egy kis fát gyűjteni a tábortűzhöz.

Mikor visszamentem legnagyobb meglepetésemre mindenki csendben volt és tette a dolgát. Német előkészítette a tűzrakóhelyet, a lányok vízért mentek a folyóra, Magyar pedig még mindig a sátrakkal vesződött. Furcsa volt. Általában mindenki zajong, meg össze-vissza kergetik egymást... legalábbis Magyar és Lengyel.
Mikor Riáék is visszajöttek meggyújtottuk a tüzet, elővettük a  mályvacukrokat, rátűztük őket a nyársra és körbeültük a máglyát.

- Szóval... van valami témátok? – kezdeményezett Lengyel.
- Ne-nekem volna egy kérdésem Russia felé. – jelentkezett félénken Austria. „Na ez is jól kezdődik” gondoltam.
- Mond csak.
- Van valaki aki tetszik neked? Mármint csak, ha elmondod.

Most erre mit feleljek? Adjam a tudtukra, hogy szeretem USA-t?
- Hát... végül is van valaki.
- Halljuk! – kiáltotta már Magyar is.
- America az. – feleltem kicsit félénken.
- Tessék? Nem hallottam! – értetlenkedett.
- USA. Ő az akit szeretek.
- Hah. Érdekes. Pedig úgy tudtam, hogy rosszban vagytok.
- Igazából nem vagyunk rosszban. Csak úgy tűnik. De, hogy szeretem, azt még ő sem tudja. Senki más nem tud arról, hogy meleg vagyok. Csak ti.
- Ez megtisztelő – jegyezte meg Német.
- De a két család akkor is egymás ellen van. – tűnődött Lengyel.
- Igen. Ez az egyik baj. A másik pedig az, hogy Ame sem tűnik túl... na! Elég hetero. Már számolni sem tudom, hanyadik barátnőjénél tart. - szomorkodtam.

A többiek csak bólintottak. Tudom, hogy ez a kapcsolat nem nagyon jöhet össze, de azért reménykedek.
- Segítünk összehozni benneteket! – kiáltott Lengyel.
- Bizony! – lelkesedett be Ria is.
- Komolyan? - elképedtem. Tényleg megpróbálnák értem?

- Hát. Mi is megtesszük amit tudunk. Igaz Német? – voksolt a lányok mellett Magyar.
- Igen. – helyeselt csendesen.
Az este további része sokkal felszabadultabban telt.

Elnyammogtunk a mályvacukrainkat, beszélgettünk még erről-arról aztán mindenki bement a sátrába. Német és Magyar, Lengyel és Austria egy-egy kétszemélyes sátorban aludtak én meg külön. Amilyen nagy vagyok, senki nem férne be mellém.

Még vagy 3 órát beszélgettünk egyik sátorból a másikba kiabálva, mikor már elnyomott az álom. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok!

Bocsi, hogy ilyen hosszú kihagyás után egy ilyen unalmas részt hozok, de azért remélem nem haragszotok.
°^°
Nyaraltunk és lusta voltam. :/
Szóval igyekszem kicsit aktívabbnak lenni, de nem ígérek semmit.