-Anya tényleg az ember a legerősebb azok közül amit isten teremtett?
-hm… Szerintem nem!
-miért? Mi erősebb mint az ember? Anya elmeséled kérlek!
-rendben rendben kincsem elmeséled.
Isten megteremtette a napot és a holdat. A nap mellé a kék eget teremtette míg a hold mellé a feketeséget és a benne ragyogó apró csillagokat. De van egy dolog ami sehova nem tartozik. A felhők az éjben és a nappalban is részt vesznek. Nekik nincs helyük ahová tartoznának. Ők csak vándorolnak és vándorolnak. Várva arra hogy végre ők is tartozzanak valahova. Sírnak és vannak. Ezek a felhők. Sírnak mert érzik az emberek fájdalmát. Átvéve belőle valamennyit. Ők azok a teremtmények akiknek a fájdalom semmi. De igazából ezt csak ők mutatják. Nagyon fáj nekik, de mi emberek ezt nem érthetjük meg. Nem vagyunk erősek. Sőt szerintem mi vagyunk a leggyengébbek a világon. Sírni csak akkor tudunk ha a szívünk kifacsar néhány könnycseppet. Önzők vagyunk. De a felhők…. Ők a tisztaság jelképei. Nincs szívük mégis éreznek fájdalmat, nincs lelkük mégis ők azok akiknek a lelke tiszta, nincs szemük mégis sírnak. Ők a legcsodásabb teremtmények ezen a világon!
-Anya felhő akarok lenni!
-Bárcsak ne akartál volna felhő lenni kincsem!
Azzal az édesanya ráhelyezte egyetlen lánya sírjára a fehér rózsákat és elsétált tudva azt hogy a felhők hamarosan keserves sírásba kezdenek!
Eddig nekem ez tetszik a legjobban. És elég Fura helyen jött hozzá az ötlet xd
