Egy bohóc markában

20.

- Kérlek Jack... fejezd be... - hangom leginkább hasonlított egy nyüszítő kutyáéra, mintsem egy emberére.
- Édesem, még csak most jön a legjobb rész! - elhajította a pengét és körmeivel kezdett el ügyeskedni. Apró köröket rajzolt velük a hasamra, ami némiképp nyugtató hatással volt rám, más körülmények között még tetszett is volna.
Nyelvével végig nyalt hasam aljától a nyakhajlatomig, majd egy hirtelen mozdulattal felrántott és beráncigált a fürdőbe, ahol hajamnál fogva a fejemet a mosdó szélébe ütötte.
Éreztem, ahogy a világ megszűnik körülöttem és belecsöppenek egy másikba. Résnyire nyitott szemmel még láttam a bohóc kárörvendő pillantását, de nem tudtam már semmivel sem foglalkozni, fájt, hogy ilyen röpke idő alatt tönkre tudtak tenni és fenekestül felforgatni az életem.
- Hogy érzed magad drágám? Szeretnél még játszani?
- Persze, hogy szeretnék! Kezdjük is veled, mit szólsz?! - hisztérikus nevetésben törtem ki és ráugrottam az én cukorfalatomra.
- Csak nem megjött valakinek az esze? -  incselkedett.
- Inkább most ment el, édesem! - fejemet mellkasára hajtva folytattam tovább a nevetést.
- Hmm, mindig is tudtam, hogy megőrjítem a nőket.