Csak egy díjugrató [JenLisa ff.] BEFEJEZETT

$15. Fejezet$

$Jennie Szemszöge$

Ahogy elkezdtem keresgélni Lisat megakadt a szemem az egyik pályán ahol épp ugratni készült..

A szívem is megállt.. Hisz ezt már nem lehetett megállítani, nem mertem felkiálltani féltem hogy Hope megilyed és nagyobb baj lesz.

Ezért inkább oda futottam..

$Lisa Szemszöge$

A végére már teljesen berezeltem, vártam hogy a kemény talajjal találkozzak. De ez nem történt meg.

Amikor kinyitottam szemeim az akadály másik oldalán voltam és még lovon.

Majdnem elkezdtem ujjongani hogy sikerült de megláttam Jenniet. Az ütőér is megállt bennem.

A lány mindent eldobott a kezéből és a kerítést átugorva futott ide hozzám.

- É.. Én... Én csak.. - Kezdtem el dadogni - Azt akartam hogy büszke legyél rám.. - Hajtottam le a fejem. -

- Én így is elég büszke vagyok rád, gyorsan haladsz - Mosolyodott el -  De kérlek többször ne próbálj olyat gyakorolni amit még nem tudsz. - Tette hátamra kezét - Mára elég volt a gyakorlásból.. Gyere.

Én csak bólintottam egyet és leszálltam Hoperól.

Amiután legondoztam a lovat Jennie még el hívott csillagokat nézni amibe belementem, utána kidőltem egyenesen az ágyamba.

~~~~

Reggel telefonom csengő hangjára ébredtem. Pedig még tudtam volna aludni... Na mindegy.

Amire megdörzsöltem szemeim a telefonom elcsítult, ezért vissza fordultam másik oldalamra és vissza burkóloztam a takarómba. Már majdnem álom jött a szememre mire újra csörögni kezdett a készülék.

Sóhajtottam egyet fájdalmasan és felültem.

- Ma már akkor nem alszok vissza.. - Mondtam magamnak -

JiSoo neve állt a telefonon ezért egyből kinyíltak szemeim.

Rémes legjobb barát vagyok... Eddig egyszer sem hívtam fel talán..

A zöld gombot elhúztam és fülemhez tettem telefonom.

- Szia Lalisaaa! Jó reggelt. Hogy vagy?
- Csengett frissen a hangja -

- Szia JiSoo.. - Ásítottam egyet - Elég fáradtan.. Te? - Az én hangom inkább olya n kómás volt.. -

- Én szuperül vagyoook. Csak nem felkeltettelek?

- Ilyen jól tellik nélkülem az élet? - Kérdeztem rá - És igen felkeltettél.

- Upsz... Bocsi - Nevette el magát - Egyáltalan nem tellik jól nélküled az élet. Csak van egy jó hírem számodra.

- Na mi az a jó hír? Kezdek félni

- Mivel unatkozom, hiányzol és nem vagy képes hívni.. Én is jelentkeztem a Jolly Roses lovardába és felvettek! Tehát munkatársak leszünk! Holnap indulok! - Mondta vidáman -

Kellett egy kis idő amíg felfogtam a reggeli kómás zombi agyammal. De nagy vigyor terült ki az arcomon amint sikerült a felfogás.

- Ajánlom hogy ne viccelj! Mert most beleéltem magam.. Ha holnap nem leszel ott felkereslek és annak nem lesz jó vége. - Mondtam komolyan egy darabig de nem bírtam sokáig és a második felét már nevetve mondtam -

- Jó jó, holnap találkozunk. Készülj a támadásomra! Szia - Szakította meg a hívást -

Telefonom nagy mosollyal tettem le az asztalra. El sem hiszem hogy végre újra láthatom JiSoot.

Igaz ez csak egy kis idő volt de akkor is borzasztóan hiányzott.. És olyan bűntudatom van... Alig gondoltam rá...

Szörnyű vagyok.. De holnap tuti bepótlom.

- Na mit vigyorogsz? - Kérdezett rá mosolyogva Jennie -

Eddig észre sem vettem... Mióta áll ott?! Mindent hallott?

- A legjobb barátnőm is felvették ide! - Vigyorogtam tovább -

- Rendben. Örülök - Mosolygott - Viszont én most megyek. - Lépett ki az ajtómon -

$Jennie Szemszöge$

Ahogy kiléptem az ajtón a mosolyom leharvadt. Nem tudom miért.. Olyan rossz érzés volt.. Mintha nem mondott volna igazat. Mintha nem úgy lenne a barátnője.. Hanem Úgy..

De ez nekem miért ilyen rossz érzés?!