Shitty things (BTS Jin ff) (Chapter 2 Suga ff) {Átírás alatt}

Chapter 2: Kapcsolatok

- Oh, Hye Mi. Örülök hogy eljöttél... és persze a partnerednek is köszönöm, hogy időt szánt édesapám rendezvényére. Nagyra értékelem a jelenléteteket. -duruzsoltam kellemes tónusban, belül örjöngő idegességbe burkolódzva- 

A szívem erősen kezdett pumpálni, ahogy a fiú leplezetlenül kétségbeesett kifejezését firtattam. 

Meg van húzatva?! Ezek a vámpírok itt mind tiszta vérűek és lehetetlen, hogy nem szúrták ki egyből Yoongi kilétét. Öngyilkosságra készül, vagy Hye Mi rángatta ide a tudatlan, apró hátsóját? 

Bárhogy is történt, olyan gyorsan el kellett távolítanom a helyszínről, ahogy csak lehetett. Avagy, olyan gyorsan láthatatlanná kell tennem, amilyen gyorsan csak lehetett. És pontosan itt jönnek képbe a hátborzongatóan részletes információim. 

- Igaz is Hye Mi. Úgy hallottam igazi zongora virtuózként írtad bele magad általános iskolád történelmébe. Ez a jóképű úriember itt Lee Woo Bin és fiatal tehetségek után kutat. Véleményem szerint remekül megtalálnátok a közös hangot. -invitáltam a társalgásba a lányt, míg Yoongi-t olyan messzire taszítottam attól, amennyire csak képességeim engedték-

A következő lépés stratégiai hátterét próbáltam elemezni, mikor is az öregem végül közbe lépett és megmentette az amúgy cseppet siralmasnak ígérkező helyzetet. 

- Min Jee, Min Yoongi-shi még soha nem járt itt. Kérlek vezesd körbe, hogy otthoniasabban érezhesse magát! -utasított, aminek máskor illedelmesen az ellenkezőjét tenném, de ez alkalommal pillantásommal köszönetemet üzentem irányába, mielőtt komótosan leléceltem volna-

Úgy tűnik az öreg ezúttal is előrángatott egyfajta hókusz pókuszt a farzsebéből, amitől csodával határos módon, eddig nem fedezték fel a fiút. Azonban sajnálatos módon ez nem tarthatott sokáig, mégha kezébe is vette volna az ügyet. 

- Milyen modortalan vagyok, hogy nem ajánlottam fel azonnal. Elnézésed kérem és az önökét is! Remélem lesz még alkalmunk a mai nap folyamán pár mélyebb pontot is érintenünk csevejünk során. -mosolyodtam el szívmelengetően, majd sunnyogtam el a megrettent fiúval oldalamon, a lenyűgözött és egyetértő tömegtől távolra- 

Persze egyből egy elszigetelt szobába rángattam, ahol gallérjánál fogva paszíroztam a bőr ülőnek, összeráncolt szemöldökkel s dühben úszó szempárral. 

- Mégis mi a jó büdös francot keresel itt?! Van fogalmad arról, mibe keverted magad?! Ezeket a szörnyetegeket nem érdekli, ha te is vért fogyasztasz! Vagy a lány kedvéért még az áldozati bárány szerepét is vállalod?! -örjöngtem, miközben alakom tetemesen változni kezdett- Most mégis mit vársz, mit tegyek?! Ha haza küldelek talán nem ma, de a jövőben biztos a fekete piacon kötnek ki a szerveid! -vágtam bele a falba, amitől egyből egy hatalmas lyuk keletkezett a helyén-

- Honnan kellett volna tudnom?! Hye Mi megkért én pedig jöttem! Egyébként sem kért senki, hogy segíts! Most miért vagy ennyire bepöccenve?! Hibát követtem el, de most már úgy sem tehetek semmit... Csak haza megyek... Majd valahogy megoldom... -dörmögte orra alatt a végét-

- Azért vagyok mérges, mert egy random lány végett bele se gondoltál, hogy ez megtörténhet! És nem, nem mész haza, hogy a rohadt életbe! Vedd le az inged, most! -vicsorogtam borotva éles agyaraimmal-

A fiú egy percre meghátrált, s ijedten vizslatta, vajon komolyan gondolom-e parancsom. 

- Figyelj, tudom hogy mérges vagy, de nem ez a megfelelő alkalom az elmaradt ebéded bepótlásához. -gigantikus nyelését ádámcsutkája jelezte meggondolatlanul-