Már három napja keressük a lányt. Számomra az is rejtély, hogy hogy jutott ilyen hamar, Los Angelesből ide Becaon Hills-be. Meg hogy egyáltalán miért pont ide jött. Talán őt is vonza a természetfeletti, erre még nem jöttem rá. Viszont keressük, nem adom fel. Az a lány bajban van, és én segíteni fogok rajta! Morgást hallok. Nagyon tompa, és halk morgást, vagyis inkább mintha valakinek görcsölne a hasa. Már pár napja hallom, de még nem tudtam rájönni. Erősödik, vele együtt lépteket hallok a lépcsőn, majd Lydia nyit be a szobámba.
- Te vagy az! - Mondom ki, mire falfehér lett.
- Mi-mire gondolsz? - Kérdezte idegesen, miközben füle mögé türt egy hajtincset.
- Belőled jön ez a hang! - Mosolyodok el. - Titkolsz valamit?
- Nem! Dehogy! - Jött az azonnali válasz.
- Lydiaa. - Közeledek felé, amitől ő hátrálni kezd. - Mit nem mondasz el? - Mosolygok rá. Feladta, megtorpant és engedte, hogy hozzá érjek a hasához. Az amire számítottam.
- Te terhes vagy!! - Fakadok ki, de Lydia egyből befogja a szám. - Mióta tudod? - Sipítoztam, mikor elvette a kezét a szám elől.
- Pár napja. - Mondja idegesen. - Nem tudom mit tegyek. - Ült le az ágyamra idegesen. - Ez még túl korai!
- Dehogy is! - Ültem le mellé. - Nagyszerű anyuka leszel! - Fogtam meg a kezét.
- Nem ettől félek! - Néz rám könnyes szemekkel. - Hanem attól, hogy Stiles mit fog szólni hozzá!
- És vele fogsz egy teljes és tökéletes életet élni! - Mondtam, majd ránéztem a ruhájára. Egy laza egybe ruha volt rajta, olyan tipikus kismamás. - Megmutatod a hasad? - Kérdeztem, majd ruháján keresztül körbe fogta a hasát. - Lydia biztos, hogy csak pár napja tudod?
- Igen miért? - Néz rá a hasára.
- Mert már olyan, mintha több hetes lenne! - Nézek fel rá aggódóan.
- Percekkel később -
- Igen, időpontot szeretnék kérni! - Magyarázta Lydia a telefonba fel-alá járkálva. - Lydia Martin. Köszönöm! - Mondta, majd letette.
- Na? - Kérdeztem, miközben Lyds vissza huppant az ágyra mellém.
- Délután háromra van időpontunk. - Mondta, kicsit megrémülve. Hallottam a szívveréséből, hogy sokkal jobban fél, annál, ahogy kimutatja.
- Elmenjek veled? - Kérdeztem mire hevesen bólogatni kezdett. - Hé! Azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük! - Karoltam át szorosan, mikor láttam, hogy megint sírni kezd.
Parkoló autó hangját hallom.
- Jött valaki. - Mondom, mire Lydia idegesen a sminkes asztalához siet. Próbálja eltüntetni a könnyeit.
- Menj le és tartóztasd fel őket! - Szólt rám, idegesen. Ahogy haladtam le a lépcsőn hallottam ahogy kapkodja a levegőt. Legszívesebben vele maradtam volna, hogy segítsek neki, de jobb az, ha Stiles nem tud meg semmit.
Nyitódik az ajtó, és Stiles lép be rajta.
- Hé Stiles. Mizu? - Fogadom idegesen.
- Helló, Lola. - Köszön vissza meglepetten. - Mindjárt jön Scott és elvisz motorozni.
- Mi? Most? És a lány? - Akadok ki egyből, azon, hogy Scott szerint ennyi időnk van.
- Igen most, én pedig.. - jön közelebb. - el akarom vinni Lidya-t vacsorázni. - Suttogja.
- Ma? Este? - Bombázom a kérdéseimmel, ma háromkor ultrahangra kell mennünk.
- Igen, ma este. Miért, van valami ellenvetésed? - Néz rám, karba ölt kézzel.
KAMU SEDANG MEMBACA
Farkasom - // Teen Wolf FANFICTION //
Manusia Serigala- Ez túl sok, mindenkit egyszerre veszítettem el, majd megtudom, hogy mind ezt egyetlen ember követte el. - Lassan alig tudok beszélni. - Olyan sok a stressz, egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miért hal meg mindenki a közelemben. - Megint átkarolt...