Búvár Kund [BEFEJEZETT]

Búvár Kund

Két hete elkezdődött a nyári szünet. A szüleim arra gondoltak, hogy elmehetnénk végre nyaralni egy nem messze lévő tóra. Még egyszer sem voltunk nyaralni, mindig közbejött valami. Vagy a húgom betegedett meg, vagy pedig csak szimplán a szünidőben is dolgoztak a szüleim. Ám apám végre a sarkára állt, és kikérte az egész Júliust magának. Mikor előálltak a hírrel, hogy elmegyünk egy tóhoz, nagyon izgatottak lettünk én is, és a húgom is. 3 napra rá összeszedtük a holmijainkat és betettük a csomagtartóba. A főúton mentünk, így 2 óra után meg is érkeztünk. Gyönyörű kék színe volt a víznek. Egy tóparton lévő ház volt a lakásunk, ahol nyaraltunk. Gyönyörű volt a kilátás a tóra. Rögtön a part mellett magas nádasba kapott bele a szél mindig. Egyszerűen minden olyan nyugodt volt. Estig jártuk a várost és a partot, míg olyan 8 órakor visszatértünk a szállásukhoz. Lefürödtünk, majd úgy 1 óra elmúlásával nyugovóra tértünk. Betértem a szobámba. Majd miután lefeküdtem, behunytam a szememet. Nyugalmat éreztem magamban, ami átjárta az egész testemet. Majd ez szempillantás alatt megváltozott. A szél már nem enyhén, csendesen fújt. Erőteljes suhogás váltotta fel. A szobámon volt egy üvegajtó, ami pont a nádasra és a tóra nyílott. Az motoszkált bennem, hogy valami van ott a nádasban. Lehet, hogy egy madár – gondoltam magamban. Majd ez a gondolat szempillantás alatt megváltozott. A hideg végigfutott a hátamon, akár egy villámcsapás. Ugyanis az a valami ami ott volt a nádasban, hangos suttogással ismételete: Gyere ki a partra, gyere ki a partra! Először azt hittem, hogy képzelődök. Megtöröltem alig kinyitott szemeimet, majd odanéztem az üvegajtóra. A hang elmúlott. Gyorsan ráeszméltem arra, hogy ez csupán csak a képzelet műve volt. Hiszen hogyan is hallhattam volna a suttogást, ha minden ajtó be volt csukva. Még az ablakok is. A falon pedig nem hiszem, hogy meghallottam volna azt rémséges hangot. Talán már túl sokáig voltam fenn, és már csupán fáradt vagyok. Visszafordultam alvópózba, majd behunytam a szemem. Nem telt el fél perc, de úgy éreztem hogy az üvegajtóval szemben lévő ablakból, ami ráadásul pont az ágyam mellett volt, úgy éreztem hogy valaki figyel engem. Nem tudtam eldönteni. hogy ezt csak megint én képzelem be magamnak, vagy valóban engem néz valaki. Mikor a képzeletem játszadozására gondoltam, mindig előjött az, hogy mi van akkor ha tényleg valaki ott van kint az ablakomnál. Sok vacillálás után összeszedtem minden bátorságom, és odanéztem az ablakhoz. Mint ha a szívem állt volna meg. Valaki figyelt engem, és mikor oda néztem rá, gyorsan elszaladt. Nem tudtam mitévő legyek. Bebújtam a takaró alá. Igen bebújtam a takaró alá 40 fokban. Csak teltek a percek, de nem hallottam semmit. Kezdtem megnyugodni. Mivel folyt rólam a víz a takaró alatt, szép lassan kibújtam alóla. Az arcomat erősen megcsapta a kellemesebb szobahőmérséklet. Majd újra ránéztem az üvegajtóra. Nem kellett volna. Ott a nádas melletti vízben állt valaki. És az a valaki pontosan rám nézett. Fején egy Gorman búvársisak féleség volt. Tudjátok az a sisak, amin egy kör alakú üvegen lehetett szemlélni a vízet. A testét is búvárfelszerelés borította. A Hold fénye nem volt elég erős ahhoz, hogy megvilágítsa azt a valakit. Másodpercekig nézett rám, majd miután észrevette hogy én is figyelem őt, beballagott a nádasba. És úgy éreztem, hogy azt akarja tudatni velem, hogy ő ott kint van, és engem vár. A szívem ezerrel vert, és sírni kezdtem halkan a párnámba bújva. Kicsit megkönnyebbültem, majd lehiggadtam egy kicsit. Eldöntöttem magamban, hogy szólok a szüleimnek és elmondom, hogy kivel találkoztam éjszaka. Halkan és lassan keltem fel az ágyból. Elosontam az ajtóhoz és....... Zárva. De vajon ki zárta be? A szüleim nem lehettek azok. Akkor rossz ötletnek találtam azt, hogy kiabáljak, és hogy dörömböljek. A testem elgyengült. Majd ránéztem az üvegajtóra. Azt gondoltam hogy kimegyek......ekkor eszembe jutott a lény. Az volt a tervem hogy kimegyek, majd pedig onnan kopogtatom a szüleim ablakát. Sajnos az ablakomat nem lehetett teljesen kinyitni. Tehát csak az üvegajtó volt az egyetlen esélyem. Elképesztő halk mozdulatokkal odasétáltam az üvegajtóhoz. Már épp kiakartam nyitni az ajtót, amikor csak........ A szívem majd kiugrott a helyéről. Az ajtó nyitva volt. Mi a FASZ? – gondoltam magamban. Gondolkozás nélkül kimentem a teraszra, ahonnan lelehetett menni a partra. Gyors, de halk osonásba kezdtem. Újra a hangot hallottam. Összesen 2 lépést tettem az ajtótól, tehát meggondoltam 2-szer is, hogy megforduljak-e. Féltem! Félelmem miatt pedig visszafutottam a szobámba. Majd bezártam az ajtót. De így sem éreztem magamat biztonságban. Az ágy alá bújtam, és onnan kémleletem a nádast. 5 perc után viszont minden erőmet is összeszedve sem sikerült ébren maradnom. Nem tudom meddig aludtam, de miután felébredtem, körbenéztem a szobámban az ágy alól. Semmi. Néha egy-egy pattogást hallottam. Eltelt fél óra, de semmi. Egy hang sem volt, ami megtörte volna az éj csendjét csa az a pattogás. Majd az a pattogás hang elkezdett érdekelni. Mi lehet ez? Összeszedtem bátorságom, és kibújtam az ágy alól. Nem történt semmi. Majd még hangosabban elkezdtem hallani a hangot. A szekrényből jött. Félve, de kinyitottam a szekrényt. Nem hittem a szememnek. Az arcom elsápadt. Az a búvársisak volt ott a szekrényemben, az a sisak ami azon a lényen volt. A pattogás alóla jött. Felemeltem a sisakot. Egy..... egy macska volt alatta. Kivájt szemekkel és megcsonkított testtel. A pattogás pedig a legyek voltak, akik nekimentek a sisak üvegrészének és akik beborították a macskát. Ordítva kezdtem el sírni, majd a sisakot visszadobtam a szekrénybe. Ezután pedig rázártam a szekrényt. Mikor becsuktam a szekrényt,.. ott volt kint az üvegajtóhoz nyomodva az az ember. Sisak nélkül. Meztelenül. Majd valaminek a vérével felírta az ajtóra: Miért félsz tőlem?.......... A félelemtől összeestem, majd elájultam. Ébredésem reggel történt, szüleim társaságában. Nem értették, hogy mi történt. Az ágyam mellett feküdtem, és reggel a kiabálásomra ébredtek. Elmeséltem nekik, hogy kivel találkoztam az éjszaka. Majd miután a szekrényes dolognál tartottam, ráakartam mutatni a szekrényre. Ekkor jött a hidegzuhany...... A szobámban nem volt szekrény! Anya megnyugtatott, Apa pedig odaült az ágyamhoz. Azt mondták hogy: Biztosan csak álmodtam. Elfogadtam azt, hogy anyáék nem hiszik el a történteket. De én tudom azt, hogy én ezt átéltem! Láttam a búvárruhába öltözött embert. Láttam a macskát! De a szekrényre is emlékszem! És az én szobámban nem volt szekrény. Ez a kérdés számomra továbbá is megválaszolatlan. Kinek a házában voltam éjszaka?