Dark days

1

Szeptember elseje mindenki iskolába megy, megkezdik az új évet. Engem orvul megbuktattak nem értettem miért, most újra járom a hetediket . Lezajlik az évnyitó nézem a régi barátaimat hogy ők nyolcadikosok lettek. Másnap reggel egy kis késéssel beérek az iskolába bemegyek a terembe szétnézek látom senkit nem ismerek. A gyomrom össze szorul levegőt alig kapok fejemben megszólal egy hang.
-Ez van m e g é r d e m e l t e d. Csengő szol elkezdődik az óra várjuk a tanárt hallom hogy sugdolóznak mögöttem s körülöttem eszembe jutott Dazai Osamu mondata.
"Kösd fel magad!– csak ennyit kérek. Ez több, mint amit megérdemlek."
Meg jön a tanár elkezd beszélni hogy mi várható ebben az évben hirtelen csönd lessz a tanár szétnéz
-Nem vagytok sokan?
- Jaj már tudom itt ül köztetek egy bukott diák!
- Most jobban figyelj, XY kérlek ha nem akarsz megbukni megint. Ha rajtam múlna ki rugtalak volna.
Nevetés tört ki megint meg szólalt egy hang a fejemben és ezt mondta :
- Hah nem gondolja  ez a némber hogy megint kitol velünk!
-A következő órára hozzatok füzetet, könyvet ellenörzőt, tolltartó t  mert új anyagot veszünk ja és színes is legyen mindenkinél Izumi nállad is!
-Trrrrrrrr. Csengő szolt, kirohantam a teremből futottam amilyen gyorsan csak tudtam a WC-hez kinyitottam az ajtót s teli hánytam megint egy Dazai Osamu idézet jutott az eszembe.
"Élni ó mílygyötrelmesen fárasztó és elviselhetetlen a puszta létünk." Elő vettem a bicskám rá szegeztem a kezemre közelítettem a kezemhez valaki meg szorította a vállam. Egy ismerős hang szólalt meg  :
-Chh, mit csinálsz. Hülye? Tisztult a kép az  agyamban, rájöttem, hogy a régi osztály társam szólt YX . Csak néztem rá és elkezdtem bőgni. YX megint megszólalt:
-Nesze! Egy zsebkendőt nyújtott felém érdekesnek találtam hogy ő így viselkedik hisz mindig azt gondoltam utál . Letöröltem könnyeim és tovább álltam de mielőtt kimentem volna ennyit tudtam mondani : - Köszönöm!
Siettem a tanári-hoz elordítottam magam :
-Tanárnő haza akarok menni rosszul vagyok! A tanár néz rám mintha nem értené amit mondok megszólal egy vékony hang mögöttem:
-Tanárnő Tanárnő képzelje kiüttötték a fogam!
-Ú nem fáj gyere mossuk meg a szádat.
-Chh engem levegőnek néztek ez most egy vicc nagyon jó mondhatom. gondoltam magamban bementem a terembe összepakoltam és igyekeztem haza, már a portásnál járok kirohanok az épületből  futottam ameddig bírta a lábam futottam amedig a düh hajtott. Megláttam a buszmegállót még gyorsabban futottam. Jókor jöttem most fordult be a busz.  Gyorsan felszáltam a buszra. Ismét megszólalt egy hang a fejemben:
- Öld meg magad.
A busz  gyorsan ment pár perc alatt otthon voltam. Haza értem elordítottam magam ahogy ordítottam éreztem a könnyemet hogy csurog az arcomon elővettem a borotvát és felváktam a karomat ahogy váktam láttam a véremet folyni szép vörös volt. Elmentem lefürdeni a vérem keveredett a zuhanyzó vizével kicsit csípett a szappanos víz. Bekötöttem a kezem és lefeküdtem. Reggel kicsoszogok a szobámból anyámék nincsenek otthon úgy gondoltam nem vagyok olyan állapotba hogy suliba menjek lefőztem egy teát megittam és felöltöztem. Felhívtam egy régi drogos haveromat 1 percig csöngött a telefon aztán felvette egy halk nyugott srác szólt bele: - Haló Márk vagyok ki az?
-Szia Márk XY vagyok tudunk valamikor találkozni?
-XY de rég hallottam a hangod persze mikor gondoltad
-Holnap?