Tiltott érzések (Nalu ff)

Prológus

Fiore királyság. Egy ország ahol a mágia jelen van az emberek életében. Mindennapos volt a mágia használata, hiszen anélkül el se tudták képzelni az életüket, nélküle nem is léteztek szinte. A mágia nélküli lét szinte elképzelhetetlen volt számukra, hiszen annak segítségével tudták csak elvégezni azokat a feladatokat ami az ország fenntartásához szükséges volt. 

 Fiore legfőbb városában, Magnóliában veszi kezdetét ez a történet. Magnólia egy mágikus lényekkel teli város volt ahol a mágusok voltak ugyan a legkiemelkedőbb tagjai a helynek, de több más lény is megtalálható volt itt. Ilyenek voltak a démonok, a tündérek, a manók, a sárkányok és több száz faja még a földnek.

Ezen lények és a mágia azonban nem létezne Fiore királyságában, ha nem rendelkezne az ország a Solaris-al. A Solaris egy hatalmas szívárványszínű, gyémánt alakú kristály volt, ami arra szolgált, hogy a mágiát áramoltatta ki magából. Ennek köszönhetően volt mágiája mindenkinek és ennek köszönhetően létezhettek mágikus lények.

 Egy legenda szerint miután az Úr megteremtette a varázslényeket, érthetetlen módon azoknak egyre inkább fogyatkozni kezdett ereje. Ezért a Solarist a Mennyország arkangyala, Michael megteremtette,majd azt fényével és erejével látta el, ezáltal segítve a varázslényeket abban, hogy mágiájuk sose fogyjon ki és élhessenek.

A mágiának köszönhető,hogy az emberek és a varázslények békében élhetnek egymással. Így történhetett meg az is,hogy egy ember és egy démon barátok lehessenek.
Magnólia városának parkjában két gyermek vidáman futkározott egy szökőkút körül. Hirtelen a szőke hajú kislány  lihegve megállt és a mögötte futó cseresznyevirág hajú kisfiú nekiment. A kislány elvesztette az egyensúlyát és a vízbe esett.

Natsu, így hívták a kisfiút ijedten kapott utána, de nem sikerült időben elkapnia kis barátját, így az csuromvizesen bámult fel rá. A fiú először megijedt ugyan, de mikor látta, hogy semmi baja a barátjának a hasát fogva nevetni kezdett. A cseresznyevirág hajú fiú mókásnak tartotta a dolgot, hiszen bár fiatal volt, mégis démon mivolta miatt kevés öröme volt az életben. A szőke hajú lány volt az első barátja, aki képes volt felvidítani őt még a leglehetetlenebb helyzetekben is.

Lucy,aki a szökőkút vizében üldögélt dühösen nézett fel barátjára. A szőke hajú kislány látta Natsu-n,hogy mennyire élvezi az ő szerencsétlenségét,ezért gondolkodás nélkül megfogta a pólóját és berántotta maga mellé a vízbe.
Ekkor Lucy nevetésbe kezdett és elfelejtkezett a fiú iránti dühéről.

Natsu szintén csuromvizes lett és kissé felment benne a méreg, ahogy az tőle várható volt, de a nevető lány láttán elpárolgott minden ilyen érzése és újra nevetni kezdett. Ott ült a két gyermek vizes ruhában és nem foglalkoztak azzal, hogy bizony ideje lenne már kiszállni onnan. Nem, őket most csak a móka és boldogság érdekelte. Nem törődtek még azzal sem, hogy őket bámulták az emberek, valaki elnézően és mosolyogva, valaki meg fejét csóválta ezek láttán.

- Látod Natsu,hogy mit csináltál? Most mindenki minket bámul. Ha te nem jöttél volna nekem,akkor még mindig szárazok lehetnénk - mondta felháborodva a szőke hajú kislány

- Ha te meg nem állsz meg olyan hirtelen, akkor nem megyek neked és nem zuhansz bele a vízbe - vágta vissza a szavakat Natsu. - Mellesleg én nem lettem volna vizes, ha nem ràntasz be magad mellé

- Csak,hogy tudd,azért álltam meg,mert úgy éreztem, ha akkor nem állok meg,akkor holtan esek össze. Én csak meg akartam magam óvni a haláltól.  Én még fiatal vagyok és élni akarok. - válaszolt drámaian Lucy. - Te könnyen beszélsz,ugyanis te sose fogsz meghalni,de én... Natsu én nem akarok meghalni - fogta meg Natsu két vállát és rángatni kezdte

 - Rendben, felfogtam elsőre is, nem kell még rángatnod is, hogy megértsem, nem vagyok olyan ostoba - tartotta fel a kezét megadóan a kisfiú. - Egyébként is nem tudom miért dramatizálod túl a dolgokat, egy kis futásba még nem halt bele senki, de ennek ellenére tudom mit érzel - fogta meg a vállán nyugvó Lucy kezét. - Tudom, hogy egy nap el foglak veszíteni, hiszen te ember lévén nem élsz olyan sokat, mint én és hidd el ez borzasztóan fáj nekem. Addig viszont amíg el nem érkezik az a nap, nem szabadulsz meg tőlem - vigyorgott a lányra a maga megszokott széles mosolyával.

- Bárcsak örökre együtt maradhatnánk,de sajnos ez lehetetlen  - sóhajtott nagyot Lucy. - Natsu ugye ott leszel a halálos ágyam mellett? Ígérd meg,hogy velem leszel. - nézett Natsu-ra a lány nagy szemekkel

- Ilyet még csak ne is mondj, Lucy. Ne beszéljünk kérlek a halálról, hiszen olyan sok idő van még addig, de megígérem hogy ott leszek - simogatta meg a haját, majd lassan kiszállt a vízből és kezét nyújtotta a kislánynak. - Gyere, hazakísérlek, mielőtt megfázol.

- De most olyan jó itt. - nézett barátjára Lucy,aki szúrós szemekkel jelezte,hogy szálljon ki a vízből. - Oké,menjünk,de ígérd meg,hogy mi mindig barátok leszünk. Ugye senki és semmi nem fog elválasztani minket egymástól? - kérdezte a lány,majd megfogta Natsu kezét

- Megígérem, hogy mindig barátok leszünk erre démoni esküt teszek - mosolygott a lányra, majd kisujját mutatta Lucy-nek, hogy azzal bizonyítsa szavait. - Esküszöm neked, csillagvirágom.

- Nos...ha ezt megbeszéltük,akkor mostmár megyünk haza? Kezdek egy kicsit fázni - mondta Lucy vacogva

Natsu bólintott, majd megfogta a lány kezét és maga után húzva futni kezdtek Lucy otthona felé. Hamar hazaértek ott azonban egy nem várt személy várta őket. Egy olyan személy, akitől még maga a kis démon is félt, hiszen elvehette tőle azt a kis csodát is az életében, aki oly váratlanul megjelent benne.

Sziasztok. Amint látjátok hoztam egy új könyvet,amit nem egyedül írok. Ez a testvérem Ayumi_chan97 és az én könyvem. Mivel mások a követőink úgy gondoltuk,hogy mindketten kitesszük a könyvet. Remélem tetszeni fog nektek. Kommizzatok és folytatjuk :)