A rózsalugas titka

A rózsalugas titka 1. fejezet

Harsány muzsika hangjai szűrődtek ki a Miller birtokon álló kastély ablakain át. Tánctól kipirult arcú hölgyek vonultak a terasz egyik zugába meghitt beszélgetésre kedvesükkel. Mr. Charles Miller elégedett nézett végig a tömött bálteremen, felettébb büszke volt az általa tartott mulattságok sikerére. A kártyaasztalnál Mrs.Miller fontoskodott, igen nagy igyekezettel látta el társaságát a város legfrissebb pletykáival, csak a tömegből felbukkanó lánya arca tudta elterelni figyelmét eme nemes igyekezetéről. Rose Miller szemrevaló teremtés volt, hosszú hullámos hajával, karcsú alakjával s bájos, vidámságot sugárzó arcával. Tisztelettudó, szófogadó lány volt, ki élénken érdeklődött a történelem és a művészetek iránt.

- Rose, drágám! gyere pihenj egy kicsit, órák óta nem is láttalak!

Lánya szófogadóan helyet foglalt édesanyja mellett, arca piroslott, légzése kapkodóvá vált. Rose szeretett táncolni és most azon ritka alkalmak egyike volt, hogy olyan táncpartnerre lelt ki igencsak jól vezette őt. Mrs.Miller büszkén nézte gyermekét, nem régen még járni tanította, most meg férjhez menni készül. Vőlegénye a bálterem távolabbi sarkában élénk diskurzust folytatott Mr.Moore-al az aktuális politikai helyzetről. Jövendő házasságuk már akkor eldőlt mikor Rose megszületett. A Norton család régi jó kapcsolatot ápolt a Miller családdal s a környék legbefolyásosabb emberei révén ez volt a legésszerűbb döntés vagyonaik megőrzésére. Wiliam Norton vonzereje nem csupán vagyonában mutatkozott meg, igen jó vágású úriember volt, élénken érdeklődött a politika és a történelem iránt, szabad idejét gyakorta vadászattal töltötte. Rose- al való jegyességük óta gyakorta közösen jártak ki a birtokra lovagolni, és gyakran társalogtak kedvenc közös témájukról, a történelemről, ámbár Rose- t inkább a híres történelmi személyek érdekelték jobban míg Wiliam a csaták történetét részesítette előnyben, mégis hosszú órákon át voltak képesek beszélgetni.

Hajnalodván a mulatozás hangjai lassan elültek, helyébe nyugalom szállt a környékre. Mr. és Mrs.Miller értették a módját, hogy hogyan kell lenyűgözni vendégeiket így már másnap reggelinél a következő összejövetelt tervezték. Rose lányuk fáradtan ült az asztalnál, gondolataiban az előző este emlékképeivel. Mr. Miller hosszas csend után mosolyogva szólt lányához:

- Rose drágám, anyádnak és nekem lenne egy meglepetésünk számodra! Bizonyára emlékszel rá, hogy már régóta tervezem egy nyári lak megvásárlását valahol vidéken, ami sajnálatos módon ezidáig nem jött létre. Tegnap viszont örvendetes hírt kaptam miszerint Derbyshire-ben eladóvá vált a régi Montgomery ház. Elég régi ám kevés ráfordítással igen impozánssá tehető. Azt hallottam igen komoly történelmi múlttal rendelkezik! Ezért megvásároltam és édesanyáddal arra gondoltunk, hogy ott tölthetnéd el a nyarat! Mivel Mr.Norton túlon túl elfoglalt lesz apja birtok ügyeinek átvételével, nem látom akadályát, hogy házasságotok előtt kicsit elutazz. Közös életetek megkezdésével rengeteg feladat vár majd rátok, nem ártana kicsit megrősödnöd. Azt mondják a vidéki levegő még jót is tesz az egészségnek!

Rose fantáziáját megragadta az apja által említett ház régi múltja, a vidéki élet nyugalmának csábító hangulata. Bár kicsit csalódott volt, hogy az ilyenkor szokásos hatalmas bálokról lemarad, de cserébe kárpótolta az újdonság varázsa amit Derbyshire tartogat számára.

A nap nagyrészét Rose olvasással töltötte, mindent tudni szeretett volna, a környékről ahová utazni készül. Délután Mr.Wiliam Norton érkezett látogatóba a családhoz, hogy csatlakozzék a teázáshoz. Rose lelkesen számolt be jegyesének az új nyári lakról, amit édesapja vásárolt, és annak történelmi múltjáról. Mr.Norton figyelmesen hallgatta a beszámolót és némileg megnyugvás volt számára, hogy míg ő az ügyeit lesz kénytelen intézni, addig sem kell lelki ismeret furdalást éreznie, hogy elhanyagolni kényszerül menyasszonyát az esküvő előtt. Mrs.Miller biztosította Rose-t hogy nyaralása során gondoskodni fog közelgő menyegzőjük előkészületeiről. Rose-t nem igazán foglalkozott a ceremónia megszervezésével, rábízta anyjára a szervezés feladatait, hiszen ehhez úgyis jobban értetett. Igazából magát az esküvőt se várta oly igyekezettel, mint a korabéli kisasszonyok. Számára ez természetes volt, hogy amikor elég idős lesz, hozzá megy Mr.Nortonhoz. Gyermek kora óta tudta, és ennek szellemében nevelkedett.

Az est beköszöntével Mr.Norton távozott, Rose még az előző esti bál fáradalmaival tért nyugovóra. Különös izgatottságot érzett közelgő utazása miatt, fejében elképzelte az ódon épület rejtélyeit melyek csak arra várnak, hogy ő felfedezze azt! Majd gondolataiban elmerülve mély álomba zuhant.

Hetekkel később mikor a nyári lak készen állt Rose Miller fogadására, lázas igyekezettel csomagolta össze könyveit. Hosszú út várt reá Derbyshire-ig, de nem bánta. Délutánra megbeszélték Wiliam- el, hogy még egyszer utoljára kilovagolnak, és egy időre elbúcsúznak, mivel Rose reggel korán indul útnak. Mr.Norton időben érkezett, s nyájasan köszöntötték egymást. Kezében egy selyempapírba csomagolt ajándékot nyújtott át menyasszonyának. Rose izgatottan bontogatta a kis csomagot, mely egy érdekes könyvet rejtett. Borítóján egy csodaszép kastély képe díszelgett s tartalma a Derbyshire környékén fellelhető nagy múlttal rendelkező kastélyokról szólt.

- Azt mondták rendkívül izgalmas olvasmány- mondta Wiliam ki ragyogó jó érzékkel volt megáldva könyv vásárlás terén.

- Hálásan köszönöm! úgy érzem, ennek nagy hasznát tudnám venni ott tartózkodásom idején!

- Reméltem, hogy így látja majd! s alkalom adtán levelében beszámolhat majd a hely kísérteteiről is- nevette el magát Wiliam.

- Feltétlenül megemlítem majd eme kalandomat, ha részem lesz benne, miután magamhoz tértem ájult állapotomból- viccelődött tovább Rose, ám szíve mélyén vágyott volna egy efféle kalandra...