Sorry |Teen Wolf|

5.

- Mitől félsz?-néztem rá.
-Hogy mi? Ezt hogyan?-kérdezte.
-Nem tudom csak egyszerűen éreztem.-mondtam,de ekkor valami iszonyatosan nagy fájdalom hasított bele a fejembe. Az egész világ elsötétült előttem...

Lassan tértem magamhoz,de először csak hangokat hallottam. Scott és Lydia beszéltek.
- Szerinted ez hogyan lehetséges?-kérdezte Lydia.
- Nem tudom ilyet még nem láttam,hiszen ha jól mondja akkor egy béta harapta meg...Tehát farkas nem lehet..-mondta Scott majd csend telepedett a szobára,vagy aminek ezt nevezhetem.. 
- De ki lehetett az? Ki harapta meg? Ugye nem Liam?-kérdezte Lydia.
-Nem,Liam nem harapna meg senkit... De akkor mégis ki lehetett?-gondolkodott hangosan Scott. Lassacskán sikerült kinyitnom a szememet. Lydia-t,Scott-ot,Liam-et,a dokit és még egy lányt láttam magam körül.Scott egy széken ült,de amint kinyitottam a szemem felpattant.
-Mi történik velem?-kérdésemmel megelőztem őt.
-Begyógyult a sebe..-súgta oda a lány-akit még mindig nem tudok beazonosítani-Scottnak.
-Lehet hangosan is mondani,mert hallom.-mondtam a lánynak,lehet hogy túl durván mert megindult felém. De meglepetésemre,nem mérges volt hanem inkább meglepett. 
- Ez mégis hogyan lehetséges? Hall minket,tudja,hogy mit érzünk? Mégis mi a fene?-kérdezte undorodva és meghökkenve a lány.
- Malia, ne ijeszd meg. Soph,ki fogjuk találni mi vagy.. És hogy ki tette ezt veled,de addig is nem mondhatod el ezt senkinek.-mondta Scott,majd közelebb jött. -A szüleidnek sem.
Megértettem,persze gondoltam,hogy nem mondom el... Hiszen ha hazaállítanék avval hogy egy ismeretlen béta farkas megharapott és valami természetfeletti lény lett belőlem,akkor nem tudom mit csinálnának velem.

Hallottam valamit. Nem tudom hogy a többiek hallják-e,de nekem egyre hangosabb. Egy mondat jutott eszembe amit ki tudtam mondani a hang hatására.
- Scott!-az említett a felszólításomra ijedten rám nézett.- Scott,nem vagyunk egyedül!! Valaki itt van!-mondtam,de a hang egyre jobban fájdította a fejemet. Két kezemmel préseltem össze a fejemet a fájdalom hatására. Eközben Scott és Liam távoztak a rendelőből. Lydia az asztal mellé ült,amelyen feküdtem. 
- Soph... Semmi baj. Ha nem küzdesz ellene akkor jobb lesz.- mondta,de továbbra sem hallgattam rá,ezért újfent megszólalt.-  Nekem is ilyen volt,de ha nem ellenkezel akkor lehetséges hogy jobban járunk.. Én ellenkeztem és csak hullákat találtam. De amikor már nem ellenkeztem annyira akkor a többiek segítségére lettem.-mondta Lydia,s ennek hatására elengedtem a fejem mellől a kezeimet. Hirtelen nagy fájdalom csapott a fejembe és ettől elhomályosult a látásom. 
Egy arcot láttam magam előtt. Stiles arca volt,sírt,küzdött. 
-Soph,csak te segíthetsz... Segíts küzdeni vele. Egyedül nem megy. Le fog győzni! Soph!!Én vagyok az!-mondta.Csak ennyi volt az egész,mert a következő pillanatban kitisztult a látásom és már Lydia aggódó arcát láttam magam előtt.
- Mi történt?-kérdezte,de nem reagáltam.-Mi történt? Soph!!-ekkor már kiabált.
-Szóljatok azonnal Scott-nak!-mondtam és már készültem is arra amit mondani fogok.

Hamarosan belépett az ajtón és egyenesen felém rohant.
-Stiles az...Ő van itt! El kell kapnunk. Tudom milyen hülyén hangzik,de volt egy látomásom,vagy mim... És tudom,hogyan tudjuk elűzni belőle a nogitsune-t.
Scott rám nézett,majd Lydia felé fordította a fejét,mire a lány bólintott egyet.
- Azonnal,mindenki kifelé és el kell kapnunk Stilest! Meg van a megoldás!-kiáltotta Scott majd mindenki az ajtó felé rohant,velem együtt.