Wild Flower

10.Rész

-Na ezt már nem! Arról volt szó, hogy csak bekukucskálunk az ablakon, nem pedig arról, hogy be is megyünk!-akadtam ki, ahogy megláttam Seo kezében egy rövidnadrágot és egy felsőt.

-Ki mondta, hogy bemegyünk?-nézett rám.-Nekem sincs merszem bemenni nyugodj meg. Csak a pulcsimat keresem.-nevetett fel.-Ennyire félsz?

-Hát...csak egy kicsit.-ültem le ágyam szélére.

-Na mégis csak hiszel nekem valamennyire?-kapta fel magára fekete kapucnis pulcsiját.

-Nem. Én csak attól félek, hogy megint piszkálni fognak mint a múltkor. Azt pedig nem akarom.-sóhajtottam.

-Mondtam már Sun. Ez nálam már megszokott.-sóhajtott ő is majd leült mellém.-Meg amúgy se merek én se bemenni. Szóval nem kell félned. 5 perc se lesz az egész.

-Remélem.-álltam fel, hogy megkeressem én is a Seoéhoz hasonló fekete pulcsimat. Még vártunk egy kicsit. Ahogy egyre több embert láttunk jönni és meghallottuk a zenét már el is indultunk.

-El se hiszem, hogy ilyenekbe rángatsz bele.-zártam be a bejárati ajtót.

-Én nem rángattalak bele. Te mentél bele szinte egyből.-vont vállat. Inkább nem szóltam vissza, hiszen tudtam, hogy valamennyire igaza van. Érdekel, hogy amiket mondott nekem Seo a kis raktárban igazak e, vagy csak hazugságok. Hiszen szinte velem egy idősek, nem lehet igaz. Főleg úgy, hogy 6 éve csinálják ami azért nem kevés idő.

-Húzd fel a kapucnit.-szólt nekem barátnőm és márt tettem is amit kért. Körbe néztem és amint realizáltam, hogy egy kocsi se jön átsétáltunk az úttesten azonban én a járdán meg is álltam.

-Mi van ha lebukunk?-néztem a lányra.

-Jaj ne hülyéskedj már. Ez egy házibuli. Szól a zene jó hangosan, be vannak piálva illetve füvezve meg egymással vannak elfoglalva. Mégis, hogy buknánk le? Na gyere már.-fogta meg kezemet és kezdett el a ház felé húzni. Annyi volt a szerencsénk, hogy az első kertben nem volt senki. Seo oda húzott a legelső ablakhoz.

-Tényleg muszáj ezt csinálnunk?-kérdeztem kicsit halkabban.

-Tudni akarod, hogy igazat mondok e vagy sem?-nézett rám.

-Nem!-akadtam ki egyből amire csak egy szemforgatást kaptam. Seo kicsit feljebb tornázta magát, hogy belásson az ablakon.

-Látod? Ott a sok pia az asztalon.-mondta nekem.

-Fiatalok. Ilyen korban ez elfogadott.-sóhajtottam.

-Hát persze. Ahogy az a sok fehér por is az asztalon nem?-kuncogott fel. Egyből én is feljebb emelkedtem és benéztem én is. Meg kell, hogy mondjam nem csak kívülről gyönyörű ez a ház de még belülről is. Szerintem az a kanapé ami helyet foglal a házban többe kerül mint az én szobám összességében. Igazából többet nem is nagyon láttam, hiszen voltak egy páran a nappaliban, ha lehet annak hívni. Viszont a fehér por illetve a sok piás üveg tényleg ott hevert a kis dohányzó asztalon.

-Na? Még mindig nem hiszel nekem?-nézett rám barátnőm.

-Attól még, hogy van náluk pia illetve por nem biztos, hogy ők a maffia és embereket ölnek.-ráztam meg fejemet.

-Pedig elhiheted, hogy...-mondta volna tovább viszont egy kissé ismerős hang közbe vágott.

-Hát ti lányok? Mit kerestek itt?-szólalt meg kissé mély hangján. Ahogy megismertem a fiú hangját az ütő is megállt bennem. Nem mertem megmozdulni.

-Mi csak...azt hittük, hogy nagy baj van így meg néztük, hogy minden rendben van e.-dadogott össze vissza barátnőm.

-Oh hát persze, mi meg el is hisszük nem?-szólalt meg egy újabb ismerős hang.

-Jaj Suga most miért vagy ilyen mogorva?-kérdezte TaeHyung.-Inkább hívjuk be őket egy kicsit bulizni.

-Nem lehet.-álltam fel egyből majd fordultam feléjük.-Mert..mert haza kell mennünk.-nyeltem egy nagyot.

-Most? Ilyenkor?-nézett órájára Tae.-Pedig még csak fék tizenegy. Te pedig ha jól tudom itt laksz a szomszédban.-nézett bele szemembe.

-Igen mert...a kutyám éhes. Még nem adtam neki kaját.-kaptam el fejemet ami éreztem, hogy kezd égni. Jobb szöveget ki se találhattam volna.

-Pedig van ingyen pia, szól a zene és jó a társaság.-indult el barátnőm felé Suga.-Illetve vannak üres szobák is.-simított hajára.

-Ne érj hozzá!-szóltam rá a fiúra aki megállt a mozdulatban és lassan nézett rám.

-Tessék?-húzta fel egyik szemöldökét, én azonban már nem mertem megszólalni.-Mit mondtál?-kérdezte hangosabban.

-A-azt..hogy...-suttogtam alig hallhatóan.-Ne érj...hozzá.

-Ne érjek hozzá?-horkantott fel.-Azt csinálok amit akarok!-kiáltott rám amitől össze is rezzentem.-És tudod miért?! Mert én megtehetem!-erre a mondatára nyitódott a bejárati ajtó és szállingóztak kifele az emberek, gondolom azért, hogy nézzék mi folyik itt.

-Suga áll le.-sóhajtott TaeHyung.

-Még én álljak le?-fordult idegesen barátja felé.-Ez a kis senkiházi parancsolt rám! Azt hiszi majd hallgatni fogok pont rá.-nevetett fel.-Pont egy ilyen lúzerre mint ő.-nézett rám.-Aki elit iskolából jött és már az első héten nyalt az osztálytársainak, csak azért, hogy befogadják őt.

-Nem nyaltam senkinek sem csak kedves akartam lenni.-hajtottam le fejemet.

-Kedves?-nevetett fel most valaki a hátam mögül. Egyből hátra fordultam, hogy megnézzem ki az. Jimin állt mögöttem zsebre tett kezekkel.-Mi ez ha nem nyalizás? Azt hiszed, hogy ide jösz ebbe a suliba, sütsz egy tepsi sütit és már be is fogadtak?-jött hozzám közelebb mire én hátrálni kezdtem de el is kapták két kezemet. Felnéztem és Suga volt az.

-Engedj el.-rángattam meg kicsit kezeimet de olyan erősen tartott, hogy rendesen fájt.

-Csak ha leszoptál édesem.-súgta bele fülembe, amitől egyből elkapott a hányinger.

-Ha megkérdezhetem miért is vagy itt egyedül?-kérdezte Jimin.

-Nem vagyok egyedül. Itt van Seo is.-néztem vissza szemeibe.

-Na és hol? Mert én nem látom.-nézett körbe mire én is követtem példáját. Tényleg nem láttam sehol se a lányt. Így itt hagyott volna?-Szóval? Minek is jöttél ide?

-Én csak...-néztem le a földre mert éreztem, hogy könnyezni kezdtek a szemeim.

-Te csak mi? Leskelődni akartál utánunk? Mégis miért?-nyúlt állam alá így arra kényszerítve, hogy a szemeibe nézzek. Nem tudtam válaszolni. Egyszerűen nem jött ki hang a torkomon, tudtam, ha megszólalok biztos sírva fakadnék. Így csak szemeit bámultam felváltva.

-Mi van? Megnémultál?-rángatott meg egy kicsit fogva tartóm.

-Jó most már tényleg elég lesz.-indult meg felénk TaeHyung majd kiszedett Suga kezei közül.-Menj haza oké?-nézett szemeimbe ,majd lökött rajtam egy kicsit a házunk felé. Nem kellett sok átsiettem az úttesten egyenesen a házunk bejáratáig. Még mielőtt bement az ajtón még vissza néztem, ugyanis nagyon kiabáltak egymással. Ahogy oda pillantottam Jimin még kiáltott egy Taere majd behúzott neki egyet öklével. Én csak kezeimet szám elé kaptam és úgy álltam másodpercekig. Csak akkor tértem magamhoz amikor Suga rám kiabált, hogy takarodjak el. Nem is kellett több, megfordultam és berontottam a házba ahol magamra zártam az ajtót egyből. Felsiettem a szobámba majd az ágyra vetődve sírni kezdtem.

Miért engem kellett betalálni? Én csak egy szaros sütivel akartam őket köszönteni nem pedig benyalni magam. És az miért baj, ha az ember egy kicsit okosabb mint az átlag? Vagy, hogy elit iskolából jöttem? Egyáltalán nem tehetek róla, hogy anyukám ilyen suliba íratott. Tudtam, hogy nem kellett volna átmennünk mert lebukunk. Még Seo is ott hagyott, pedig azt hittem barátnők vagyunk. Túl könnyen adom a bizalmam. Miért kell mindig másokra hallgatnom és másoknak hinnem? Buta vagyok és naiv. De ami a leginkább foglalkoztatott az az, hogy TaeHyung miért segített nekem és mégis mivel érdemelte ki azt az öklöst Jimintől? Ezekkel a gondolatokkal sírtam magam álomba.

-