Csak egy díjugrató [JenLisa ff.] BEFEJEZETT

$22. Rész$

"- Ohh.. Ne haragudj.. - Vakartam zavartan a tarkóm - "

- Semmi baj.. - Mondta egyszerűen -

- És végül nyertél? - Kérdeztem vigyorogva -

- Um... Ühüm. Első helyezet... - Mutatta fel az érmet -

- Gratulálok! - Öleltem át viszont ő kissé nehezen ölelt vissza. -

Amiután elszakadtam tőle, oda nyújtottam mind két ajándékom. Ő erre egy nagy mosollyal vette át, majd Felix is oda adta neki. Ő ezt mind megköszönte.

- Ha nem baj én megyek... Mert irtó fáradt vagyok. - Ásított egyet -

- Nem baj, pihend csak ki magad! - Kezdtem el tolni megadva a kezdő lökést -

$Jennie Szemszöge$

Ahogy felértem a szobámban, rám tört a sírógörcs...

Az a mosoly túlságosan hamis volt. Virított az arcomon hogy egyáltalán nem vagyok jól. Sőt az ölelés is nehezen ment ezután.

Az is nagy hazugság volt hogy fáradt vagyok, kipihent vagyok, mert oda felé is aludtam, és vissza fele úton is.

De mondjuk miért is álmodoztam hogy majd Mi ketten?

Nekem az ilyen dolgok soha de soha nem sikerültek, és ebben az életemben  nem is fognak sikerülni.

Jelenleg most csak egy dolog megy jól az életemben. A karrierem.

Lehet hogy a legjobb barátnőm is elveszítettem.. Legalábbis a jelek szerint.

Teljesen csak Lisaval voltam elfoglalva aki észre sem vesz.. És nem is fog.

Reméltem hogy egyszer mondhatom majd azt hogy én csak LalisaManobanSzexuális vagyok, de ez nem fog teljesülni..

Ideje tovább lépni...

Ideje mást keresni..

Fel kell adnom azt a cseppnyi reményt is... A remény is meghalt.

Pedig annak kéne utoljára.. Vagy ez a vége?

És miért pont az én unokaöcsémmel kellett össze jönnie?

Így még felejteni is nehéz lesz hisz majd mindig mellette fog állni az a nő személy...

Már a nevét is el akarom felejteni.

Az egész lényét! Mindent!

Csak feküdtem a pihe puha francia ágyamon, és bámultam a fehér plafont. Most jobb lenne ha fekete lenne.

Meg sem moccantam.

Viszont a könnyeim folytak, lassan már patak lehetne körülöttem. És nem akartak fogyni a könnyeim..

Vajon ez a felejtés folyamat mennyi időt és sírást vesz majd igénybe? Egyáltalán el tudom majd felejteni?

Rosét akarom! De most!

Mintha valami égi meghallotta volna kérésem pár másodpercre rá az említett nő személy berontott, úgy hogy még az ajtó is alig akart a helyén maradni.

- Miért nem kerestél hogy megjöttél? - Akadt ki hirtelen -

Viszont amikor meglátta élet kedvetlen arckifejezésem, rögtön az ágyamhoz röppent.

- Mi a baj? Mi történt? Kinek rendeljek koporsót? Milyen legyen a sírja? Mivel nyírjam ki? - Támadott a kérdéseivel. -

Szóról szóra elmeséltem neki az egészet hogy mit láttam. Őszintén az ő arcán is a meglepődöttség tükröződött.

- Úgy sajnálom.. - Hajtotta le a fejét -

- Ugyan... Nem a te hibád, ne sajnáld. Viszont.. Lenne egy kérdésem - Szipogtam miközben könnyeim törölgedtem -

- Ne kímélj - Fogta meg a kezem és simogatni kezdte nyugtatásképp -

- Te tudtál róla hogy együtt vannak? Őszintén! Nem eszlek meg ha igen... Csak tudni akarom az igazat! - Kérdeztem, viszont amikor kérdeztem nem biztos hogy olyan  jó ötletnek tűnt mint eleinte. -

- Nem.. Én sem tudtam semmiről, de amikor három nappal ezelőtt egy rózsa csokorral a kezében tért vissza, kicsit fura volt nekem. - Mondta végig a szemembe -

A szemeiben egyáltalán nem látszodott a hazugság nyoma, ezért teljesen hittem neki.

- De miért pont vele? - Tört ki belőlem újra a sírás -

Ő erre csak átölelt majd nyugtatóan simogatta a hátam és a karom.

_______________

Helló ismét! 😂❤️
Össze kapartam még egy részt hogy tudjak mit kirakni reggel xD
Jelenleg 00:41 van, de se baj, az olvasóim kedvéért mindent 😇❤️
De azt már tényleg nem tudom ígérni hogy hétfőn lesz rész vagy sem, megpróbálok össze hozni egyet.

Legyen további szép napotok! ❤️