4 Dimenzió |Woozi ff|

1. rész

-Gyere Ri, kész a vacsora!-szólt anyám a konyhából.
Leraktam a telefont és gyorsan lementem enni. Miközben mentem anyukámnak segíteni észre vettem, hogy a húgom már lent volt és evett. Megkérdeztem anyukámtól, hogy mi a vacsi.
-Mézes csirke, de segíts bevinni a többit is, mert a húgod csak magának szedett. - sóhajtott anyukám. Kétszer sem kellett mondania és máris bevittem a többi adagot is.

A megterített asztalra vittem a kaját és rászóltam a húgomra, hogy ő is segíthetne.
-Semmi jó étvágyat?-háborodott fel, lecsapta az evőeszközét és ment is beköpni anyának.
Én csak megforgattam a szemem és folytattam a feladatomat.
Persze anya lecseszte a fejemet, mert azt tudni kell, hogy sokkal jobban oda van Joo-ért mint értem, így mindig neki ad igazat.

Most már mindenki lenyugodott és elkezdte az evést.
Pár falat után, megköszöntem a finom ételt és vissza mentem a szobámba.
Furcsán néztem az ágyra, ugyanis egy fekete doboz volt rajta. Mivel nincs ma születésnapom, így nem kaphattam se anyukámtól, se Joo-tól.
Elkezdtem nézegetni, forgatni a kezemben és végül kinyitottam a kis tárgyat. Három gyűrű volt benne, méghozzá nem is akármilyen. Az egyiket fehér kövek díszítették:

A másodikat fekete égkövek, a közepén egy szürke égkővel volt ellátva:

A harmadik pirosas volt, a kedvenc színem:

Nem foglalkoztam ezekkel, így az asztalomra tettem, és nyitva hagytam a dobozt.

Nem kellett volna.

Megfordultam és ijedtemben hátra ugrottam. Egy fekete maszkos, köpenyes pasas állt elöttem. Nekinyomva magamat az asztalhoz próbáltam messzebb kerülni tőle. Ezt észre is vette és levette a maszkját, így megláthattam az eddig takart arcát. Nem tudtam ki lehet ez az ismeretlen alak, mert még soha életemben nem láttam. Egy lépést közelített felém majd megszólalt:
-Szia Ri.-nagy szemekkel néztem az ismeretlenre, persze, hogy ezt is észre vette, így újra szólásra nyitotta a száját.-Én vagyok az apukád, de megértem ha nem ismersz meg.
-Már honnan kéne tudnom, hogy te vagy az apukám?-kezdtem ideges lenni.
-Onnan, hogy olyat tudok rólad, amit másoknak nem mondasz el. És saját magadnak sem vallod be.-itt eléggé meglepődtem. Majd újra elkezdte mondanivalóját.
-Sokszor, álmodsz egy olyan fiúról, akit még kis korodban rajzoltál.-mosolygott rám. De én még mindig gyanakvóan néztem rá.
-És, hogy hívják azt a fiút?-kérdeztem karba tett kezekkel és felhúzott szemöldökkel.
-Lee JiHoon, de te adtál neki bece nevet is azaz a Woozi nevet kapta.-annyira csodálkoztam, hogy az állam a földet súrolta.
Az elvileg igazi apukám csak mosolyogva nézett rám.
-Akkor, hogy hívják az apukámat?
-Jung Hyo-Chang.-mosolyodott el.
Én könnyes szemekkel öleltem meg a soha nem látott apukámat.
Eddig csak egyetlen egy képen láttam, ahol anyukám és ő volt, születésem előtt.

Hosszú percekig ölelkezdtünk, majd ránéztem az időre, ami nem haladt. Értetlenkedve mentem közelebb az órához, de az egyik mutatója sem mozdult.
-Megált az idő.-jelentette ki apukám, úgy mintha ez egy minden napos dolog lenne. Én csak álltam mint egy oszlop amit nem lehet elmozdítani.
-Ugye csak viccelsz?-kérdeztem hisztérikusan. Csak bólint egyet. Gondolkodás nélkül, rohantam le anyámékhoz és ledöbbenten néztem, hogy nem mozdul egyikőjük sem.
-Ugye nem haltak meg?-kérdezem kétségbe esve apukámat, aki velem együtt lejött. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, amikor azt mondta, hogy nem.
-Csak mi ketten tudunk mozdulni, mert a többiek lefagytak, akárcsak a benti órád.-világosít fel az előbb említett.
-Menjünk vissza a szobádba.-javasolja apukám.-Ott elmagyarázom, hogy miért történik mind ez.
Felmentünk a szobámba és Chang megfogta a nyitott fekete dobozt és felém fordult.
-Látod ezt a dobozt?-kérdezte.-Ha ez a doboz ki van nyitva, akkor leáll körülötted az idő.-magyarázta el ennek az okát.
-De akkor te hogyhogy nem fagytál le?
-Mert én adtam a dobozt, de aki készítette az el is tud ide jönni hozzád.-itt ijedt tekintettel bambultam magam elé. Majd újra ránéztem és megkérdeztem:
-Ezt hogy érted?- kérdezem meg félénken.
-Majd megtudod.-vette ki az egyik gyűrűt a dobozból és felém nyújtotta.-Gondolom nem tudod mire való. Így elmagyarázom neked.-bólintottam egyet, jelezvén, hogy folytathatja.-Ezzel át tudsz menni egy másik dimenzióba. De csak akkor, ha felhúzod az ujjadra.-adta kezembe a kis tárgyat.-De nagyon fontos tudnod, hogy egyszerre csak egy dimemzióban lehetsz, azaz csak egy gyűrűt hordhatsz egyszerre. Ha mind a hármat felveszed, összeomol mind a három dimenzió, így több milliár életet kioltva.-komoylodik el arca, én meg csak fejembe vésve az információkat továbbra is figyelek.-Ez a fehér ékszer a kezedben a Kedvesség dimemziója. Ez az első is egyben. Nem hiába álmodtál azzal a Woozi nevezetű fiúval.-magyaráz tovább.-Abban a dimenzióban leginkább a kedvességet használja.-rámutat a fekete gyűrűre.-Ez a második dimenzió. Ebben a dimemzióban van a legrosszabb énje, azaz a gonosz. Ez a Gonosz dimemzió nevet kapta.-bólogatok, hogy tudja, hogy értem. Majd rámutat egy vöröses gyűrűre.-Ez itt a Szerelem/Szeretet dimenzió. És egyben a harmadik is. Gondolom nem kell elmagyaráznom, hogy milyen ott Woozi személyisége.-megint csak bólintok egyet. Elmosolyodok, hogy ez most velem történik.
-Szóval, ha ezt a gyűrűt felhúzom ami a kezembe van, egy olyan dimenzióban leszek, ahol ott lesz Woozi és csak a kedvesség található ?-érdeklődöm mosolyogva és apukám bólint egyet.
-Igen, de...mire vársz? Próbáld ki, mert én nem sokáig leszek itt.-szomorodott el egy kicsit. Elég hamar mennie kell...de hozott nekem egy olyan tárgyat amit elképzelni sem tudtam volna.

-Akkor te nem leszel abban a dimenzióban ahol én?-döntöm jobbra fejemet és apám csak megrázza a fejét.
-Később majd megtudod, hogy pontosan miért, de nem most van itt az ideje...Ami azt illeti, neken már most mennem kell, szia HyungRi!-jelent meg egy portál és el is ment. Magam elé bámulva kérdezgettem magamban, hogy tényleg igaz-e.
Ránéztem a gyűrűre és felhúztam. Becsuktam a szemem egy pillanatra és amikor kinyitottam csodás látvány fogadott...