Soukoku Fanfictions

ByeBye

Forró bőrén izzadságcseppek folytak le, miközben összegörnyedve feküdt a földön, s levegőért kapkodott. A tüdeje égett, a szíve szorított. Nem bírt megmozdulni.

Kicsit később sikerült összeszednie magát, de hogy ez percek vagy órák kérdése volt, nem tudta volna megmondani. Nem tudta mennyi az idő. Nem volt éhes, s bár ölni tudott volna egy pár kortyért, de nem kelt fel a földről. Túlságosan fáradt volt hozzá, még úgy is, hogy rengeteget aludt.

Teljesen kimerült az elmúlt pár napban... vagy már régebb óta? Ki tudja. Annyi biztos volt, hogy eddig azt hitte, van remény. Akkora már a remény is meghalt. Teljesen, feltámaszthatatlanul.

Pedig ő igyekezett mindent megtenni érte. De néha ez sem elég.

 ***

Tudta, hogy ez nem mehet így tovább.

Végül felkelt a földről, s remegő lábakkal a konyhapulthoz lépett. Kávét készített magának, s amíg az lefőtt összekészítette bőröndjét.

Megitta a kávét. A forró lötty égette a torkát.

A zuhany jéghideg vize ellensúlyozta ezt, s egy kicsit fel is ébresztette őt a rémálomból. Felfrissülve kicsit tisztábban látta a dolgokat.

***

A vonat elindult. Ő kinézett az ablakon, s felsóhajtott.

- Viszlát, Dazai! - gondolta, miközben lehunyta a szemét, s homlokát az ablaküvegnek nyomta.

////Viszlát, Soukoku(?)/////