Betegek virágok mezején (Bakudeku) /Befejezett/

5

Izuku többé nem ment ki a cseresznyefához.

Mindenkinek azt mondta, hogy a hőmérséklet lehűlése miatt.

Igazából azért, mert mikor ott volt, mindig az a jelenet játszódott újra a fejében, szinte érezte a szellőrózsa illatát, és Katsuki érintését.

Félt, ha még többször látja ezt, beleőrül. Így inkább nem is adott lehetőséget az agyának az emlékképek visszaidézésére.

A kis fekete notesz írását nem hagyta abba, az mindig ott volt az asztalán.

Persze jobban is elrejthette volna, hiszen a legféltettebb titkai voltak benne, de be kellett ismernie, a lebukás veszélye nem csak félelemmel, hanem izgalommal is eltöltötte.

A jó fajta izgalommal.

Néha csak elképzelte, hogy Bakugou ott áll az íróasztala mellett, ahogy a kis füzetet olvassa.

Ezek annyira élethű képzelgések voltak, hogy Izuku szinte nyáladzott tőlük.

Az idő múlásával a képzeletbeli Katsuki-n egyre kevesebb ruha volt. Először pulóverben látta, farmerrel, majd utána csak pólóban és nadrágban.

Az utóbbi időben Képzelet-Kacchan félmeztelenül jelent meg a fiú előtt, figyelmeztetve őt arra, hogy kezd megőrülni.

De Izuku nem bánta.

Azokban a pillanatokban csakis Képzelet-Kacchan arcát tudta figyelni.

A tekintetétől még így is - annak tudatában, hogy az nem az igazi Bakugou - kirázta a hideg.

A haja tökéletes volt, Midoriya szinte érezte a fiú samponjának illatát rajta.

A szája apró mosolyra húzódott, szinte azt kérdezve "Van bátorságod megcsókolni?".

Ezután Izuku szeme lejjebb szokott vándorolni, Képzelet-Kacchan nyakára.

Majd a vállára, ami annyira gyönyörű volt, széles, férfias, olyan...

Katsuki-s.

Azután a mellkasára tévedt a szeme. Ezen a ponton Midoriya már nyáladzott.

Majd a hasizmára és a derekára nézve Izuku megadta magát, és inkább zavarában eltakarta az arcát, hogy ne is láthassa Képzelet-Kacchan-t.

***

Az egyik nap Izuku éppen a nappaliban ült, és tévét nézett Bakugou szokásos csapatával. Még Uraraka és Tsuyu is ott volt a szobában, de ők inkább egymással voltak elfoglalva.

Valami hülye sorozatot néztek, amit Kaminari és Kirishima választott, akik nagyon élvezték, Mina-val és Sero-val együtt.

Midoriya és Katsuki figyelme viszont mindig elterelődött valamerre, szinte csak a csapat hangos nevetéseinél kapták fel a fejüket.

Izuku kissé elbambult, és amikor egy pislogás után ismét kinyitotta a szemét, Képzelet-Kacchan állt előtte, szokásához híven, félmeztelenül.

Midoriya eléggé meglepődött, de nem mutatta semmilyen jelét, hiszen hogyan nézne ki, ha a semmitől megijedne.

Inkább csak visszafordította a fejét a televízió felé, és nagyon erősen koncentrált, hogy tényleg figyeljen is.

De ekkor Képzelet-Kacchan közelebb lépett, letérdelt a kanapé mellé, és belefújt Izuku fülébe.

A fiút kirázta a hideg.

Furcsa volt így gondolni egy gondolat álltal alkotott valamire, de olyan volt, mintha Képzelet-Kacchan figyelmet akart volna.

Elkezdte nyalogatni Midoriya fülét.

A fiú meglepődött, ez volt az első, hogy Képzelet-Kacchan hozzáért.

Mármint...

Olyan volt, mintha tényleg érezné.

Mintha igazi lenne.

Izuku ekkor rájött, mi folyik itt.

Hallott már olyan pletykákat, hogy a Hanahaki-ban szenvedő emberek néha látják a szerelmüket, aki olyan, mintha igazi lenne.

Ez állítólag akkor szokott előfordulni,  ha már csak néhány hónapjuk van hátra, legalább egy.

Midoriya rémülten kezdte fejben számolni, hogy mikor jelent meg előtte először Képzelet-Kacchan.

Körülbelül másfél hete.

Akkor még legrosszabb esetben is van minimum két és fél hete.

Hirtelen Képzelet-Kacchan egy csókot nyomott a nyakára, amitől kizökkent a gondolataiból.

- Bocsi srácok, mennem kell! - állt fel, majd egy pillanatra Képzelet-Kacchan-ra pillantott, aki büszkén mosolygott, mint akinek sikerült elérnie a célját.

Majd az igazi Kacchan-ra is vetett egy pillantást, akinek az aggódó pillantásától elvörösödött, és inkább elindult.

- De hát miért? - szólt utána Denki.

- Még... - nézett vissza zavarban. - Meg kell csinálnom a házimat.

- Dehát tegnap együtt csináltuk meg! - szólt utána Sero, de ezt már Izuku nem hallotta mert beszállt a liftbe.

***

A szobájába érve bezárta az ajtót, és annak támaszkodva kifújta az eddig görcsösen bent tartott levegőjét.

Képzelet-Kacchan ismét megjelent előtte, mosolyogva, majd az egyik kezét Izuku feje mellé rakta.

Midoriya visszaemlékezett, hogy mit olvasott még valamikor régebben.

Ezek tudnak beszélni? Valamiért úgy rémlett neki, hogy igen.

- Most boldog vagy? - suttogta Izuku.

- Nem is tudod mennyire.