4 Dimenzió |Woozi ff|

3. rész

Nem volt messze JiHoon-ék háza, ugyanis öt perc séta után már a fehér és nagy házuk előtt álltunk. Csodálkozva mentünk közelebb-vagyis csak én csodálkoztam ezen a szép villán-a hatalmas épülethez, amit Woozi is észre vett.
-Látom tetszik.-még mindig a házat figyeltem, de tisztán kivehető volt a hangjából, hogy mosolyog. Egy bólintással válaszoltam neki, hogy lássa, még itt vagyok.

Amikor végre megtettük azt a hátralevő két métert is, Woozi nyúlt volna a kilincshez, hogy kinyissa az ajtót, de hirtelen magától kinyitódott.(no szóismétlés morzsikák írói megj.)
-Szia HyungRi! Örülök a találkozásnak.-köszöntött egy 40-es éveiben járó nőszemély. Őszinte mosolyt láttam arcán, ami miatt nekem is dobott a hangulatomon.

Inkább meg sem kérdezem honnan tudja a nevem...Hisz itt már a 2-es dimenzióba is el lehet menni, ha jól tudom.

-Jó napot!...-itt elakadtam, mert nem tudtam a nevét, de mint egy gondolat olvasó, kisegített ebből a kínos 1 másodperces csendből.
-Lee SoMin. De nyugodtan tegezhetsz.-kacsintott egyet majd beljebb tessékelt.
Érdekes nőszemély, azt meg kell hagyni.
-Woozi, kisfiam. Apukád ma sokáig dolgozik, ezért most nincs itthon.-megy közelebb JiHoon-hoz, hogy közölje a közölni valóját.
Az említett fiú csak bólogat egyet és a konyha felé veszi az irányt. Én csak megyek amerre Woozi.

-Kérsz valamit enni, inni?-hirtelen fordul és egyben megáll előttem, én pedig belecsapódom mellkasába.
Mivel alacsonyabb vagyok nála így inkább beleorroltam (egyáltalán van ilyen szó?😂). Ő is vette a lapot és két keze közé vette arcomat, ami miatt nem is kicsit kipirultam.
-jól vagy?-nézett rám komoly fejjel, amit nem tudtam hova tenni.
Egy bólintással jeleztem, hogy nincs semmi bajom, ami következtében megenyhült a tekintete és csak mosolygott rám. Lehet, hogy én képzeltem be, de úgy láttam, mintha közeledett volna felém. Tekintete nem engedte el ajkaimat-ami miatt még jobban vörösödött a fejem-így majdnem eltátottam számat, csodálkozásom miatt.
Egyik keze lecsúszott derekamra és közelebb húzott. Egyszerűen nem tudtam ellenkezni a hirtelen jött sokktól, emiatt csak bambán figyeltem mozdulatait. Épp', hogy összeértek ajkaink, amikor SoMin megszólalt.
-JiHoon, nem vitted ki a...szemetet.-az utolsó szót suttogva mondta, de az agyam gyorsan reagált ami miatt fogtam magam és szegény JiHoon-t teljes erővel ellöktem magamtól. Gyors reflexeinek köszönhetően nem esett el-mondjuk nem tudom, hogy is jön ide a reflex-így nem találkozott a padlóval.
-Jaj! Nem akartam ezt az gyönyörű pillanatot megzavarni! Nyugodtan folytathattátok volna!-tette szája elé kezét SoMin. Én csak megszeppenve álltam egyhelyben és a cipőm orrát néztem. Nem tudom, hogy Woozi mit csinált, de egy kezet éreztem meg államon. A kéz tulajdonosa JiHoon volt és maga felé fordította fejemet, hogy belenézhessen szemeimbe.
-Az eredeti terv az volt, hogy a konyhába megyünk... Nem igaz?-csak vigyorgott tovább és láttam rajta is egy kis pírt és fejével intett, hogy kövessem. Államat közben elengedte, de most figyeltem arra, hogy ne mögötte menjek.

Bementünk a konyhába és mindketten csak egy pohár vizet ittunk.
Hidratálás után(XD) megint csak Woozi-t "kellett" követnem, egészen-gondolom- a szobájáig. Megálltunk egy fehér ajtó előtt, amin JiHoon és az én nevem(?) volt rajta. Inkább nem kérdeztem meg, miért van rajta a nevem, mert belepirultam volna.
Mire kettőt pislogtam, már bent is voltunk a helyiségben.

A velem egy szobában lévő személy elővett egy dobozt, amiből kivett egy képet.
-Itt te meg én vagyunk.-nyújtotta felém a képet. Kb mostani lehetett ez a fénykép, ugyanis nem tűnik olyan réginek. Alig tudtam levegőt venni a nagy csodálkozásom miatt.
Nem tudom, hogy ezt most képzelem vagy sem, de nagyon érdekel, hogy honnan van ez a kép. Arra sem emlékszem, hogy ez hol készült. Vagy, hogy miért nem emlékszem erre a fotó készítésére.
-Ezt...én...ne-nem értem...-motyogtam magamnak, ami elég furcsán nézhetett ki.
-Persze, hiszen ez meg van szerkesztve.-veszi ki kezemből a kis papírt, de nem hagyom annyiban és érte nyúlok, mert végülis én is rajta vagyok, nem? Minden erőmmel próbáltam visszakaparintani a fotót, és azért ügyeltem arra, hogy ne tépődjön el. Mondjuk nem is tudtam volna olyan nagy kárt okozni, mert szinte hozzá se értem.
Felhagytam azzal, hogy "tervem" beteljesítsem, mert úgy néztem ki mint egy idegbeteg polip, aki annyira pipa, hogy széttépjen egy embert...túl messzire mentem. Hadonászni meg nem jó ötlet, ha egy Woozi áll előtted(khmm..Nem úgy értem).

Egyszercsak elkezdett világítani a gyűrűm, így ennek a pillanatnak is vége lett.

Woozi arcára egy kis szomorúság kúszott, amit nem értettem. De végül erre is kaptam magyarázatot.
-Sajnos nem tudsz tovább itt maradni...-hajtja le fejét,  és nekem is rossz kedvem lesz, hisz még szeretnék vele lenni.-Ha világít a gyűrűd, akkor az azt jelenti, hogy a te dimenziódban, már nem sokáig lesz megállítva az idő. Így vissza kell menned.-lesz még szomorúbb, vele együtt én is. Nem akarok vissza menni, de elvileg még vam kettő dimenzió...
-De ugye még vissza tudok ide jönni?-kezdek el aggódni, mert lehet, hogy ez mind egy álom.
-Persze, csak minimum kell egy nap, mire feltöltődik a gyűrűd.-egy félmosoly még ott van a szája szélén, de az is hamar eltűnik, majd folytatja mondandóját.-Előbb viszont mind a három dimenziót meg kell látogatnod, ahhoz, hogy vissza térhess ide, vagy akár a többibe.
Sűrűn bólogattam, hogy tudja, értem amit mond.-A 2-tes dimenzióban találkozol egy másik énemmel.-csak kacsint egyet.

Gyűrűm fénye egyre erősebb, így elköszönök Woozi-tól, és leveszem a kis ékszert...

Hola Morzsikák!😼
Jól eltűntem, mi? Nem mintha hiányolna bárki is, na mindeegy.
Nagyon sokan várhattátok ezt a részt...el tudom képzelni, de akkor is elmondom azt, amit szinte minden könyv író el szokott mondani, HOGY MÉG ÉLEK!
Ki hitte volna...😯😶

Meg a szokásos uncsi duma: Ha tetszett a rész, akkor ajándékozz meg egy csillaggal, na meg persze a kommenteket szívesen elolvasom és válaszolok rájuk!

A kövi részben találkozunk!😘😘😊