4 Dimenzió |Woozi ff|

2. rész

Becsuktam a szemem egy pillanatra és amikor kinyitottam csodás látvány fogadott...Itt a levegő annyira friss, hogy az már hihetetlen. A magas és fehér színű fák lombozatát, össze vissza fújja a levegő. Az emberek mindannyian kedvesek és semmi ellenségeskedést nem mutatnak. Csodálatos hely ez az első dimenzió. Ha jól tudom azért, mert ez a Kedvesség dimemziója.

Sokáig ámulhattam és bámulhattam a pompás tájat, ugyanis valali megbökte jobb vállamat, így egy kicsit megugorva, de tekintetemet rávezettem. Nagy szemekkel néztem a mellettem ülő fiút. Nem hittem a szememnek. És Ő csak mosolygott rám. Hihtetlenül aranyos mosolya van.
-Szia HyunRi!-köszön jókedvűen. Engem is mosolyra késztetve.-Megismersz, ugye?-kérdezi egy kicsit félénkebben. Ezen is csak elmosolyodom és hamar megis kapja a választ.
-Persze, hogy megismerlek Woozi.-nézek a szemébe. Ő is a szemembe néz, így egy kellemes érzés fog el. A szívemben meg melegség gyűlik (ne tessék férre érteni XD).
Csak most veszem észre, hogy itt fehér haja van. Nagyon jól áll neki, azt meg kell hagyni.

Csak most veszem észre, hogy itt fehér haja van. Nagyon jól áll neki, azt meg kell hagyni.

Aztán realizálódott bennem, hogy hogyan kerültem ide. Megint nem szólaltam meg egy ideig, de kimondtam azt ami nagyon fúrta az oldalamat.
- Ezt... meg... hogyan?! Én ezt nem értem! Na várjunk egy picit...-veszek egy nagy levegőt, hogy összeszedjem gondolataim.
Csak most veszem észre, hogy ez a kis tárgy az ujjamon mire képes.
- Na jó hogyan történt meg ez az egész? -kérdeztem. Mert már egy kicsit kezdtem meghülyülni. Nem bírtam ezt most felemészteni.
- Örömmel elmondom! Az első az, mivel ezt a gyűrűt felhúztad az ujjadra ez az ékszer ide hozott téged egy szempillantás alatt. Mivel én készítettem, így automatikusan mellettem jelensz meg.- magyarázta mosolyogva.
Miközben mesélte itt létem okát és, hogy ezt Ő készítette, elmentünk egy szintén érdekes helyre.

...

- Na meg is érkeztünk!
- Mi... A... Nincsenek szavak, olyan gyönyörű ez a hely!-akadt meg lélegzetem.-De amúgy hova jöttünk? - kérdeztem a mellettem lévő személytől, akitől rögtön megkaptam a választ.
- Ez itt a tükörtó.- mondta miközbe szónélkül figyeltem rá.-Itt mindenki naponta eljön, mert szernecsét hoz. Én is azért hoztalak ide.-vigyorodik el, amit viszonzok is.-Kiskorom óta ide jövök le, ha rád gondolok. Na meg persze itt terveztem a gyűrűdet és nézd meg, most már nem csak képzelődöm rólad. Hanem itt vagy mellettem és megfoghatom a kezed.-fogta meg az említett végtagomat és mélyen a szemembe nézett.
Én csak próbáltam ezt mind feldoglozni.
Éreztem, hogy egyre jobban kezd vörösödni fejem így elkaptam a tekintetem és arcom elé rakon kezem.
-Ne takard el az arcod, jól áll.-kacsint egyet én meg ennél is jobban elvörösödöm. A paradicsom szerintem már irigykedhet is, így csak kínosan elmosolyodtam.

Egy nyafogós hangot észleltem, ami vészesen közeledett felénk.
Nem is kellett sok idő mire idejön hozzánk és elránt Woozi-tól.
-Ti meg mit csináltok?-kérdezi rettentő vékony hangján. Miután újra elhallgat és én sem süketülök meg jobban, szólásra nyitom számat, de Woozi közbe vág.
-Beszélgettünk. És itt tudod, hogy mik a szabájok, ha ellenségeskedsz mész át a 2-es dimenzióba. Ha viszont, normálisan letudod kezelni a szituációkat, akkor maradsz.-adta helyedtem a választ, aminek most nagyon örültem.
A lány nyugtalanul elment egy fekete portálon keresztül.
-Ő meg ki volt?-kérdezem értetlenkedve.
-TaeJi, teljes nevén Min TaeJi. De nem nagyon birom, mert nagyon tapad rám.-húzza el száját.

Egy kicsit elfogott a féltékenység, hogy mi van, ha ezt csinálja minden nap Woozi-val.
Gondolat menetemből újra Woozi aranyos hangja zökkentett ki.
-Mi lenne, ha bemutatnálak a szüleimnek? Úgy is várták már ezt a napot!-vidul fel hirtelen, nem kicsit meglepve engem. Én is már jobb kedvvel kezdtem követni Woozi-t.
De az egyik mondatán meglepődtem...Mi az, hogy már vártak engem?

Ez egy kicsit gyanús nekem.