Bele szerettem egy Teknőcbe? (+18)

Bizonyítás

Nem tudtam aludni. Valamikor hajnalban fel keltem. Raf és a többiek horkoltak.
Halkan az ablakhoz sétáltam. El gondolkoztam." Mi lenne, ha el szöknék? Akkor itt hagynám őket annak a valaminek a karmai között. Elég gyáva húzás lenne. Ha maradok? Lehet meg ölöm őket. Ha el veszi a testem felett az irányítást, hogyan fogok harcolni ellene? Hiszen erős. Viszont élni is akarok. Mi legyen? " Egy könny csepp hullott az arcomon végig.
-Miért nem alszol? - érzek egy kezet a vállamon. Hátra nézek, Mikei néz rám aggodalmas szemekkel. Maszk nélkül tisztán láttam világító kék szemeit.
-Csak... Gondolkoztam. - törlöm le a szemeim.
-Ugye nem azon, hogy itt hagysz, vagy meg ölöd magad? - hajol közelebb suttogva.
-Hát... Igazából pont ezeken.
-Neeee!!!-fogja meg a vállaim. - Neked velünk kell maradnod, hogy meg védhessünk és túl éljük ezt a bizarr, mégis izgalmas kalandot! - Kék szemei csillogtak.
-De Mike. Mi van ha nem tudom meg állítani ezt a valamit?
-Tudom, hogy szeretsz minket annyira, hogy meg tudd állni, bármi is lesz.
-Köszi. - gördült le még egy könnycsepp.

Reggel Raf ébresztett gyengéden.
-Jen ébredj, egy óra múlva itt a Csápi.
-Csápi?
-Mikei találta ki. Szerintem találó. - húzta fel vállait.
-Az a kis katona hozott reggelit. - tolt elém egy tányért Mikei. - Szegény megint össze tojta magát.
-Mondjuk nem kellett volna azt mondani, hogy éjjel meg jelensz az álmaiban. - kent egy kenyeret Leo.
-Nem is izgultok? - néztem körbe.
-Minek? Nincs olyan, ami túl tenne az erőn, - mutatott Rafra. - az agyon, - nézett Donira. - a leleményességen, - húzta fel egyik szemöldökét Mikeira nézve,ahogy mókust meghazudtoló módon kerek arccal mosolygott. - és rajtam, aki mindezt egyben tartja.
-Köszönöm srácok. - vágtam fel a zsemlét.

Reggeli után a hangos bemondó szólított minket a hármas hangárba. Ahogy sétáltunk át, láttuk a hatalmas hajót a hangár mellett parkolni.
-Skacok... - szólalt meg Miki. - Asszem össze rottyantottam magam. Ez a valami hatalmas!
-Mi is így érzünk, nyugi. - tette Leo Miki vállára a kezét.

Be léptünk az ajtón, hatalmas hangár minden egyes apró része zöld fényben fürdött. Alig láttunk valamit.
-Valaki le kapcsolná a lámpát? - nézett körbe Miki.
A zöld fény halványúlni kezdett és ki tudtuk venni az embereket, akik mellett az a nő nemű lény állt. Magasabb volt, mint bármelyik férfi, a bőre fénylett, ruhája spagetti pántos toppal kezdődött, térd nadrággal ért véget, az egész zölden csillogott. De a lábai nem egyszerű emberi lábak voltak! Mint az Aliennek a filmből. Hirtelen össze szorult a torkom.
Ahogy közelebb értünk a kockái is meg villantak a fényben a hasán.
Ez nő nemű egyáltalán?
-Rég vártam ezt a pillanatot! - mosolygott zöld ajkaival.
-Hát mi ki hagytuk volna. - súgta hátra Leo nekünk.
Majdnem fel nevettem.
-Mit akar Jennel csinálni? - vágott a közepébe Leo.
-Egyszerű primitív lények... - fancsalodott el az arca. - Gyermekem, nem tanítottad meg őket az alázatra?
-Milyen alázat? - húzta fel orrát Raf.
-Ne! - fogtam meg Raf kezét. - Sajnálom, még magamat sem ismerem, nem hogy tanítsak bárkinek bármit.
-Ezt szomorúan hallom.
-De nem is erőt fitogtatni jött. Ugye? - kérdezek rá.
-Persze, hogy nem. Azért, hogy meg mutassam a jövődet.
-Nem viheti el innen őt! - lépett elém Raf.
-Zavaró tényezők vagytok!-erősödött meg a hangja. A csápok végei gyorsabban mozogtak a hátánál.
-Miért kellek én és mit akar tőlem?
-Gyere velem és meg mutatom. - nyájaskodott.
-Egyedül nem megyek. Kellenek mellém az őreim. - mutatok a fiúkra.
-Drágám. Te magad vagy egy fegyver! Nem kellenek neked holmi hüllők.
-Teknősök!-mondták egyszerre a fiúk.
-Különben is. Maga is hüllő. - vágott vissza Raf.
-Nem mindegy milyen. - hallatszott a hangján a büszkeség. - Ha ennyire ragaszkodsz hozzájuk, egyet magaddal hozhatsz. - indult el a hajójára.
Rá néztem Rafra, utána indultunk.
-Hé tesó! - fogta vissza Leo Rafot. - Ne menj neki a falnak.
Raf nem mondott semmit. Enyhén meg rántotta a vállát és utánam indult.