Baby, I am Worth it {NAMGI}

18. Egy újabb csapás

~Namjoon pov.:~

Akkor ott megint megláttam őt. Az apámat. A drágalátos párjával. Nagyon megijedtem hogy mégis mit akarnak itt de egyben ideges is lettem, hogy megint nem hagynak minket békén. Gyorsan lefutottam az ajtóba és megáltam anyukám mellett.
- Mit akarsz itt?- kérdeztem idegesen.
- A fiamat keressük.-mondta a mellette álló nő.
- És én mégis honnan tudjam hol van?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Mivel nem tette úgy ahogy kértem, ezért biztosan itt van.- mondta majd elkezdett befelé kukucskálni.
- Magának semmi köze hozzá hogy mi van köztünk. Szoval most menjenek el. Yoongi nem akar magával találkozni.- mondtam mire zártam volna be az ajtót de megálított.
- Szoval mégis beszéltetek, vagy az is lehet hogy tényleg itt van. De neaggódj nem fogom ezt annyiban hagyni.-mondta fenyegetően.
- Menj már el innen mert elegem van már hogy folyton bele avatkozol az életembe.- jelent meg Yoongi mellettem.
- Nézzenek oda, mégis igazam volt.
- Menjen már mert kihívom a rendörséget.-mondtam majd rájuk csaptam az ajtót. Oda fordultam Yoongihoz majd lehajtottam a fejem.
- Ne aggódj szivem, minden rendben lessz.- mondta majd megölelt. Jól esett az ölelése, de nagyon. Éreztem hogy gombóc keletkezik a torkomban. Muszaj voltam vissza tartani a sírást. Nem akartam gyengének tünni. Anyát is kicsit megviselte ezért őt is egy szoros ölelésbe vontam. Ezután felmentünk vissza a szombámba.
- Szerintem már ideje lessz lefeküdnünk. Hosszú nap volt a mai.-mondta.
- Rendben.- mondtam majd láttam ahogy Yoongi befekszik az ágy eggyik részére. Én is oda mentem és lefeküdtem a melkasára. Amióta eggyütt vagyunk mindíg így alszunk el. Leoltotta a kislámpát és így aludtunk egészen reggelig.

~~~

Reggel olyan 9 fele keltünk. Nemsokára úgy döntöttünk lemegyünk reggelizni. Mikor lementünk anya már ott várt minket.
- Jó reggelt.-mondta egy mosollyal.
- Jó reggelt.- monduk Yoongival szinte egyszerre. Leültünk az asztalhoz.
- Yoongi.-szólította meg anyukám.
- Tessék?
- Ha szeretnél , maradhatsz nálunk több ideig is. A tegnapi után szerinted tudom miért mondom.-mondta anya.
- Köszönöm.-mondta Yoongi egy halvány mosollyal. Neki kezdtünk a reggelinek majd miután befejeztük fel mentünk vissza a szobámba.
- Nem megyünk el sétalni?-kérdeztem Yoongitól.
- Elmehetünk.-mondta majd elkezdett öltözni. Én is így tettem. Mikor felöltöztünk lementünk majd oda mentem anyához.
- Elmentünk , majd jövünk.-mondtam majd az ajtóhoz sétaltunk. Fel vettük a cipőinket meg a kabatjainkat és elindultunk. Útközben megfogtuk egymás kezét és úgy sétáltunk.
- Be megyünk egy forró csokira?-kérdezte Yoongi mire nekem felcsillantak a szemeim.
- Persze.-mondtam egy mosollyal az arcomon. El is indultunk egy kávézó felé. Ugyan az a kávézó volt ahová először mentünk. Olyan jó érzés volt ugyan oda bemenni. Beültünk, összekulcsoltuk a kezünket az asztalon majd vártuk a pincért. És lássanak csodát megint az a pincérlány jött oda hozzánk. Ugyan olyan csábos mosollyal az arcán de ez a mosoly egy pillanat alatt eltünt, ahogy meglátta a kezeinket. Mi még ennél nagyobb mosollyal kértük ki az italainkat. Miközben a forró csokijainkat szürcsölgettük egy csomót beszélgettünk. Nagyon elszaladt az idő ,ezért mire haza értünk már fél 2 volt.
- Anya! Megjöttünk.-kiabaltám anyának miután beléptünk az ajtón.
- Rendben. Gyertek ebédelni.-mondta.
- Éhes vagy Yoongi?-kérdeztem csak így négyszemközt.
- Nemigazán.-mondta.
- Nem vagyunk éhesek anya.-mondtam.
- Rendben a hűtöben lessz ha megéheztek. Mingyárt megyek el ithonról szóval csak később érek haza.
- Oké.-mondtam majd felmentünk a szobámba. Leöltöztünk majd mind kettönkön csak egy rövid nadrág volt.
- És mi jót szeretnél csinálni?- kérdezte Yoongi.
- Nemtudom, szerinted?
- Nemtudom. Nézzünk meg egy filmet?
- Okés.-mondtam majd lefeküdtem az ágyra. Közben Yoongi bekapcsolta a TV-t és bekapcsolta rajta a netflixet. Elindított egy filmet majd lefeküdt ő is mellém. Film közben ráfeküdtem a melkasára és úgy feküdtünk. Már majdnem elszundiztam mikor valaki berontott a szobámba. Megtorpantam mikor megláttam ki áll az ajtóban. Yoongi anyukája volt az. Rögtön elkaptam a fejem Yoongi melkasáról. Megjelent a fejemben két kérdés. Hogyan és miért?
- Te meg mégis mit keresel itt?-kérdezte idegesen Yoongi.
- Érted jöttem fiam.-mondta.
- Értem? Mégis minek? Nagyon jól tudod hogy nem fogok veled haza menni.-mondta Yoongi.
- Nem adtam választási lehetőséget.-mondta az Yoongi anyukája szigorúan.
- Itt van Mina.-mondta Yoongi anyukája mire én értetlenül néztem rá.
- És én mégis mit csináljak? Minek jött ide? Már 3 éve nincs köztünk semmi.-mondta Yoongi mire én kicsit lefagytam.
- Ezt mond el neki is mert nem hajlandó elmenni míg nem beszél veled.
- Nemsokára vissza jövök szivem.-mondta majd egy kicsit hosszabb puszit nyomott ajkaimra. Erre én el eresztettem egy kissebb mosolyt. Yoongi anyukája rám nézett és egy idegesebb pillantást kaptam tőle. Nem értem miért nem képes elfogadni a helyzetet. Nemgondolta komolyan hogy miattuk elfelejtjük egymást? Nevetséges. Viszont most nem hagy nyugodni hogy mit akar az a bizonyos Mina. Amint Yoongi kimondta hogy a barátnője volt. Kicsit megijedtem . Persze tudtam hogy járt előttem lányokkal is , de nemgondoltam volna hogy eggyikőjük hirtelen felbukkan. Viszont ez a név nekem nagyon ismerős. Mintha már hallottam volna. Sőt biztosan hallottam. Remélem Yoongi hamar vissza ér és elmagyaráz mindent.

~~~

Már 5 óra van és Yoongi még mindíg nem jött vissza. Kezdtem kicsit aggódni. Vajon újra elcsábitotta volna az a nagyon ismerős nevű lány, és már nem érdeklem? Megráztam a fejem hogy ezek a rossz gondolatok eltünjenek és gondolkozni kezdtem. Arra jutottam hogy elmegyek Yoongi után. Fel is öltöztem majd elindultam. Mivel nem lakik messze ezért 5 perc mulva oda is értem. Bekopogtam de nem nyitott senki ajtót. Úgy döntöttem benyitok. Mikor beértem nem láttam ott senkit. Beljebb mentem és Yoongi hangját hallottam meg az emeltről. Felmentem majd tovább halgattam, hogy mégis melyik szobából jön a hang.
- Miért nem érted meg hogy nem akarok tőled már semmit? 3 év után felbukkansz a semmiből és azthiszed az őledbe ugrok? Hát nagyon tévedsz. Már akkor elrontottad mikor elmentél.
-hallottam meg Yoongi hangját az eggyik szobából.
- Nem tehetek róla hogy a szüleim elváltak.
Én akkor azthittem rosszul hallok. Nembirtam tovább benyitottam a szobába. Yoongi és az a bizonyos lány felém kapták a fejüket. Viszont amikor megláttam jobban a lány arcát ,akkor tudtam hogy őt nagyon is ismerem. Hisz ő a testvérem.
- Namjoon?-nézett rám kérdőn Yoongi.
Nembírtam megszólalni , csak néztük egymást Minaval.
- Szivem minden rendben?-kérdezte Yoongi ,majd oda jött hozzám és kezei közé fogta az arcomat. Egy pillanatra rá pillantottam majd vissza a testvéremre.
- Szivem?-kérdezte meglepetten Mina.
- Igen. Namjoon a párom.-mondta Yoongi büszkén. Erre Mina csak egy undorító arkifejezéssel jelezte ki mennyire örül ennek a helyzetnek.
- Mit keresel itt?-kérdeztem Minatól ridegen.
- Vissza kellet jönnöm, nem maradhattam egyedül Norvégiában.-mondta.
- Yoongi kérlek menjünk.-mondtam az említetnek majd megfogtam a kezét.
- Mi a baj szivem?-kérdezte.
- Nem akarok ennek a lánynak a közelében lenni.-mondtam már a sírás szélén álva.
- Ismered őt?-kérdezte Yoongi meglepetten.
- Ő a testvérem.-kimondtam majd előtört belőlem a sírás. Yoongi csak lefagyva nézet egyszer rám egyszer Minára. Megfogta a kezem majd húzott egészen le az emeltről az ajtóig. Felhúzta a cipőjét és elindultunk hozzám.
- Namjoon. Nagyon sajnálom hogy ennek így kellett lennie. Fogalmam sem volt hogy ő a testvéred. Hidd el nekem ő már 3 éve nem jelent semmit. Téged szeretlek.-mondta a szemembe nézve.
- Hiszek neked Yoongi.-mondtam majd egy puszit nyomtam ajkaira.
- Csak egy dolgot nem értek. Miért kell ennek mind velem történnie?

Sziasztoook. Itt egy újabb rész remélem elnyerte tetszéseteket.