Ha a nyár, el nem választ

1.Fejezet

                                                                                 9  évvel ezelőtt

                                                                                             ***

Ameliát már az általános isklában is érdekelték a különböző stílusban irt versek, novellák és a trilógiák is. De legnkább a romantika fogta meg őt igazán. Egyik pillanatból adta át magát az írásnak.  Egyszer-kétszer előfordult, hogy ő maga is irt verseket, de ezeket nem mutata meg senkinek, sőt, egyik legféltettebb titkának tartotta a verseit. 

Leírt mindent... Az álmait, a vágyait, a képzelete szüllte mumusokat, a megnem történt valóságot a fejében , ami lejátszódik benne újra és újra. A magába fojtott érzéseket, a kinem mondott szavakat. Mert, ha kimondta volna amit érzett, senkisem értette volna meg. 

Az egyetemet Irodalom szakon folytatta tovább.  Nehezen alkalmazkodott a többi osztálytársához, eléggé magának való nő volt. Az év felénél,sok új diák jött és ment... az eddigi művészett-történelem tanáruk síbalesetben lebénult, így az egyetemnek  egy új tanárt kellett felvennie.

Amelia a kollégumi szobálya felé sétált, hosszú napja volt. Le szeretett volna pihenni, és megmártózni egy forró kád vízben. A jegyzetei jártak a fejében, eszébe jutott, hogy semmit sem hallott meg a  tanár mondandójából, mert a figyelme máshol járt. Akkor tért csak magához amkor Mrs. Paltry, angoltanárnő az asztalára csapott. Megszeppenve nézett a nő szemébe, akkor jött rá, hogy a nő felkérdezte de ő nem válaszolt többszöri szólításra sem. Pár órával előbb törént, de még mindig furdalja a bűntudat. 

Amelia lassan a szobályához ért. Amikor betenné a kulcsot a lyukba, a kilincs hirtelen lenyomódik és az ajtó kinyílik.

Egy ismeretlen lány áll vele szemben, Még sosem látta őt ezelőtt.   Az arca hosszúkás volt, haja rövid szőke színben pompázott, magasabb volt Ameliánál egy fejjel, hosszú vékony lábai voltak, A feneke inkább kicsi és lapos volt, de a melle meglepően formás, kerek. Az a tipikus, "ahw" lány volt.

Vajon mit kereshet az ő szobályában? Hogy jutott be?  Vagy Amelia nézte el a szobaszámot? Annyira csak nem lehet suta, fél év alatt nem lehet nehéz megtanulnia a saját szobálya számát. 

-Öhm...- Amélia állt zavarodottan a szobálya ajtajában. Épp kinyitotta volna a száját amikor az ismeretlen lány megszólalt.

-Helló csajszi, Rose vagyok, az új lakótársad!- Mondja a lány vidáman, és energiával telítve.

Amelia még mindig mozdulatlanul állt egy helyben, talán még a szája is nyitva maradt.

-Szia, Amelia vagyok, bemehetek?- Kérdezte Amelia zavarodottan.

-Ó basszus, persze, bocsánat.- Nézett Rose bocsánatkérően Ameliára.

Bejjebb léptek a küszöbön és mögöttük az ajtó becsukódott. Amelia meglepetten nézett körbe a szobában, Rose elég gyorsan berendezkedett az ő oldalán. Képek a falon, polcok amin kis kaktuszok és több ecsepecse. Elég jó izlése van a csajnak- Jegyzi meg magában Amelia

-A fürdőbe még nem pakoltam be, nem akartam össze túrni a dolgaidat- Mondja Rose, a ruháit hajtogatva

-Lepakolok, és csinálok neked helyet.- Amelia reméli, hogy nem volt túl lekezelő a lánnyal az ajtóban. Dehát mi lett volna a megfelelő reakció? 

-Csak nyugodtan pihenj le, elég fáradtnak tűnsz.

-Ennyire látszik? - Amelia próbálja leplezni a fáradságát de ez most nem megy neki. Megszokta, hogy a szobályában kiadhatja magából. 

-Igen, de előfordul, hogy eggyes napok nehezebbek mint a többi, ez az életünk része. Az meg csak rátesz egy lapáttal, hogy egy idegent találsz a szobádban.- Mondja őszintén Rose.

-Milyen igaz, előfordul... Gyakran...Túl gyakran, És nem tettél rá egy laapáttal, csak senki nem értesített a változásról, és egy kicsit meglepődtem. Bocsánat, ha lekezelő voltam veled.

-Dehogy voltál lekezelő, megértem a reakciódat.

-Szívesen dumálnék még, de már nem bírom el a szemeimet, átöltözök lefürdök, csinálok helyet a fürdőben, és szerintem bevágom a szunyát.

- Nagyon helyes! Én sem maradok fel tovább, de ha van kedved akkor előttünk a hétvége, elmehetnénk egy kávézóba vagy vásárolni.- Ajánlotta fel Rose lelkesedéssel.

-Vagy akár mindkettő!- Válaszolt Amelia őszintén, tényleg ráférne a ruhatárára egy kis újítás. 

-Szuper! Akkor holnap.

Amelia azután belépett a fürdőbe, megengedte a csapot a kád felett. A víz hangosan csapódott a kád aljába. Amelia gyorsan levetkőzött, és alrébb tette a fogkeféjét, tusfürdőt, sampont amit csak talált, kapkodva helyet csinált az új szobatársának. A kád lassan megtelt vízzel, és amelia lassan merült bele, égette a bőrét a forró víz, de ez most nem zavarta, hátra döntötte a nyakát és elfeküdt a kádban... Becsukta a szemét, és egy tengerparton találta magát, gyönyörű volt a kilátás a házból a magas sziklás partra. Nem lehett messze a part, maximum kétszáz méterre, így tökéletesen hallotta a tenger hangját. Ki lépett a tornácra. Egy lágy fuvallat varázsolt libabőrt a tetste minden részére. Körül nézett a tájon és egy magas, vékony alakot látott egy szikla szélén. Meredten bámult lehajtott fejjel a meredek sziklákra. Egy sóhaj hagyta el Amelia száját. A férfi mintha meghallotta volna ezt. Felemelte a tekintetét, és elnézett a válla felett.

-Amelia!..Amelia, miden rendben?!- Rose, ijedt kiáltása törte meg a fürdőszoba üvöltő csendjét.

Körbenézett, csak a lámpa homálya adott fényt a fürdőnek, a víz teljesen kihűlt, Amelia teste reszket.

-Igen! Egy pillanat!- Amelia kipattant a kádból kihúzta a dugót, felhúzott valami rongyos ruhát és feltépte az ajtót.

-Már aggódtam, hogy valami történt.

-Nemtörtént semmi, csak egy kicsit becsuktam a szemem.

Amelia a szobája  falán lévő órára pillant.- Ó, baszki ez nem lehet, pedig csak egy pillanatnak tűnt.

-Két óráig voltál a kádban, csoda, hogy nem fulladtál vagy fagytál bele.

Amelia akaratlanul az ágyába zuhan, és csak annyit tud kinyögni, hogy

-Jó éjszakát, Rose!