Amikor elkezdődött a suli, az első óra előtt kitéptem egy lapot a matekfüzetemből és elkezdtem rá mindenfélét firkálni. Rajzoltam például labdázó fiúkat és fa alatt tanuló és olvasó lányokat. De sajnos elkezdődött a matek. Ezeket írtuk: a kedvenc számomat - egy hattyúnyakú kettest - aztán bonyolultabbnál bonyolultabb feladatokat oldottunk meg. Szerencsére kicsöngettek.
Ma kivételesen kedvesek voltak a tanárok. Ezután még volt egy törióra, nyelvtan és tesi, és végre véget ért a nap.
Hamar hazaértem. Anya rakott krumplit sütött, apa az új sportrovatot olvasta. Én leültem rajzolni az ebédlő asztalhoz. Anya kiabált ki a konyhából: - Amelie gyere segíts!
- Mégis mit? -kérdeztem vissza. Az után újra elkezdtem rajzolni. Szánkózó gyerekeket, nameg hógolyózó gyerekeket vetettem papírra. Hamar beesteledett. Gyorsan ágyba bújtam, nem sokkal később már aludtam is.Amint felkelt a nap már készültem a suliba, és a busz már az ajtó előtt álllt. Elköszöntem anyától és apától, majd felszálltam a buszra. Nemsokára oda is értünk a sulihoz. A lépcsőn tovább firkálgattam ezt a lapot, például egy fekete hajú, szeplős lányt, meg egy kacsát is.
Egy lány sétált oda hozzám.
- Amelie mit rajzolsz?-kérdezte.
- Semmi közöd hozzá - válaszoltam mérgesen.
Becsengettek. Töri következett. Hamar meguntam, a tanárnő mintha csak halandzsázott volna. Olyan volt mintha értelmetlen szavakat mondana. Szerencsémre nem sokkal később kicsöngettek végre.
Előkotortam a lapot a táskámból. Rajzoltam egy rókát, a róka mögé pedig egy erdőt.Végre eljött az ebéd ideje. Rántott hús volt rizzsel, amit nagyon szeretek. Az ebéd után már gyorsan elrepült a nap további része.
Későn értem haza, és mivel nagyon fáradt voltam, leültem a tévé elé.
A kényelmes kanapén,amin elterültem, hamar elnyomott az álom.
YOU ARE READING
A lap belső titkai
RandomAmelie egy 14 éves lány, aki az iskolában nem túl népszerű. Nagyon szeret rajzolni, főleg embereket és állatokat. De mi van akkor, ha a rajzok nem maradnak a rajzlapon?