Fandomok között

Nem lenne jobb?

--Nóri szemszöge--

Szóval itt vagyok a Lelkek Sírboltja elött...A szigetet emberevő csigák lakják, és nincs semmi fegyverem ellenük. Öt perce jelentettem Lilláéknak, de eddig nem futottam össze eggyel sem. Szerencsésnek mondhatom magamat mostanáig szerintem. Viszont a sziget még más rám veszélyes lényekkel van még tele. Már csak a cetliben bíztam, hogy egy  jó feladatot kapok, de nem. Helyette:

Ha, vissza akarsz jutni oda, ahová tartozol...
...látnod kell Eragont belépni a Lelkek Sírboltjába.

Ez azt jelenti, hogy....évekig kell várnom. ...Nem az nem lehet....Nem!
Eragon mikor már megerősödött jött el oda egy válság idején. Egy nagy viharon keresztül a tenger fölött, amit én biztos nem éltem volna túl. Ígyhát várnom kellett, hogy eljöjjön a híres lovas.

Hogy mit csináltam addig?
A tennivalók révén nem sokat, de lelkileg "szárnyaltam".

Kialakítottam magamnak egy kis búvóhelyet a romoknál. (A volt sárkánylovasok épületeinek a maradványánál.) Majd elkezdtem bejárni a szigetet egy általam eszkábált, élesnek nem éles lándzsával. Mivel a sziget teli volt mérgező növényekkel, így elsősorban ezeket kellett kipróbálgatnom. (Ráadásul nem voltam hajlandó halat fogni, mert nem szerettem a halat, így a termések maradtak meg, mint élelmiszer csak.)  Persze óvatosan, de előfordult, hogy, amint bevettem egyet a számba összerogytam a fájdalomtól. Estig ottragadtam, majd éjszaka az óriás csigák elöl kellett menekülnöm.

Nézd a jó oldalát!...ezt legtöbbször Lilla szokta mondani....legalább senkinek se fog feltűnni az, hogy eltűntél.!? ...azaz nem hiányzol senkinek, és semminek..

-Ígyvan!-mondta valaki mögülem.

M

egfordultam. A csuklyás alak állt a búvóhelyem ajtajában. Katától, és Lillától megtudtam, hogy ő az az ember, aki utálja a fandomokat. Meg a filmeket, meg a....mindent.

-Most örülnöm kéne, hogy látlak?

A csuklyát lehajtva, egy kék szemű szőke, velem egykorú fiú állt elöttem.

-Öhm...gondolom, hát nem éppen-nevetett fel-Mond miért ragaszkodsz annyira a fandomokhoz, filmekhez meg úgy...

-...mindenhez, ami megtetszik?-egy pillanatra nem tudtam folytatni a gondolataimat, mert rádöbbentem, hogy van valami közös bennünk- Hát...nem is tudom ...felvidítanak? Adnak hangulatot meg...sok mindent.

-Láttalak. Te vagy a lány, aki sírt a tábortűznél. Megható volt. Érezni lehetett a tekintetedből a fájdalmat-váltott témát.

-....Te csinálod mindezt?....

Kérdőn nézett rám.

-...Te teszed tönkre a fandomokat?

-Én csak gyűlölöm őket? Miért baj az?

-Avval másnak ártasz.

-Mégis hogy? Úgyse fogsz emlékezni semmire, ha végzek...

-Ha, fikázol egy fandomot akkor annak kedvelője egy ideig nem veszi zokon, de aztán másként tekint rád is meg a fandomra is. És hidd el pokolian tud fájni!

A fiú megingott. Majdnem hátraesett. Egy szempillantás múlva már köddé is vált. Egyedül maradtam már megint.

A napok teltével több fandom átjárója jelent meg a szigeten. Egy nap például mordor serege masírozott át egyik pontból a másikba, a szemem láttára.