A szálloda ablakában ült. Fehér köntöse kissé szétnyílt mellkasán. Egy hűvös szellő megsimogatta forró bőrét. Lábait vígan lóbálta e késői órában remélve, hogy egy biztonsági őr sem jár arra, hogy betessékelje.
Az ágya melletti éjjeliszekrényen egy megkezdett vörösbor próbálta becsábítani, ahogy hátranézett a válla felett, de nem törődött vele. Még nem. Figyelmét újra a kezében tartott telefon képernyőjére irányította.
Ne engedj el.
Ennyi volt az üzenet.
hüvelykujja a küldés fölött időzött egy ideig.
Elmosolyodott.
A szoba felé fordult, majd hangtalanul tette meg az utat az ágyig, ahol kézbe kapta az üveget, s jól meghúzta azt.
Alkoholmámorosan hunyta le aznap a szemét. Nem is volt ideje arra gondolni, milyen rémek fogják kergetni álmában, olyan gyorsan elaludt.
Az üzenet nem lett elküldve...
////////////Well... Azt hiszem, aktuális lelkiállapottól függően lehet még számítani ilyen kis szösszenetekre... és ez talán nekem is segít majd. Remélem azért az ilyen semmiségeknek is tudtok örülni.////////////
YOU ARE READING
Soukoku Fanfictions
Teen FictionDazai és Chuya mindennapjaiba nyerhetünk betekintést a rövid kis történeteknek hála.