SZJG Cortez szemszöge

Szeptember 18 Csütörtök

Reni ma megkapta az első kettesét. Hát igen... az eddig szín ötös kis okostojásomnak nem erőssége a rajz. Ma gyümölcstálat kellett rajzoljunk Vladárnak. Már javába belekezdtem a rajzomba amikor olyan érzésem volt, hogy valaki néz. Felnéztem és legnagyobb meglepetésemre Reni barna szemei fürkésztek. Ahogy belenéztem a csokoládébarna szemekbe, riadalmat és pánikot láttam benne. Meg akartam kérdezni, hogy minden oké-e, amikor
–  Renáta, van valami problémád?  –  szólt  rá a rajztanár.
–  Semmi  –  rázta meg a fejét visszafordulva.
–  Akkor  talán  fogj  hozzá  a  rajzhoz, óra végén leosztályozom.
Nem törhettem sokáig a fejem azon, hogy vajon mit szeretett volna Reni, mert nekem is be kellett fejeznem a rajzomat. Szeretek rajzolni. Majdnem olyan nekem, mint a zenélés. A semmiből alkotharok valamit. Persze ez csak hobbi. Nem szoktam otthon unalmamba rajzolgatni.
Óra vége előtt Kinga összeszedte a rajzokat, de amikor Renihez ért döbbenten megtorpant.
– Ez  meg  mi?
– Gyömölcstál – felelte Reni
–  Mégis  milyen? – gúnyolódott Kinga
–  Összeturmixolt. Csak vidd ki, oké?
Ezen a ponton majdnem hangosan felnevettem, de utalkodtam a vonásaimon. Viszont ezek után nagyon kiváncsi lettem Reni rajzára. Szerencsére a tanár sorba vette a rajzokat és egyenként megmutatta az osztálynak. Pár rajz leosztályozása után felemelt egy lapot.
- Ezen nincs név, kié?
-Az enyém- mondtam
A tanár nézte egy ideig a rajzomat, majd így szólt
–  Sajnálom, hogy idén nem keltette  fel az érdeklődésedet, de jövőre  szeretettel várunk a rajzszakkörön.
Persze majd pont rajzszakkörrel fogom elütni az időm. Kösz nem, elég nekem a foci. Azért bólintottam egyet. Így talán nem száll rám a tanár. Apropó szakkör... Ma már lesz foci. Hurrá.
–  Renáta, sajnálom, a legnagyobb  jóindulattal…kettes.
Miiiiii??? Kettes??  Rajzból? Ezt meg hogy a fenébe hozta össze? Sajnos a tanár nem mutatta meg a rajzát, de úgy láttam Reni nagyon örült ennek a jegynek. Mosolyogva ment ki érte, és amikor jött vissza a padjához majd kicsattant a boldogságtól. Mind döbbenten figyletük. Persze Virág rögtön elkérte a rajzát és hangos nevetésben tört ki. Megpróbáltam meglesni, de nem sikerült. Virág eltakarta a lapot.
– Felmayer!
– Igen, tanár úr?
– Elmondanád, hogy a rajzodon mi  ez a sötét folt? – mutatta fel a lapot.  A fél gyümölcstálat kitakarta egy kerek satírozás.
– Az Gábor feje –  közölte. –  Nem  láttam  tőle rendesen!
Mindenkiből  kitört  a  röhögés. Az első padban Gábor a nyakát  behúzva lejjebb csúszott. A tanár  gondolkodott egy  darabig.
– Legközelebb talán ülj arrébb. Ez  így most csak hármas.
Dávid a vállát vonogatva kiment a  rajzért, visszafelé pedig élvezte a sikert, mivel tapssal és röhögéssel díjaztuk a baromkodását.
–  Végül  Neményi  –  szólította  fel  a  tanár.
Na erre pont nem voltam kíváncsi, úgyhogy bedugtam a fülhallgatómat és lehajtottam a fejemet a padra. Épp azon agyaltam, hogy van-e kiismerhetetlenebb ember Reninél, aki örül egy rajz kettesnek, amikor kicsengettek óráról. Lassan kezdtem el pakolni a táskámba, húztam az időt ahogy csak lehet. Amint Reniék végre lementek az udvarra odaléptem Virág padjához, amin rajta volt Reni ottfelejtett rajza. Hát mit mondhatnék?  Tényleg nagy jóindulat volt a tanártól az a kettes. Életemben nem láttam ilyen béna rajzot. Nem ismertem fel benne a gyümölcstálat. A szám mosolyra húzódott, ahogy a lapot néztem.
- Minek örülünk? - lépett hozzám Ricsi, majd lenézett a Virág padján lévő rajzra - Anyám ez de béna. Hát ez dúrva.
- Jah. De ő legalább csak rajzból béna. Mi minden másból.
-Igaz. Bár én kémiából zseni vagyok - vigyorgott rám Ricsi.
- Azt is neki köszönheted- veregettem meg a vállát
- Igaz. De ezt Gondos nem tudja. Szóóval zseni vagyok.
- Jól van Zsenikém, gyere le az udvarra.
A foci szakkör a tornateremben volt megtartva és bármilyen meglepő, abból állt, hogy fociztunk. Volt közönségünk is, ugyanis pár lány suli után nem ment haza, hanem beült a lelátóra nézni a játékot. Elkezdték kántálni hogy hajrá Cortez, és vajon ki volt a kezdeményező?  Hát persze, hogy Edina. Neeem kicsit sem volt kellemetlen. Próbáltam kizárni a lelkes lánytábort, bár nem ment könnyen, mert Edina folyamatosan úgy viselkedett, mintha a barátnőm lenne. Puszikat dobált,  szivecskét formált a kezével vagy épp integetett. Egy idő után kezdett feltűnni a fiúknak a dolog, és persze, hogy rögtön elkezdték szívni a véremet.
- Cortez szivem jön a csókáradat- kiáltotta Zsolti a terem másik végéből.
Erre mindenki felnevetett és röhögtem én is, hogy leplezzem a zavaromat. Nagyon zavart Edina vislekedése. Nem igaz, hogy nem veszi észre milyen hülyét csinál magából. És legnagyobb sajnálatomra belőlem is.... Ilyen jó hangulatban telt a szakkör. Alig vártam, hogy vége legyen és szabadulhassak. Ricsivel indultunk az öltözőbe amikor Edina megszorította a csuklóm és visszarántott.
- Mozi egy óra múlva?
- Öhm bocs de a srácok átjönnek filmezni - mondtam. Nem volt megbeszélve, de valamit mondanom kellett.
- Mehetek én is?
- Ez fiús este. Majd legközelebb- de barom vagyok. Mi az hogy legközelebb???  Tényleg ezt mondtam egy levakarhatatlan lánynak???  Ahhh
- Oké szavadon foglak- mosolygott rám.
- Csodás - mondtam nem túl lelkesen.
Az öltözőbe érve a fiuk már átöltözve vártak.
- Mit akart Edina? - kérdezte Dave.
- Tudtam, hogy te fogod megkérdezni. Pletyizzünk?  - kérdeztem röhögve.
- Ja öreg jó lenne - mondta Ricsi.
Gyorsan átöltöztem és közben azon agyaltam, hogyan húzhatnám ki magam a válaszadás elől. Ahogy elindultunk kifelé az öltözőből és három kiváncsi szempár szegeződött rám, rájöttem, hogy sehogy.
- Moziba hívott- mondtam sóhajtva. Úgysem hagynának békén míg ki nem szedik belőlem.
- Brrrr mozi Edinával? Inkább három magyaróra Kardossal - mondta Ricsi és a többiek egyetértően bólintottak.
- Jah pont ezért mondtam nemet.
- Úhhh tuti berágott - mondta Zsolti.
- Nem. Azt mondtam neki, hogy jösztök hozzám filmezni.
- Úhhh mit nézünk?  - kérdezte Dave.
- Semmit. Csak azért mondta, hogy lekoptassa Edinát - lombozta le Ricsi a lelkesedését egy pillanat alatt.
- Igazából ha van kedvetek jöhettek. Nem terveztem semmit délutánra- mondtam ahogy kiléptünk a suliból.
- Király. Dobok egy smst apámnak, hogy hozzátok küldje értem a sofőrt majd estére - nyomkodta Dave a telefonját.
Ezen a ponton összenéztünk a fiúkkal és kitört belőlünk a röhögés.
- Te jó ég Dave ki vagy te James Bond?  Kütyük, sofőrök. Bond lányok is vannak?  muhahah - kérdezte Zsolti röhögve.
- Meg kell adni a módját. Ha azt akarom, hogy komolyan vegyenek az üzleti életben akkor
- Milyen üzleti élet haver?  Középiskolás vagy. És nem a Wall streeten hanem a második kerületben - mondta Ricsi.
- Majd meglátjátok mennyi businessem lesz. Max tizenegyedikre nagyon elfoglalt ember leszek.
- Ha te mondod - hagytuk rá.
Hazaérve a nagyi nagyon örült a vendégeknek.
- Menjetek csak fel fiúk csinálok melegszendvicset.
- Ohhh Éva néni mondtam már hogy imádom?  Legyen a nagyikám- indult meg felé Zsolti és megölelte a nagyimat.
- Most ezen lepődjek meg? Még Mádayt is megölelnéd, ha melegszenyával kínálna- mondtam röhögve.
- Viccelsz?  Melegszenya nélkül is bármikor.
- És Kardost?  - kérdezte Ricsi vigyorogva
- Grrr nincs annyi melegszenya a földön- mondta Zsolti és úgy láttam tényleg kirázta a hideg a gondolatra.
Ezen olyan hangosan nevettünk fel, hogy zengett tőlünk a ház.
Végül nem nézztünk filmet, mert mindenki mást akart  nézni, de elvoltunk. Ps maratont tartottunk, zenét hallgattunk és röhögtünk egy csomót. Jól éreztem magam  a srácokkal. Úgy érzem jó kis évek és balhék várnak még ránk.